A merev akarat, amely nem veszi figyelembe a változást vagy a pillanatnyi kitérőket, nagyobb eséllyel van bukésra ítélve, mint a rugalmas hozzáállás, amely átsegít a nehéz részeken. Miért fontos a rugalmasság?

Ahhoz, hogy elérjünk valamit rengeteged kell dolgoznunk - a legtöbb esetben - és lesznek pillanatok, mikor kétségbe vonjunk saját hitünket vagy külső körülmények miatt fel kell hagynunk azzal, amivel szorgoskodunk, hogy erőt gyűjtsünk a következő lépéshez. Ez a pillanatnyi nehézségek és szünetek  nyitják a meg a bukás felé vezető utat. A kérdés itt az, hogy mennyire vagyunk kitartóak? Vagy milyen módszert kell követni, hogy lendület megmaradjon ?

Célok, álmok, tervek. Rengetegszer futottunk már neki sok mindennek, aztán egyszer csak abba hagytuk. Biztosan mindenkinek az életében volt olyan szakasz, amely kudarccal végződött. Lehetett  az tanulás, sport, fogyókúra vagy valamilyen rossz szokástól való megszabadulás. Bármi.

Sőt! Valamikor el se tudtuk kezdeni, megakadt a gondolat és a tett között folyamat. Azért ilyenkor rossz szájízzel gondolunk ezekre a pillanatokra, mert  : ez sem sikerült végig csinálnom, meg azt sem.  Viszont gondoltál már arra, hogy a nem is Benned van a hiba? Hanem a kivitelezés hibádzik ?  Esetleg rosszul tervezted meg a tervezést?

Az agyunk bármire képes egy kis jutalomért, és kezdetben a pozitív megerősítés újból és újból előhívhatja a kívánt viselkedést. Levittem a szemetet? – PIPA. Megírtam a levelet? – PIPA. Azonban ez egy idő után nagyon unalmassá válik, és nem csoda, ha a lelkesedés két hét után alább hagy.

1. Semmi pipa!
   
   
   Tényleg ne tedd. Elveszik a szenvedély a folyamatos perfekcionista hozzáállástól. Az agyunk bármire képes egy kis jutalomért, és kezdetben a pozitív megerősítés újból és újból előhívhatja a kívánt viselkedést. Egy darabig biztos, de aztán beköszön a monotonitás - meg az unalom és az emberi agy nagyon nincs jó viszonyba a nihillel - és hiába pipáltad ki, hogy “egy héten keresztül minden reggel levittem a szemetet”, mert az egész motivációd konkrétan mehet a kukába.

   
   
2. Reális célok!
   
   Olyan célokat tűz ki, ami reális és véghez vihető. Jó ha ismered saját képességeidet és hogy mit akarsz az új céllal elérni.Jelen cikk írója nagyon szeretne énekelni, de fizikai és lelki terrorként élné meg  a hallgatóság ezt a performanszt, ezért nem jelentkezik tehetségkutató műsorokba. Mindenki érdekében. Ezért fontos eldönteni, hogy mit szeretnél megtenni.Minőségi változást szeretnél ( fogyókúra, testi - lelki egészség), versenyszerűen szeretnél csinálni valamit vagy csak hobbi szinten saját magad szórakoztatására.
   
   
   
3. A belső erő!
   
   Lehet elcsépelten hangzik, de Olyan célok kitűzésére van szükség ami szívünk mélyéből jön, egy olyan mélyen gyökerező vágyból ered, mely eltökéltté tesz minket. Ahhoz, hogy megtaláljuk ezt a célt, ezt a vágyat, ahhoz azonban mélyebbre kell ásni magunkban. Az előbb említett önismeret sarkalatos pont a célok elérésében és a kudarc elkerülésében.
   
   
   
4. Alkalmazzuk a 3 kérdéses technikát!
   
   Vegyük pl., hogy el akarsz kezdeni egészségesebben táplálkozni. Miért? – Mert fogyni akarok. Miért akarsz fogyni? – Hogy jobb fizikai erőben legyek. Miért akarsz erősebb, fittebb lenni? – Mert épp testben épp lélek, könnyebben megoldom a feladataimat és a problémákat,magabiztosabb leszek.
   
   
5. Ne csak az eredményre - a végére - koncentrálj!
   
   Fontos a megtett út is, maga a folyamat, ami közben történik. Ha az ember elveszti a fonalat és a lelkesedést, az általában azért van, mert a végső célt látja, ahhoz méri jelenlegi helyzetét, ami által az egész terv túl soknak, megvalósíthatatlannak, míg az aktuális állapot édes kevésnek fog tűnni. Éppen ezért nem szabad egyszerre akarni mindent, mert az csak frusztrálttá tesz, aminek a vége mindig a feladás.
   
   
6. Kis lépések megtétele!
   
   Kérdezd meg magadtól: mi az a legkisebb (de konzisztens!!) lépés, amit megtehetsz? Pl. ha szeretnéd növelni az önbizalmad és magabiztosan kiállni az emberek elé, akkor kezdheted azzal, hogy nem vágod magad alatt fát azzal, hogy mikor bókolnak, elkezdesz tiltakozni. Helyette mondj ennyit: Köszönöm! Lehetőleg utána húzd ki magad és ez a köszönöm, tényleg az legyen, nem csak egy orrod alatt elrebegett köszi.
   
   Ha minden nap találsz valami aprócska lépést, ami a célod felé visz, akkor előbb-utóbb eléred azt!
   
   
7. Pozitív gondolatok és megfogalmazások!
   
   Lehetőleg ne úgy kezd neki mindennek, hogy” ez nem fog sikerülni, csak közepesen kezdjünk neki, próbálgatom “stb. Nem próbálkozni kell, hanem megtenni. Ennyire egyszerű. A negatív gondolatoknak ugyanúgy mint a pozitív gondolatoknak formáló ereje van. A beszéd nagyon erősen hat az emberre, így nem meglepő, hogy belső beszédünk, azaz gondolkodásunk milyen erősen befolyásolja a szervezetet magát is. Megfigyelték, hogy a negatív megfogalmazások (Nem akarok rágyújtani többet, Nem akarok kövér lenni, Nem akarok idegeskedni) a gátlórendszer működését indítják be, míg a pozitív megfogalmazások (Le akarok szokni, Le akarok fogyni, Boldog akarok lenni) motiválnak és eltökéltebbé teszik az embert.
   
   
8. Egyszerűen legyünk kedvesek magunkhoz!
   
   A megfogalmazások negatívból pozitívvá való átkeretezésének másik előnye, hogy másfajta „gondolati láncot” indítanak be. A „Nem akarok kövér lenni” gondolatra esetleg automatikusan beindulhatnak olyan önsértő, önakadályoztató gondolatok, mint „Mert most ocsmány vagyok és dagadt, egy disznó, állandóan zabálok…” vagy szeretnék megtanulni táncolni, “ De esetlen vagyok, nulla ritmus érzékkel  és engem úgy sem kér föl senki” – és az agyunk máris olyan képeket generál, hogy muszáj letolni egy tábla csokit vagy bőgve megnézni a Flashdance-t és tovább ábrándozni,mert abban ugye nem sérülünk.  Ugyanakkor a pozitív hozzáállás pozitív, motiváló képeket, gondolatokat hívnak elő, melytől jól érezzük magunkat – boldogan meg könnyebb szenvedni valamiért. Például: lehet nem vagyok egy versenytáncos, de szeretem a zenét és egyszerűen jól érzem magam, ha belemerülhetek a ritmusba és nem érdekel ki mit mond.
   
   
9. A kudarcokról és a bukásról!
   
   Jönni fognak, egyszerűen nem kerülhetőek el. A sikeres emberek, abban mások, hogy megtanultak felkészülni és megoldani a kudarcokból fakadó problémákat. Ami a legfontosabb, nem ragadnak bele.
   
   
   
10. Ne fogadj lehetetlen dolgokra!
    
    Meg ne fogadd, hogy most majd mindig rendíthetetlen maradsz, mert kizárt! Tekintve, hogy mindig minden változik, bármikor adódhat egy olyan helyzet, hogy igenis rágyújtasz, vagy inkább otthon maradsz „punnyadni” az esti aerobic edzés helyett. A legtöbb ember az első ilyen bakinál ellöki a célt magától, mert nem bírja elviselni, hogy kudarcot vallott, és egyszerűbb a célt lebecsmérelni, mint belátni, hogy halandó emberek vagyunk.
    
    
    
11. A bukási helyzetek felismerése!
    
    A  döccenők, bár elkerülhetetlenek, mégis előreláthatóak. Ülj le és gondold át, milyen helyzetekben a legvalószínűbb, hogy elgyengülsz. Pl. ha tudod, hogy hazaérkezés után már nehezen mozdulsz ki újra, akkor az edzéseket iktasd be közvetlen meló után. A Ha – Akkor tervek segítenek Neked felkészülni bármilyen eshetőségre: pl. Ha elmarad az óra, akkor elmegyek futni.

 
A lényeg, hogy találd meg mi a legbensőbb motivációd, ami miatt el akarod élni az álmodat, és ha bármi zökkenő közbejön, ne add fel, hanem erre a legbelső álmodra gondolj – és tégy meg apró lépést felé. Függetlenül, attól hogy az elején felbuksz vagy eltérítenek, mert mindig fel lehet állni.

A legjobb mottó erre az: 

A Holdújévkor szerte Ázsiában különleges szertartásokkal és közös ünnepségekkel készülnek az emberek az újévre. Dél-Kelet Ázsiától, Kínán át egészen Tibetig. A Holdújév alkalma Tibetben is nagy esemény. Az újévi ünnep, akár tizenöt napig vagy még tovább tarthat.  Az Újév első 3 napja a családé – de a távoli ismerősökkel és a szomszédokkal is megünneplik az újév kezdetét.

Tibet egyedül álló spirituális atmoszférával rendelkezik. A tibeti kolostortokban ilyenkor tisztítószertatásokat, pudzsákat tartanak, amik 5-8 napig is eltarthatnak.

Az újév ünneplése Tibetben a buddhizmus előtti időkre nyúlik vissza, akkoriban még a bön vallást gyakorolták tibetiek (animisztikus, sámánisztikus belső-ázsiai vallás) és minden télen tavaszköszöntő szertartást rendeztek. Az ősi vallásból és a buddhista hagyományokból fejlődött ki a Holdújévi szertartások menete is. A Holdújév első napján a tibeti családok monostorokat látogatnak, hogy ünnepelhessék az új évet. Az oltároknál füstölőt gyújtanak és felajánlásokat tesznek, azon belül borókaágakat visznek, hogy majd helyben meggyújtsák és megtöltsék a levegőt a boróka szent illatával.

A szertartásokhoz az idők során nem csak a mandala készítés, hanem vajszobor faragást is alkalmazták. A vajszobrok olyan színes és változatos formát öltenek , mint a mandalák és funkcióját tekintve ugyan azt szimbolizálják. Semmi sem állandó, minden változik. Megszületik, él, meghal és végül újra megszületik. Az élet körforgását szimbolizálják. A vajszobrok faragását a a Csötrul Dücsen-t, azaz a Vaj lámpa Fesztivál keretében készítik el. A szerzetesek, akik a jak vajból készülő szobrokat megformázzák, speciális rituális fürdőt vesznek és szertartást hajtanak végre, mielőtt a szobrok “faragásába” kezdenének. A jakvaj nagyon zsíros és ezért maradnak meg a szobrok  a templomokban és házakban nagyon hosszú ideig.

A tibeti szerzetesek a szobrokat felajánlásként készítik el az említett jak vajból – amiből teát, gyógyszert és szinte mindent készítenek és  az életük mindent területén felhasználják – Buddha különböző leszületéseit, mandalákat alkotnak, de készítenek még színes virágokat, állatokat is belőlük. A vajat jaktejből nyerik, amely ezen a vidéken őshonos haszonállat. A párosujjú patások rendjébe, a tülkös szarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozik.

Hogy miért ilyen fontos jószág a jak?

Tibet nagyon hideg éghajlattal rendelkezik, ami nem kedvez a sűrű vegetáció megszületésének. Tavasszal igaz virágba borul az egész ország és nyáron a 30 fokos meleg is elképzelhető, de az év nagy részében csak szegényes növényzettel és a szelek által koptatott kopár talajjal találkozhatunk. Tibet szélfútta hideg tájain és hágóin csak a jakok képesek megmaradni. A tibeti családok nagy becsben tartják ezeket a párosujjú patásokat, amelyek erősek, tehát fizikai munkára is fogják őket. Tápláló tejet adnak, amiből később a jakvaj készül.

A Ta’er monostor a leghíresebb a vajszobrok tekintetében.

A vajszobrok eredete hosszú évszázadokra tekint vissza.  Elsőnek 400 évvel ezelőtt készítettek vajszobrokat  a tibeti szerzetesek a maihoz hasonló formázási technikával, de a vajformálását már a kolostorok és a buddhizmus előtt alkalmazták ezen a vidéken. A tibeti nomádok – mielőtt a szerzetesek átvették volna vajszobrászat módszerét- a főleg állatokat, elsősorban a jakokat azon belül a jak teheneket ( tibetiül dri) tisztelték meg, hogy vajban ábrázolták őket.

A másik fontos tény, hogy az újévben elsőnek elkészített vajat mindig felajánlották az isteneiknek és később a buddhista templomoknak. Így jutott el a kolostorokba ez a módszer és napjainkban a szerzetesek készítik el egyedül szakrális szobrokat. A szerzetesek nemzedékről, nemzedékre adták át a tudatást, amellyel főleg Buddha életét ábrázolják, de gyakran formáznak meg  növénymotívumokat és más buddhista szimbólumokat is. A vajműknek január 15-ig , de legkésőbb a holdújévig el kell készülniük.

A Buddhát ábrázoló szobrok azt a pillanatot örökítik meg, amikor csodatételekben Buddha győzedelmeskedett 6 nem buddhista mester fölött, akik a kihívói voltak.

Maga az eljárás és technika nagyon aprólékos és nehéz, ezért nagyon kevesen vannak azok a szerzetesek , akik vajszobrászként működnek a kolostorokban. Nagy figyelmet és önuralmat kíván ez a feladat és … hideget. A szertartások igazából, amolyan “testedzésnek” is tekinthetőek, mert a szobrok faragása alatt, állandóan hideg vízbe mártogatva kell lehűteniük az ujjaikat, hogy a vaj ne olvadjon meg formázás közben.Az ilyen hűtés normális helyzetben bizony eléggé merevvé tenné a kezeket ahhoz, hogy olyan csodákat készítsenek, ezért folyamatos „ kéztornával” indítják be a vérkeringésüket. Nagyobb kihívását jelent és az önuralom gyakorlását is segíti, hogy az alkotók mindig a kolostor leghidegebb termeibe költöznek az év leghidegebb hónapjában – akár hetekre is- hogy csak a szobrokkal foglalkozzanak.

Elsőnek olvasva, nem a legjobb munkakörülmények tükrözi a hideg műtermek és a hideg vízbe mártott ujjak, de ezek a szerzetes mesterek hisznek benne, hogy semmi fajta kényelmetlenség nem akadályozza őket abban, hogy létre hozzanak egy pozitív együttes karmát, amely harmóniát és boldogságot hozz a világra.

A szerzetesek, igaz a hideg vízbe mártott ujjukkal finom formázzák a vajat, de a nagyon aprólékos díszítéshez és az alakok élesítéséhez vannak más, kézzelfogható eszközeik is.

Rendszeres használnak egy úgymond üreges csontot, amellyel levelek erezetét, virágok szirmait és „ fonalakat” alkotnak.

A fonalakat később a mandalákhoz használják fel ,
mert vajból mandalákat is készítenek.

Újévkor az emberek a templomokban és kolostorokban imádkoznak, de a hogy leszáll az éj az utcákon a – azon belül a Lhasa’s Barkhoron – vajlámpások fényében – hát igen ezen a napon konkrétan „tejbe- vajba” fürdik minden – megcsodálhatják a gyönyörű színes vajszobrokat, amiket az egészen aprótól a több méteresig is megalkothatnak. A vajlámpások fényében fürdő vajszobrok hangulata koronázza meg a Holdújévet, hogy harmónia és boldogság költözzön a világba.

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A Hét szerencse hozó istenség: Fukurokuju, Hotei, Jurojin, Daikoku, Ebisu, Bishamonten és végül  Benzaiten(Benten) szerencseistennő felel mindenért, ami szerencséhez köthető, ami lehet egészség, anyagi vagy pénzbeli vagy egyszerűen a harmónia és a boldogság megteremtésében segédkeznek.

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek. Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz.  A bambusz jelképezi az emberiséget, a földet és az eget, ezért van belőle mindig három.  

A világon a szerencsét hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól.  Tehát most bemutatkozik a “hét szerencsét hozó istenség” (Shichi Fukujin)

Ebben az évben január első napján a “hét szerencsét hozó istenség” újév alkalmával, alászáll az egekből és egy hajóval érkezik a japán partokhoz, amelynek neve Takarabune. Nevének jelentése “Kincses hajó”.  A hajó rakománya rengeteg ajándék és a jó szerencse, amelyet a japán embereknek adnak át, illetve mindenkinek aki valamilyen szinten kapcsolatba lép velük. Igaz messzi japán hegyek fenyveseibe – mint jó kamikhoz illik – elrejtőznek és várják imádságok erejét. A Hetet mindig együtt ábrázolják és a 7-es szám tartozik hozzájuk – szerencsésnek tartják ezt a számot – illetve január hetedikéig maradnak a földön.

Az első ilyen istenség : Fukurokuju, ki elhozza a boldogságot, a bölcsességet, a férfiaknak a férfiasságot és a termékenységet, illetve a hosszú életet. Alakja egy mitikus kínai taoista remetéről lett megformázva, aki a csodatetteiről volt híres, az északi Song időszakban (960 és 1279) élt. Csodatevő alakja mítosszá vált igaz és legendás tetteit az idő átcsiszolta. Így lett istenné. Hűséges társai egy daru és egy teknős. A hátán cipeli azt a szent könyvet, amelyben minden ember élettartalma le van írva.  Tulajdonképpen egy sors könyv.

Mivel a hosszú életért is Ő felel, ezért ő az egyetlen olyan istenség, aki képes újraéleszteni a halottakat, tehát megfordítani a sors kerekét. Ami érdekesség, hogy folyamatosan nála van egy butykos, mert nagyon szereti a szakét és állítólag a nőket is Vidám cimbora főleg mert a tudósokat, tanítókat és papokat védelmezi.

Az egyik talán legismertebb isten a Hét közül-biztos mindenki találkozott vele és a pocakjával – Hotei.  Nagyon hasonlít a kínai nevető Buddhára is, de a különbségek fellehetőek. Hotei mindig vidám, amolyan kis optimista fickó. Megteremti a boldogságot és könnyed hétköznapokat a japán embereknek azon belül az elégedettséget, a bőséget add minden családnak. Védi a gyerekeket. Hoteinek is meg kell dörzsölni a hasát, hogy szerencsét és egészséget hozzon.

Úgy mint Kínában is a Buddha szobrokat.

A harmadik szerencseisten : Jurojin.

A hosszú egészséges élettért és a bölcsességért felel. A hosszú fehér szakáll jelképezi a idős bölcsként ábrázolják, akinek a botján egy ősi tekercs a világ összes bölcsességét és a gyógyítók titkát tartalmazza.  Külsőre Fukurokujuhoz hasonlít, sőt, egyesek szerint ugyanabban a testben élnek. Szemben az említettel, Jurojin igazán remete életet folytat. Társai a szarvas, a denevér és a teknős. Néha együtt vagy külön  ábrázolják vele, mivel ezek az állatok, a hosszú életet és a maradandó dolgokat képviselik. Hozzátartoznak az orvosok, gyógyítók és a hivatalnokok.

Daikoku következik a sorban, aki elsősorban a gazdagság, a jólét és az “öt gabona” istene. Indiából származik, a sintó hagyományok aratásistenével a 9. század folyamán mosódott össze.  Mondhatni pufi és mosolygós, és előkelő ruhákban jár. A jómódú gazdaként jelenik meg. Egy arany kalapácsot és egy nagy zsákot hord, utóbbi minden jóval tele. Inkább pénzt hoz a farmereknek, molnároknak és az iparosoknak.Boltokban gyakran Ebisu társaságában látható. Ha kapni szeretnénk a gazdagságából, dörzsöljük a szobrai fejét vagy vállát. A hét istenség közül egyedül Daikokuten az, aki majdnem minden lakásban, irodában, üzletben megtalálható.  Társa a patkány a jólét szimbóluma, mert üres házban, üres kamrában nincs se patkány, se egér. Milyen igaz. Kedveltjei közé tartoznak a bankárok, üzletemberek, kereskedők és földművesek. 

Az előzőleg említett  Ebisut - a halászok és kereskedők istenét - egy horgászbottal és hallal a kezében ábrázolják. Az őszinteség, a szorgalom és a tisztességes üzletek lebonyolítása is neki tulajdonítható. A hét istenség közül ő az egyedüli japán. Ebisu inkább a sikerért felel, amely lehet anyagi vagy szellemi siker is. Ebisu előkelő ruházatban, nagy hallal jár, mosolyog és folyamatosan lakomázik. Ha újévkor hozzáfohászkodunk, akkor sikerben részesülhetünk általunk választott hivatásunkban, tanulmányainkban.  

Elsősorban a halászokat és az úton lévőket támogatja, de Ebisu támogat mindenkit, akinek célja van  és nem téveszti azt szem elöl

A hatodik szerencseistenünk Bishamonten a harcosok és a méltóságok istene.

Indiából ered eredetije, aki Viasravana volt, egy buddhista misszionárius.

Ez lehet, hogy furán hangzik végül is ki látott fundamentalista buddhistát? Sokkal egyszerűbb a magyarázat mint gondolnánk. Az Ő harciassága az önvédelemre összpontosít sohasem a támadásra. Bishamontennek  filozófiája nem csak a fizikai , hanem a lelki önvédelemről is szól. Van nála fegyver, páncél, sisak és lándzsa. Ezek inkább azt jelképezik, hogy  a hitét védi, és hogy távol tartja velük a gonosz szellemeket és ártó embereket. Sűrű szakálla van, erős, magas alkat és a másik kezében néha egy kincset rejtő pagodát fog. Jó szerencsét, gazdagságot, boldogságot és igazságosságot hoz. Méltóságot, tartást biztosít mikor nehéz élethelyzetben vagyunk, valamint a vallásos hit őrzője. Istene az orvosoknak, papoknak és katonáknak egyaránt.

Végül eljutottunk a hetedik és egyben egyetlen női szerencse kamihoz, szerencseistenőhöz. Igen  egyetlen istennő van köztük őt pedig Benzaitenek(Bentennek) hívják. Hozzáteszem nem véletlenül esett rá választásunk, mert mindent képvisel ami egy jó tréninghez és fejlődéshez elengedhetetlen.

 

Benzaiten a vizek és tengerek istennője is. A tudás, a tanulás, a művészetek, az irodalom, a szépség és legfőképpen a zene istennője, kezében egy lanttal. Azon belül felel gondtalan kommunikációért és mindent támogat ami úgymond folyik és áramlik. Mint a beszéd, a zene, az ének, az érzelmek és az ékesszólás és végül, de nem utolsósorban a pénz áramlását is egyengeti. Hase-dera templomot neki szentelték, amely egyike a Benzaiten istennőnek szentelt japán zarándokkörút 33 állomásának. Sokszor fehér kígyók társaságában ábrázolják, és férje egy sárkány, akit megmentett saját magától. 

Tehát nem csak szerencsét hoz a művészetek képviselőinek, táncosoknak, szerencsejátékosoknak és diákoknak, hanem a belső fejlődést is segíti annak aki segítségét kéri.

A szerencseistenekhez egyszerű beszélni és kapcsolatba lépni. Ha szeretnénk, hogy megtisztelje házunkat valamelyik szerencse hozó istenség- akár több is ellátogathat hozzánk – akkor érdemes kis szobrok formájában megjeleníteni őket. Az imádságok magukba foglalják a rituális megtisztítást, ami lehet a kaminak felajánlott ételáldozat,a szent zenéket és táncokat, csendes elmélkedést, az öröm kifejezését. Bármit választhatunk, ami nekünk jól esik, mert a sintoizmus nem rendelkezik erkölcsi előírással.

Az emberek vele született, ösztönös jóérzéssel születnek, így mindenkinek a saját feladata, hogy megérezze, mi a jó és mi a rossz, vagy mi helyes és mi nem.

Jó szerencsét hozzá és boldog újévet!

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3 vagy akár 7 napig is tarthat.  Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap a mai napig hivatalosan ünnepnap. Mindenki otthon ünnepel a családjával.

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. Sokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg . Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut! Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleinknek. Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni a gyászolókat.

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára. Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is.

Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert “így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”.

Az év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista és sintoista papokat és papnőket. Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt. Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.  Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt. Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét.  A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant. Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig.Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok. Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból.

Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától, mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.Az adományokat általában az oltárok előtt felállított gyűjtőládákba helyezik el. Elsején hajnalban a császári palotában a császár végrehajtja a sihóhai (a négy égtáj imádata) szertartást, ahol a nemzet jólétéért imákat ajánl fel, majd Január 2-án személyes találkozik a japán néppel a császári palota belső kertjében. Ez különleges alkalom, mivel  az egyetlen nap, amikor erre még lehetőség van, az a császár születésnapja (december 23).

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A Hét szerencse hozó istenség Fukurokuju Hotei, Jurojin, Daikoku, Ebisu, Bishamonten és végül Benzaiten(Benten) szerencseistennő felel mindenért, ami szerencséhez köthető, ami lehet egészség, anyagi vagy pénzbeli vagy egyszerűen a harmónia és a boldogság megteremtésében segédkeznek. A világon a szerencsét hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól.A lényeg ugyanaz.

Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. Hozzáteszem nem véletlenül esett választásunk Benzaiten istennőre, mert mindent képvisel ami egy jó tréninghez és fejlődéshez elengedhetetlen.

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek. Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz.  A bambusz jelképezi az emberiséget, a földet és az eget, ezért van belőle mindig három. Az istenek hegyi fenyvesekben húzódnak meg, ezért kell fenyő is a dekorációba.

Azonban csak január 7. napjáig vannak közöttünk. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket. Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata. Fő bűnnek számít a mohóság, a butaság, a harag, a könnyelműség, a határozatlanság és az irigység.

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,
így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

Érdemes elmélyülni a hangok birodalmába