Gyerekként szüleink igyekeztek nekünk az általuk – a családban elfogadott-  preferált érzelmeket megmutatni és megtanítani.

Bizonyos érzelmeket pedig kontrollálni vagy helyettesíteni az „érezni tudást”.

Mit is jelent a helyettesítés?

Léteznek bizonyos érzelmek, amiket nem szabad kimutatni,  így mást mutatok helyette  vagy nem mutatom. Ezért bizonyos családokban, népcsoportokban  tilos  egyes érzelmeket kimutatni.  Bármelyik érzelem lehet, de általában az öröm, a harag és a szomorúság szokott ide tartozni. Például, ha egy kisfiú beüti a térdét és ez nagyon fáj, de a közösség úgy tartja, hogy a fiúknak nem szabad kimutatni a fájdalmat és az elkeseredést titkolni kell.  

Így aztán, ha a kisfiú fél vagy legszívesebben sírna, előfordulhat, hogy valami egészen mást mutat majd. A legtöbbször dühvel fog válaszolni minden ilyen típusú szituációra, amikor a fájdalmát vagy kétségbeesését kellene kimutatni.  A kislányoknak meg többnyire dühösnek lenni nem szabad – helyette lehet sírni, mosolyogni, csábítani. A megbántott lány így nincs feltétlenül kapcsolatban a támadás okozta dühével, hanem elszalad és sír.

Családonként változó, milyen érzelmet vagy érzelmeket kerülnek a család tagjai és akarva-akaratlanul mire tanítják az ott felnövő gyerekeket, mit mutassanak a kerülendő érzelem helyett. Egy anyuka mesélte, hogy ő módszeresen arra tanította a kislányát, ne mutassa ki a fájdalmát, amikor valaki megbántja, hanem mosolyogjon, mintha mi sem történt volna. Így mások nem nyernek hatalmat fölötte. Ebben az esetben a kislány számára titkolandó érzelemmé vált a szomorúság, a fájdalom és a helyettesítő érzelem az öröm lett.A későbbiek során ezért érez sok nő bűntudatot, ha dühös vagy a fájdalmát , sértettségét kellene  megmutatnia a világnak. Ezért legtöbbször a manipulálás és a terelés módszeréhez fognak nyúlni és sokszor ebben bele is ragadnak, mert nem tanulták  meg helyesen megélni és kimutatni a dühüket.

Az emberi érzelmek igen bonyolultak – láthattuk az előbbiekből is – főleg ha a társadalmi tabuk is valamilyen szinten beleszólnak. Ha dühnél és a haragnál maradunk, egy férfi lehet haragos, de egy nőre furán néznek, ha hangot ad a haragjának.

Az EQ üzembe helyezése:

A felnőttkori érzelmi problémáknál hamar kiderül, hogy a valódi érzések kimutatása akadályokba ütközik. Nem is olyan nehéz ezt feltárni – általában már néhány egyszerű jelből és non-verbális megnyilvánulásból-  az adott problémát. Könnyen kiderülhet , hogy az épp hisztérikusan bömbölő ifjú hölgy valójában dühös, míg a dühös férfi tulajdonképpen fél,  hogy elhagyják, egyedül marad vagy nem tartják elég férfiasnak. A lányoknál meg pont fordítva: a sírás, a hiszti női tulajdonságnak van titulálva. Előfordulhat olyan helyzet is, amikor a születéskor magunkkal hozott érzelmi készletünket „menet közben” átírják , mintha nem is létezne.

Ez azt jelenti , hogy  az egyén „nem érez”, pontosabban nem olyan fokon, mintha kellene.  A környezete számára érthetetlen módon reagál és „hidegnek” tűnik. Ez korlátozódhat egy-egy érzésre, de az is lehet, hogy az egyén érzelmei egyáltalán nem működnek.

Részleges korlátozás esetén csak bizonyos érzések hiányoznak a repertoárból, például van, aki nem érez lelki fájdalmat, s mások fájdalmával sem tud mit kezdeni. Ha megpróbáljuk elmondani, milyen bánat ért, milyen bajban vagyunk, valószínűleg ingerült lesz és igyekszik megszabadulni tőlünk, vagy problémánkat lekicsinyelve valamilyen mulatságos megoldást javasol. Esetleg elsüt egy-két szarkasztikus viccet , mint például „az  élők csupán vakációzó halottak”.

Rosszul esik, nem értjük, miért nem „fogja”, hogy ez nekünk fáj. Sokkal gyakoribb – főleg nőknél –, már előbb is említett „düh tiltás”. Ilyenkor az egyén szinte soha nem tudja kifejezni az adott helyzetben természetes módon keletkező haragját. Saját tapasztalataim azt mondják, hogy az érzelmeket feltétlenül át kell élnünk. Gyerekként és lányként  nekem nem volt tiltva, hogy dühös legyek. Ennek okán nem értem meg a manipulatív lányokat és a hisztériás nőnemű társaimat sem. Az érzelmek egészséges átélése és annak megtanítása, elengedhetetlen a teljes és egészséges élethez. Ha ezt nem történik meg, akkor magunkat akadályozzuk, hogy köztünk és más emberek között kapcsolat jöjjön létre. Ahol együttérzést, vigasztalást kaphatnánk. Ha elrejtjük a fájdalmunkat, mások esetleg nem is tudhatják, hogy valami fáj; viszont így ők sem és mi sem vesszük észre , hogy  milyen cselekedet az, amelyik sértő valamelyikünk számára.

Érzelmi intelligenciánk (EQ) fejlesztésével sokkal sikeresebbek lehetünk magánéletünkben és karrierünkben egyaránt. Fejlesztéseink során főleg a résztvevők belső lelki kompetenciáira építkezünk. Megmutatjuk, hogyan tudják beleélni magukat a másik helyzetébe, még akkor is ha nyomás alatt vannak, így segítve őket az empátia által egy hatékony és békés konfliktuskezelési, stresszcsökkentő és kommunikációs módszerhez.

A világban való boldogulásunkhoz nem elég intellektuális készségeinket fejleszteni. Társas lényként a többi emberrel való interakció minősége fogja meghatározni, hogy mennyire érezzük magunkat boldognak és sikeresnek. Bár szeretnénk azt hinni, hogy racionális lények vagyunk, tény, hogy döntéseink nagy része érzelmi alapú. Éppen ezért a sikeres élet és a boldog együttélés legfontosabb tényezője az érzelmi intelligencia.

Mit takar pontosan az érzelmi intelligencia?

Az intelligencia definíciója sokrétű, magába foglalja a felfogó képességet, ítélőképességet, a korábban tanultak új helyzetben való alkalmazásának képességét, összefüggések létrehozását és megértését, problémamegoldást a különböző értelmi képességek által. Az érzelmi intelligencia hasonlót jelent, csak az emóciók területén. Daniel Goleman, a téma talán leghíresebb kutatója szerint az alábbi képességeket öleli fel az érzelmi intelligencia fogalma:

–  saját érzelmi állapot felismerése és megnevezése

–  az érzelmek, gondolatok és tettek közötti kapcsolat megértése

–  az érzelmek tudatos kezelése és a felettük való kontroll

–  mások érzéseinek megértése, akár befolyásolása, érzékenység mások érzelmei iránt

–  kielégítő társas kapcsolatok létrehozása és fenntartása

Empátia, együttérzés, szimpátia, érzelmi intelligencia

Az empátia nem egyenlő az érzelmi intelligenciával, de nem is határolhat el attól. Voltaképp igen nehéz megtalálni a különbséget közöttük. Az empátia az a képességünk, amikor a másik helyzetébe tudom képzelni magam, átérzem amit ő érezhet, és ez tudatosodik bennem. Azonban az empátia sokszor észrevétlenül jelenik meg a mindennapok során, illetve sokszor, bizonyos okokból akkor sem tudunk együtt érezni a másikkal, ha tudjuk hogy ez lenne a helye, és még igyekszünk is. Az empátiát tudatosan használni, megtalálni a megfelelő mértéket, helyes következtetéseket levonni az együttérzésből származó információkból a másikra nézve, adekvátan reagálni – ebben már az érzelmi intelligencia segít.

Miért fontos az empátia fejlesztése?

Megfelelően működő empátiás készségünk tökéletes táptalaja a magas érzelmi intelligenciának, mely által sikeresebbé válhatunk magánéletünkben és karrierünkben egyaránt. A megfelelő empátiás készség kiépítésével elérhető az érzelmi intelligencia azon mértéke, mely segítségével ítéletmentesen, támogatóan, ugyanakkor tudatosan, érzelmileg nem belebonyolódva tudunk részt venni a mindennapokban.

A Benzaiten Tréning empátia és érzelmi intelligencia fejlesztő
foglalkozásai által megtudhatod, hogy:

mennyire vagy tisztában a saját viselkedéseddel, érzelmi állapotoddal és
hogy ez miként hat ki a viselkedésedre

mennyire vagy tisztában vele, hogy mások viselkedése hogyan befolyásol Téged

hogyan ismerd fel és védd ki a manipulációkat, hazugságokat

hogyan kezeld jobban a stresszt, hogyan oldd meg a különböző helyzeteket együttérzéssel,
mellőzve az agressziót

hogyan tudod kihozni minden szituációból a legjobbat

milyen kapcsolatmenedzsment képességekkel rendelkezel, és
hogyan tudod fejleszteni őket

Foglalkozásaink során egyéni kérdéseidre, problémáidra fókuszálunk, felmérjük az egyéni kompetenciáidat és azokat a képességeidet, melyek segíthetnek az empátia fejlesztésében. Megtanulod felmérni a másik ember érzelmi állapotát, elsajátíthatod az aktív meghallgatást és a konstruktív érzelemkifejezést. Így nem csak Te fogod magad jobban érezni, de munkahelyi és magánéleti kapcsolataid pozitív változáson mennek majd keresztül.

Az érzelmek ajtót nyitnak másokhoz és könnyebben viseljük el az élet egyhangúságát.

Merjünk nyitni egymásra.

Létezik egy pszichológiai irányvonal, mely az években, évtizedben hatékonysága és rugalmassága miatt hatalmas népszerűségnek örvend mind a szakemberek, mind a kliensek körében. Ez az ACT (Acceptance & Commitment Therapy – Elfogadás és Elköteleződés Terápia), mely a kognitív és viselkedés terápiák legújabb hullámának számít.

Tudományosan alátámasztott pszichológiai intervenciók és a mindfulness technikák összeboronálásából létrejött módszert Steven C. Hayes és kollégái dolgozták ki az 1980-as években. Nézzük meg, milyen elvek alapján működik ez a fajta a terápia, miért hatékony és miért a történelmi Buddha volt az első, aki alkalmazta!

Gondolkodom, tehát…

Az emberi pszichológiai események alapja a nyelv, ami alatt a különböző ingerek között eredeztetett kapcsolatokat értjük. Az ember különösen hajlamos formailag irreleváns ingerek összekapcsolására (ezt hívjuk relációs tanulásnak), egyedül mi vagyunk képesek (a többi fajhoz képest) teret és időt meghaladva tanulni, gondolkodni, tervezni – ami egyrészről jó, mert ennek köszönhetjük, hogy ilyen messzire jutott az emberi faj, másrészről számos probléma forrása is lehet.

Pl. képzeljük el, hogy van egy ember, aki még soha életében nem repült. Fogalma, képe, gondolatai természetesen vannak a repülésről, hiszen számos filmet látott, és barátai elmeséléséből is leszűrt pár dolgot. Aztán egyszer megnéz egy repülőkatasztrófákról szóló műsort, mely olyan heves érzelmeket vált ki belőle, hogy onnantól kezdve fél a repüléstől. Tapasztalata nincs róla, nem ismer senkit, akinek gondja lett volna egy repülőút során és puszta tények is azt mutatják, hogy nem kell a repüléstől félni, ettől függetlenül ő az agyában már létrehozott olyan kapcsolatokat, melyek végeredménye a szenvedés.

Evolúciós értéke miatt a nyelv annyira dominánssá vált, hogy jobban hiszünk annak, mint a tapasztalatainknak. Amikor a nyelvi tényezők (gondolkodás, tervezés, emlékezés, érzelmek) eluralkodnak a viselkedés irányításán (ahelyett, hogy a tapasztalat formálná azokat), akkor kognitív fúzióról beszélünk. Az ember élete minden mozzanatát értékeli, és ezen a szűrőn át nézi a világot. Ha valamit ijesztőnek, veszélyesnek, kellemetlennek értékel, akkor elkerüli azt anélkül, hogy a viselkedés szintjén is megbizonyosodna az értékelés helyességéről.

Az elkerülő viselkedés azonban nem oldja meg a problémákat, sőt megfoszt a tapasztalat által történő tanulástól (és ezáltal a korrekt információk beszerzésétől), hiszen sohasem kap visszajelzést gondolatainak igazságtartamáról az, aki elkerüli az adott helyzetet.

Az ember mindig is kereste viselkedésének okait, állandóan elméleteket gyárt. Ez különösen igaz a lelki gyógyítás terén: Azért vagyok depressziós, mert…., Azért szorongok, mert…, stb. Emiatt úgy hisszük, hogy ha nincs egy lelki eseménynek oka, az egyrészt nem jogos, másrészt őrültek vagyunk, hogy úgy érzünk, gondolkodunk, ahogy. Nem vagyunk képesek elfogadni, hogy az élet igenis jár negatívumokkal, szenvedéssel, melynek okai nem feltétlenül a külvilágban keresendők.

Az ACT szerint a szenvedés enyhíthető, megszüntethető, ha sikerül a páciensben csökkenteni a nyelv uralmát a cselekvés felett, valamint, ha a páciens elfogadja a szenvedés és egyéb negatív tényezők létét és létjogosultságát. A boldogság megtalálható, ha az ember az életét nem a múlton rágódva vagy a jövőtől rettegve éli, hanem kialakítja a gondolkodó ént háttérbe szorító, jelenben élő megfigyelő ént, valamint eldönti, hogy mik az őt és életét meghatározó, számára fontos értékek, és viselkedését ezen elkötelezett tettek alapján irányítja.

A Tan kerekének első megforgatása

Akik már olvasták Buddha tanítását, azok némi hasonlóságot fedezhetnek fel a fent bemutatott módszer és a Négy Nemes Igazság között.

A Négy Nemes Igazság kimondja, hogy:

 
az élet szenvedés: „… a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, az együttlét a nem-kedvessel szenvedés, a kedvestől különélni szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés…”

a szenvedésnek oka van, ez ok pedig a vágyakkal teli létszomj: „… a szomj, amely a továbblétesülésbe vezet, amely vággyal és ragaszkodással teli, amely ebben vagy abban örömét leli…”

a szenvedés megszünetethető, ha sikerül megszabadulnunk ragaszkodásainktól: „… amely e szomj vágy és ragaszkodás nélküli elhagyása, kioltása, elvétése…”

a szenvedés megszüntetésének az útja a nemes nyolcrétű ösvény: „… a helyes nézet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes életvitel, a helyes törekvés, a helyes tudatosság és a helyes összeszedettség”

Tehát ahogy az ACT, úgy Buddha is arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a samsara-ban döcögünk, addig szenvedést mindig fogunk tapasztalni, mert az az emberi létforma természetes velejárója. A szenvedés okát Buddha a vágyakban látja: amíg ragaszkodunk valamihez, addig újra leszületünk ebbe a világba: a világba, ami szenvedéssel jár. Ez eléggé sötétnek tűnhet, pedig csupán arról van szó, hogy az ember egy olyan világhoz ragaszkodik, amiben a dolgok állandóak (a párunk ugyanúgy szeret minket most, mint a kapcsolatunk elején, az egészségünk ugyanolyan jó, mint 20 éve, kemény küzdelmet folytatunk az öregedés ellen, és így tovább), holott ez az állandó világ nem létezik, mert mindig minden megállás nélkül változik.

Nyelvi szinten, gondolati szinten permanens dolgokról beszélünk (örökké, soha), hiszünk és ragaszkodunk az állandóhoz és közben nem vesszük a figyelembe a tapasztalatot, hogy minden örökké a múlté, és minden soha már megtörtént velünk.

Ragaszkodásunk odáig fajul, hogy folyamatosan a múlton és a jövőn rágódunk, miközben nem vesszük észre a jelen történéseit, vagy szándékosan elzárjuk magunkat a tapasztalástól. Pedig a vágyak, ragaszkodás megszüntetésével a szenvedés is megszűnik – állítja Buddha.

Egy megoldást is kínál ehhez, mégpedig a
Nemes Nyolcrétű Ösvényt:

Helyes szemlélet
Helyes szándék
Helyes beszéd
Helyes cselekedet
Helyes életmód
Helyes erőfeszítés
Helyes éberség
Helyes elmélyedés

Hosszú lenne kifejteni, hogy melyik tagja mit jelent, a lényege talán ennyi: ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől, akkor el kell köteleznünk magunkat az ösvény iránt. Minden az ösvényen tett helyes lépés a célunk felé fog vinni, minden attól eltérő pedig letérít minket az útról és a szenvedéshez visz közelebb.

Az ACT-ben az ösvényen tett lépéseket elkötelezett (értékvezérelt) tetteknek nevezték el.

Remélem ebből is látod, hogy ha segítség kell a boldogulásodhoz, elakadtál, kérdéseid vannak, szerencsére rengeteg alternatíva között választhatsz, hiszen sokszor mindegyiknek egy a gyökere. Legyen az vallás, pszichoterápia vagy egy önsegítő könyv, mindegyik célja hogy hozzásegítse az egyént boldogság megtalálásához és a szenvedés elkerüléséhez. Mindegy melyik útra lépsz, a lényeg, hogy illeszkedjen Hozzád a módszer, valamint Te is tedd bele apait-anyait!

Nem véletlen a Benzaiten Tréning mottója sem: „Az igazi tudáshoz nincs rövid út!”

Tréningjeinken a jól bevált pszichológiai módszerek mellett keleti szemléletmódot is igyekszünk átadni, mert a kettő együtt olyan változást idéz elő az emberben, melynek áldásos hatásai leírhatatlanok – inkább gyere el egy tréningünkre, és tapasztald meg Te is!