Benzaiten Tréning

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

A tél arca

2017. január 20. 12:52 - Benzaiten Tréning

A szépség éppúgy a valóság egyik aspektusa, mint az igazság. Aki érzéketlen az egyik iránt, az nem találta meg a másikat.

Szólj hozzá!

Ősi szokások az új év kezdetén

2017. január 02. 09:11 - Benzaiten Tréning

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3 vagy akár 7 napig is tarthat.  Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap a mai napig hivatalosan ünnepnap. Mindenki otthon ünnepel a családjával.

fond-torii-1400.jpg

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. imagesSokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg . Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut! Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleinknek. Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni a gyászolókat.

 

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára. Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is.

Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert “így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”.

12342816_1681854232099968_5474846994014669585_nAz év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista és sintoista papokat és papnőket. Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt. Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.  Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt. Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét.  A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant. Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig.Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok. Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból.

r2501a.jpg

Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától, mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.Az adományokat általában az oltárok előtt felállított gyűjtőládákba helyezik el. Elsején hajnalban a császári palotában a császár végrehajtja a sihóhai (a négy égtáj imádata) szertartást, ahol a nemzet jólétéért imákat ajánl fel, majd Január 2-án személyes találkozik a japán néppel a császári palota belső kertjében. Ez különleges alkalom, mivel  az egyetlen nap, amikor erre még lehetőség van, az a császár születésnapja (december 23).

 

240-takarabune-seven-gods-luck-statue

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A Hét szerencse hozó istenség Fukurokuju Hotei, Jurojin, Daikoku, Ebisu, Bishamonten és végül Benzaiten(Benten) szerencseistennő felel mindenért, ami szerencséhez köthető, ami lehet egészség, anyagi vagy pénzbeli vagy egyszerűen a harmónia és a boldogság megteremtésében segédkeznek. A világon a szerencsét hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól.A lényeg ugyanaz.

 

Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. Hozzáteszem nem véletlenül esett választásunk Benzaiten istennőre, mert mindent képvisel ami egy jó tréninghez és fejlődéshez elengedhetetlen.

 

142055452745060137178

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek. Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz.  A bambusz jelképezi az emberiséget, a földet és az eget, ezért van belőle mindig három. Az istenek hegyi fenyvesekben húzódnak meg, ezért kell fenyő is a dekorációba.

 

Azonban csak január 7. napjáig vannak közöttünk. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket. Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

 

maxresdefault_4.jpg
A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata. 
Fő bűnnek számít a mohóság, a butaság, a harag, a könnyelműség, a határozatlanság és az irigység.

 

1000-14-250x250.jpg

 

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,
így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

20120101-_dsc9664-modifier.jpg 

Érdemes elmélyülni a hangok birodalmába

 

Szólj hozzá!

ADHD -val az úton

2016. december 26. 15:41 - Benzaiten Tréning

Most kivételesen nem karácsonyi témát fogok bemutatni, hanem egyik kedves barátnőmet, aki ADHD -val szerezte meg a jogosítványát, amihez hozzátenném : ez nem volt egy kis küzdelem. Ebben a bejegyzésben, most megérthetjük az Ő szemszögéből, hogy milyen az ADHD eredeti arca és hogyan lehet vele megoldani a hétköznapokat. Tudni kell egy ADHD -val élő ember hétköznapjai tele vannak meglepetéssel.

salar-de-uyuni-milky-way-daniel-kordan-bolivia-5_1.jpg

A boldog embernek nincs története

Ezt a mondatot Lou Marinoff A Tao című könyvében olvastam, és borzasztóan megtetszett. Ezt megfigyeltem , már magam is, hogy előre meghatározott, merev ítéletekkel belemenni bármilyen helyzetbe csak a frusztrációt növeli, ráadásul hamis kép alakul ki bennünk magunkról, másokról és a világról. Pszichoterápiába azok az emberek járnak, akiknek van történetük. Történettől függetlenül közös bennük, hogy ragaszkodnak a saját sztorijukhoz, mert valahol úgy érzik, hogy a történetük önmagukkal egyenlő. A történeteink miatt két okból találhatjuk magunkat igen csak csoffadt hangulatban:

1. A történetünk negatív, ránk vagy a környezetünkre nézve ártalmas és haszontalan, egyáltalán nem szolgálja a céljainkat. Ettől függetlenül ragaszkodunk hozzá, hiszen a történetem én vagyok. Azt meg manapság nem kell kifejteni, hogy a hozzáállásunk hogyan befolyásolja az életünket. Teljesen mindegy, hogy az önbeteljesítő jóslatokat, a vonzás törvényét vagy a tudat teremtő erejét tesszük felelőssé, ha lúzernek tartjuk magunkat akkor lúzer módra fogunk viselkedni és lúzerként fognak bánni velünk. Ahogy a buddhizmus egyik legnagyobb alakja, Padmaszambhava mondta: Ha meg akarod ismerni elmúlt életeidet, vedd szemügyre jelen állapotodat, ha tudni akarod jövődet, nézd meg jelen cselekedeteidet.

2. A másik probléma, ha a tények ütköznek a történetünkkel. Olyankor megáll a tudomány, és helyette jön az értetlenség, hogy velünk ez nem történhet meg, nem voltunk önmagunk, stb. Az ilyen helyzetekben látszik a legjobban, hogy sokszor nem is a történtek vagy a helyzetünk okozza a depressziót, szorongást és egyéb zavarokat, hanem a helyzetről kialakult nézeteink, mivel nem vagyunk hajlandók elengedni őket. Byron Katie Négy kérdés nevű módszerében ez a zseniális: elmondja, hogy voltaképp nem számít, hogy a történeted igaz e vagy sem Ami voszont sorsdöntő, hogy lásd: mi lennél, hogy éreznéd magad a történeted nélkül?

bb0dbb27-8b8d-4456-817c-bb4e0e6dc45c_th.jpg

Persze merev történeteink sokszor nem okoznak annyi problémát, hogy szakembert keressünk, de akkor is lehetnek kellemetlenek a mindennapokban. Hogy ne vádoljanak azzal, hogy csak a számat jártatom, hadd támasszam alá mondanivalómat egy friss saját példával: a vezetéssel.

 

Sok a gond… de csak szerintem!

Családomtól elég régóta hallgattam, hogy jó lenne jogsit szereznem, mert ki tudja, később még jól jöhet. Én több okból ódzkodtam a dologtól, egyrészt eddigi tapasztalataim alapján nem életszükséglet autót vezetni, másrészt pedig van egy felülírhatatlan történetem: brutálisan figyelmetlen vagyok.

the-yellow-trip-a-self-portrait_1.jpg

„Szubklinikai” ADHD-m (ami lehet azért “szubklinikai” mert lusta voltam kivizsgáltatni) okozott pár kellemetlen percet, de szerencsémre már nagyon régóta olyan életmódot folytatok, ahol nem szenvedek hátrányt emiatt. Viszont világ életemben tudtam, hogy vezetni nem fogok tudni megtanulni, mert ahhoz kb. 148 figyelmi funkcióra van szükség egyszerre, nekem meg jobb napokon működik 9… Fogalmam sincs miért, de végül ennek ellenére beadtam a derekam, és neki láttam a jogosítvány megszerzésének. 2013 szeptemberében (majd egy év alatt…) meglett a KRESZ vizsgám, és akkor volt egy pillanat, hogy elhittem, talán még össze is jöhet ez. Ez az optimista hozzáállás az első rutinpályás vezetésemig tartott, ahol nyilvánvalóvá vált számomra, hogy 35 percnél tovább nem tudok a kocsiban megmaradni, mert a sok koncentrálás miatt (bár tudom, hogy ez anatómiailag lehetetlen, de) megfájdult az agyam, olyan erősen szorongtam, hogy azt hittem pánikrohamot kapok, és a vezetés minden egyes másodpercét gyűlöltem, utáltam, sőt, rihi-rühelltem!!

122198908_11n.jpg

Kilenc gyötrelmes, üvöltözéssel és félelemmel vegyes (hol én üvöltöttem és az oktatóm félt, hol fordítva…) óra után megegyeztünk az akkori oktatómmal, hogy ezt nem nekem találták ki, és fogadjam el, hogy soha nem lesz jogsim, mert közveszélyes vezető lennék. Örömmel elfogadtam, hiszen ez volt a könnyebbik út és olyan szépen illeszkedett a „Nekem ez úgy sem megy mert nem tudok eléggé figyelni” történetemhez. Aztán eltelt jó pár hónap, és nem tudom miért, talán a sok meditáció (aminek hála sokat fejlődött a koncentrációm) és külső nyüstölés együttesen, de elindult a vezérhangya a fejemben, hogy ezt nem kéne annyiban hagyni. Gyorsan iskolát váltottam és bejelentkeztem egy nagyon gyors jogsira. Az első alkalommal elmondtam az új oktatómnak, hogy teljesen hülye vagyok a vezetéshez, fizikailag képtelen vagyok feldolgozni az ezzel kapcsolatos infókat és természetesen utálni is fogom minden pillanatát (ld. 1-es pont). Oktatóm ezzel szemben szentül meg volt győződve, hogy nem csak vezetni tanít meg, de még élvezni is fogom és imádok majd kocsiba ülni. Nem röhögtem ki. Legalább is ott nem…

buddhista-meditc3a1cic3b3.jpg

Le a kalappal oktatóm előtt, aki szerintem a türelem bódhiszattvája álruhában… Ugyan üvöltözött néha velem, de nem azért mert béna voltam, hanem mert elképesztően irritáló stílusban nyomattam a „történetemet”, és az órák alatt/után mindig kifakadt, hogy mennyire rossz engem tanítani, mert még csak meg sem tud dicsérni, rögtön magam ellen fordítom (lásd 2-es pont, egyszerűen nem tudtam elviselni a történetemmel nem összeegyeztethető pozitív visszajelzéseket. Légy átkozott, kognitív disszonancia!).

herodrivingschoolrichmond20.png

Ebben a vidám hangulatban jutottunk el vizsga napjáig szeptemberben. Mivel a KRESZ vizsgától számítva két éven belül meg kell lenni a a forgalminak, ezért tudtuk, hogy max. két lehetőségem van. Én úgy álltam neki a vizsgának, hogy legyek túl rajta, aztán még egyszer és többet kocsiba nem szállok! Az első alkalommal megtörtént a legszebb dolog, ami egy merev énképpel rendelkező, makacsul pesszimista emberrel megeshet: igazam lett. Nem csak megbuktam, de a vizsgabiztos még azt is közölte, hogy közveszélyes vagyok, képtelen vagyok koncentrálni, túlságosan szorongok és látszik, hogy ez az egész meghaladja a képességeimet. Ollé, gyorsan elmondtam mindenkinek, hogy „Tessék, ti naív tiszta lelkek, erről papolok már mióta, lehetetlen küldetés nekem a jogsi!”. Kis családom elfogadta, „Nem kell erőltetni, ha ez ennyire nem megy” és stb. Már csak 10 óra vezetés és még egy vizsga volt hátra a szabadságomig.

Viszont a bukás után valami olyan történt, amire én sem számítottam.  Valószínűleg amiatt, hogy „igazam” lett, (persze nem tudatosan)  elengedtem a történetemet, a vezetéssel kapcsolatos minden  gondolatomat, félelmemet, és – csak vezettem. Élveztem jó fej oktatóm társaságát, néztem az utat, a tájat, a forgalmat. Figyeltem, hogy  mennyire más a világ a visszapillantó tükrön keresztül, hogy hogyan reagál  a kocsi a kuplung-használatomtól függően, hogy kell játszani a fékkel, hogy  szépen álljon meg az autó. A parkolás megoldandó rejtélynek tűnt, és külön  élvezet volt a saját tempómban, segítség nélkül beállni tolatva két autó közé.

1.jpg

Eljött a második vizsga napja, ahol ugyan nem vedlettem át Ayrton Senna-vá, de sokkal jobban ment. Nem görcsöltem, végig úgy vezettem, hogy nem érdekelt, mit fog mondani a vizsgabiztos 45 perc elteltével. Vétettem hibákat, de nem indított be semmilyen érzelmi vagy gondolati folyamatot nálam a tökéletlenség, hanem a vezetéssel magával voltam elfoglalva, mindenféle érzelmek, történetek és gondolatok nélkül. A vizsga végén pedig a „Megfelelt” rubrikába került az a bizonyos X…

Éber jelenlétben

Amikor nincsenek elvárásaid az adott helyzettel kapcsolatban, hanem teljesen nyitottan, történetek és előítéletek nélkül reagálsz. Nem értékeled ami történik, hanem elfogadod hogy éppen úgy zajlanak az események ahogy, és Te úgy reagálsz rá ahogy. Nincs jó vagy rossz. Csak úgy nevezett derű van. A keleti filozófia szerint az, aki képes mindig minden körülmények között fenntartani ezt a hozzáállást, a nirvánába érkezett, hiszen a nirvána nem más, mint a szenvedéstől (dukkha) mentes állapot. Nem kell ezt túlmisztifikálni, egy olyan állandó derűvel, bölcsességgel és együttérzéssel teli állapot ez, amikor mentesek vagyunk minden szorongástól. És történettől persze. Kitartó tanulással és gyakorlással elsajátítható, csak meg kell találnod a Hozzád leginkább passzoló kereteket.

alone5.jpg

Ne felejtsd el, hogy ha erre az útra lépsz, akkor egyetlen dolgot veszíthetsz: a történeted. És mint tudjuk, a boldog embernek nincs története.

 

Szólj hozzá!

A legbiztonságosabb metropolisz

2016. december 16. 16:51 - Benzaiten Tréning

Az élet egy utazás, vallják sokan és ezzel én tökéletesen együtt tudok érteni.  Imádok utazni,szeretem a kalandokat az új kultúrákat, amiben benne van az adott hely hangulata, konyhájának ízei és a furcsaságok is. Nem igazán nevezném magam biztonsági játékosnak az élet ezen területén, mert soha sem úgy érkezem egy másik országba , hogy “engem kirabolnak megölnek “ mantrát mondogatnám magamnak. Szoktam figyelni a pénzemre és az irataimra, de nem paranoid módon.

12241625_959762110737165_7835381657803358598_n.jpgAlapjáraton pozitívan állok hozzá minden utazásnak. Viszont az igaz, hogy egy adott ország közbiztonsága sokat nyom a latba, hogy a turisták kedvelt célpontja legyen.  Világszerte változó ez a tendencia, meg szubjektív dolog eldönteni , hogy mit tartunk biztonságosnak. Persze az kifejezetten pozitívnak és vonzónak tekinthető, hogy nem vágják el minden sarkon a torkunkat, miután kiléptünk a szállodából.

tokyo-fuji-1024x512.pngA felmérések azt bizonyítják, hogy a világ egyik legbiztonságosabb országa Japán. Tudom ott a jakuza, de őket nem érdeklik a turisták. Japánban megtörténhetnek veled olyan különleges dolgok, hogy ha elveszíted a pénztárcádat, a táskád,  bármidet - mondjuk a metrón - akkor a vállalat utánad küldeti vagy ott a helyszínen visszakapod maguktól az utasoktól. Hihetetlen nem? Japánban mindez elképzelhető, mivel a közbiztonság - akár csak egy zen kert- szinte tökéletes. Köszönhetően annak is, hogy  a bűncselekmények száma alacsony, az utóbbi 10-12 évben gyakorlatilag nem romlottak a statisztikák.

p9-debito-jbc-badge-a-20140303.jpgA törvényeik szerint semmilyen szúró vagy vágó fegyvert - rengeteg és szigorú engedély kell hozzá- nem hozhatsz az országba és nem is tarthatsz magadnál. Ugyan is a japán rendőrség, akármikor ellenőrizhet téged mint külföldit. Átkutathatja a táskádat szúrópróbaszerűen, akár egy múzeum előtt is. A rendőrök döntik el, hogy a tárgy ami nálad van veszélyes e vagy sem. Célszerű a békés utat választani mindenben, mert a rendőrségi előállítás a nálunk megszokottnál kisebb vétségekért is előfordulhat, és időtartamában jócskán meghaladhatja a Magyarországon jellemző mennyiséget (akár 23 napig is eltarthat).

verdwaald-in-japan.jpgAkár családdal vagy egyedül vágunk neki egy ilyen útnak - függetlenül attól, hogy nő vagy vagy férfi, mert szerintem egy férfit ugyanúgy érhet atrocitás, mint egy nőt -  akkor Japán az egyik legjobb választás. Ott ugyanis a biztonság, a becsületesség nem csak legenda, hanem a mindennapok szerves része, viselkedésük alapja. Ez pedig olyan szinten működik, hogy tavaly Tokiót választották a legbiztonságosabb metropolisznak.  Az előző példánál maradva a tömegközlekedési eszközökön nem kell tartani a zsebesektől, nincsenek az utcákon kéregetők, tolvajok. Sötétedés után is biztonságosak az utcák, így simán lehet jönni -  menni.

tokyo_metro_by_shteuf-d2xbm8g.jpgÁtverésről itt szó sincsen, konkrétan szó szerint, mert a japán eladók vagy bolt tulajdonosok  senkit nem vernek át - még idegen országból jövőket sem- mikor náluk vásárol. Maga a biztonság és a jó szervezettség hangulata -biztonságtudata - már az első pár órában megérzi az ide látogató. Kihelyezett rendőrbódék vannak minden negyedben, az állomások és a tömegközlekedés zavartalanul működik, az utasok csendesek - oké hulla fáradtak is egyben - és bárhol szabadon hagyható bicikliket lehet látni. A szabályok követése a japánokban ösztönszerűen működik, betartanak mindent ,ami azt sugallja , hogy itt velem semmi rossz nem történhet.

5108518786_2c77885ce1_b.jpgFordítva ez nem igaz. Európába látogató japánjainkon gyakorolnak a kezdő zsebtolvajok és szélhámosok. Ők pedig könnyű prédák, mert nem szokták meg , hogy van ilyen is. Ezért is járnak csoportban folyamatosan, mert a biztonságérzetüket növelik és így jobban résen tudnak lenni.  

1_11.jpg

Japán  egy olyan ország, amelynek törvényei szigorúak és néha nekünk európaiaknak egészen elképesztő szabályokat is betartanak, de biztonságos is. Szerte a világban igaz, ha ellátogatok egy másik országba - aminek kultúrája merőben eltér az enyémtől - utánanézek alapvető dolgoknak, a szokásaiknak, az életmódjuknak, tabuikat - akár a törvényeknek is-, hogy az ott töltött idő tökéletes legyen és mentes minden fajta félreértéstől.

 

Szólj hozzá!

Vörös ősz Kiotóban

2016. december 03. 14:55 - Benzaiten Tréning

A természet gyönyörű dolgokra képes. Az ősz a tavasz után talán az egyik legszínesebb évszakunk . Valahogy elfeledteti a tél mozdulatlanságát,  mert minden a vörös, a sárga és az arany- bronz mezsgyéjén mozog. Bár most -ahogy kinézek az ablakon- inkább a szürke a domináns, de vannak helyek, ahol ősz finoman, méltósággal, színei pompájával lépked át a télbe.

 

a-geisha-stands-on-a-wooden-bridge-in-nara_165890177.jpg

Momijinak régen a japánok isteni származást tulajdonítottak: úgy vélték, a hegy Istene festi vörösre a juharfa leveleit. A jelenség a japán kultúra része, mely szeptember közepétől visszaköszön a gasztronómiában, az öltözködésben vagy akár a fesztiválok témájában is. Szeptembertől –  a  koyo szezon akkor  kezdődik, amikor az északi Hokkaidó szigetén a Taisetsu  hegyen látható fák leveleinek a színe kezd  megváltozni – egészen decemberig északról délre haladva a fák  folyamatosan vörösbe fordulnak. A hőmérséklet-ingadozás és a az ország különböző domborzati viszonyai, illetve a napszakok változása– különösen éjszaka és a kora reggeli órákban – különösen szép  “eltéréseket” okoznak a fakoronák színeiben.

 

Ezért Tokió és Kiotó fái egészen december közepéig  is megtartják bíborba öltözött leveleiket.

autumn-leaves-japanese-book_1366x768.jpg

Ősszel a levelek, tavasszal a virágok vannak a központban. A vörös és arany levelek nézegetése hasonló népszerűségnek örvend a szigetlakók körében, mint hamani idején a virágzó cseresznyefák alatti séta és szemlélődés. Az őszi lombok – japánul koyo – fokozatosan válnak a vörös különböző mélységeivé. Parkok és zöldterületek  őszi árnyalatokban pompáznak,  akár  az életre kelt festmények :  árnyékokkal  és sűrűn  tarkított kontrasztokkal. A koyo egyszerűen  a természetes szépséget jeleníti meg. A koyo olyan  különleges a japánok számára, hogy több szinonima szót alkottak rá és egy külön kandzsi jelet is, amivel szintén erre az időszakra utalnak. Számtalan költemény  dicséri a szép őszi leveleket. Főleg a  waka költőket ihlette meg a karmazsin csoda , olyannyira, hogy egy létrehoztak egy külön szót is rá, amit amolyan szezonális költői használatra szántak, ez pedig a kigo volt.

A  vörös levelek iránti rajongást mi sem bizonyítja jobban, mint a híres zen szerzetes és költő Ryokan által írt haiku.

 

2464f8f355489f3182a6af27fb9e4f1a.jpg

 

うらを見せ おもてを見せて 散るもみぢ

Ura o mise / omote o misete / chiru momiji

 

Juharlevél hull –

Látod? Egyszer az arca,

Egyszer a háta.

(Ryokan)

Mint ahogy az előzőleg is írtam, sokfajta juhar éldegél Japánban, szebbnél szebbek és különlegesebbek.  A fák, mint botanikai kincsek együtt  alkotják a természet szépségét az őszi  szezonban, megjelenésükkel és fejedelmi, aranysárga és skarlátvörös lombjaikkal.  A koyohoz nem csak a hosszan tartó séták  és a természet csodálása tartozik, hanem a természet és az évszak megízlelése is. A japán konyha ilyenkor momiji lázban ég és mindent ebben a stílusban készítenek el.

 

168302f8f8cea4538afc59f1a79e4934.jpg

A tradicionális ételektől kezdve egészen az otthoni enteriőrig. A momiji konyha alapja maga a juhar levél forma, szinte  minden ételből  juhar levelet formáznak  vagy úgy rendezik a tálalásnál , hogy teljes mértékben a momijire hasonlítson. Például  koyo idején az édes-savanyú főtt csirkeláb nagy népszerűségnek örvend, mert a csirke lába pont úgy néz ki mint a juharlevél. Ilyenkor gyakran készítenek a juharlevelekből  tempurat, ami palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal, garnélarák vagy zöldségféle,  szarvassal töltött momiji nabe-t  és a híres hirosimai sütit, a levél alakú édes momiji manjut

japanese-fried-maple-leaf-tempura-3.jpg

Az enyhe idő tökéletes arra, hogy felfedezzük  nem csak a városok parkjait és a asztronómiai remekeket,, hanem magát Kiotót is. Tegyünk egy kis kitérőt Kiotóban, ahol az ősz ugyanolyan színes és pompázatos, mint a tavasz cseresznyevirágzás idején. A Momijigari az ősz igazi varázslata és ilyenkor a japánok szívesen látogatják végig a legősibb és legfenségesebb helyeket. Ilyen Kiotó is, ami talán sokkal intenzívebben adja vissza a Momijigari élményét, mint a cseresznyefa virágzásáét, a Hanamiét. A vörös és az arany szín ezerféle árnyalata intenzívvé és lüktetővé teszi várost és annak történelmi helyeit.

 

gosho-5.jpg

 

A Momijigarit Kiotóban a  Nijo kastéllyal érdemes kezdeni. A várat 1603-ban építette  Tokugava Iejaszu, az Edo időszak első sógunja (1603-1867). Unokája Iemitsu, 23 évvel később  a kastély  épületét tovább bővítette a híres 5 emeletes őrtoronnyal, amit az ősz még impozánsabbá tesz, ugyanolyan pompával mint a Kiotói Császári Palotát. 

-20140902233952-c12b4fa16bbc42e6b402fc4b3f9c7222.jpg

A zen templomok és sintoista szentélyek is varázslatosak ilyentájt.  A  zen kertek  központja Ryoanji a zen sziklakertjeiről vált világhírűvé és így novemberben és decemberben még inkább a harmóniát és az egységet szimbolizálja. Ryoanji építészeti stílusa az utolsó kavicstól egészen a  momiji ligetig teljesen egységes, tiszta, titokzatos és célratörő. A kőkert arányai meglepőek, a tájat kétségtelenül a hátul magasodó fal és a fal mögött felbukkanó őszbe borult fák  uralják.  A japán zen buddhizmus egy másik ága is képviselteti magát Kiotóban. A Daitokudzsi templom a zen rinzai daitokudzsi ágának főtemploma. Fő nevezetsége az óriási alapterületű főtemplom és a sok hozzáépült kisebb altemplom mellett a sziklakert, amelyet 1547-ben tervezett Kogaku Szoko apát.

ryoanji-rock-garden-autumn-leaves.jpg

A kert egyik felét vízesést szimbolizáló sziklákból állították össze, míg a sziklakert másik felét  a hullámzó vizet imitáló, gereblyézett fehér kavicsszőnyegből alakították ki. A nagy művet egy  páratlanul szép kőlap híd teszi teljessé. A szerzetesek szerint minden amit  a sziklakertben és a szentélyben látsz egy „monokróm tájfestmény háromdimenziós mása”.  A zen kert célja ugyanis az, hogy külső megjelenésében a” látszat mögül előcsalja, megelevenítse a szemlélő számára a rejtett lényeget.”

dsc00754.jpg

Ha már szentélyeknél tartunk,  a vörös fák idején egyszerűen el kell látogatni a Kitano-tenmangu szentélybe is. A sinto vallás egyik központját több száz juharfa veszi körbe, így novemberben a piros, a bíbor változatos árnyalatai díszítik a szent hely kertjét. A legenda szerint Michizane Sugawara szellemét kötötték a szentélyhez, hogy megbékéljen. Sugawara a császár bizalmasa volt, de politikai ellenfelei elérték hogy, igazságtalanul száműzetéssel büntettessék  és sorsára hagyták. Halálakor, 903-ban, ugyanazon a napon meghalt  a császár egyetlen fia, kigyulladt a császári palota, áradások és óriási vihar pusztított szerte az országban.

kitano-tenmangutemple-autumn-leaves-kyoto-fall-foliage-forecast-2016.JPG

Sugawara nem csak államférfi volt, hanem nagy tudós is, aki értett az égiek és a szellemek – a kamik- nyelvén. A halála után bekövetkezett katasztrófákat az ő nyughatatlan lelkének tulajdonították. Ezért emelték a Kitano-tenmangu szentélyt, hogy megbékéljen. Ma már mint  a tanulás és a tudás istenenként tekintenek rá és imádkoznak hozzá.

ea93516389d2dc7c1d94aa7b7009428e.jpg

Kiotó nem létezhet gésák nélkül. A Momijigari sem múlik el a  hagyományos japán hangulatot árasztó Gion gésanegyedben tánc és teaceremónia nélkül. Igaz Kiotóban nem gésa elnevezést használják, hanem a  geikokifejezést, amely művészetekkel élő nőt jelent. A Gion negyed a középkorban a Jaszaka szentéllyel  – erdetileg Gion -szentély volt a neve- szemben épült, hogy a vallási rítusoknak eleget tegyenek, de ma már külön közigazgatási rendszerrel rendelkezik és külön jogok érvényesek erre a kerületre. A Jaszaka-szentélyt Szuszano no Mikotonak, az egyik sintó istenségnek szentelték. Ezért Gion mindig népszerű úticél volt, a tavaszi cseresznyevirágzás és az őszi vörös juharlevél hullása vonzotta a látogatókat. Végül is így ősszel kifejezetten hangulatos ebben az ősi negyedben sétálni a vörös lombok alatt.

img_3999_1.jpg

Az ősz végén – november 23-tól decemberig –  tori no ichi fesztiválokat tartanak.  Ez egyfajta aratóünnep, főként a mezőgazdaságban dolgozók ünnepe, akik ilyenkor az új termést – illetve egy kisebb mennyiséget- felajánlanak  a szentélyek kamijainak. Az aratóünnep és egyben a hónap végével lassan Japán is belép az év utolsó hónapjába.

article-2262107-16ee26aa000005dc-309_964x668.jpg

Északról Hokkaidó sziget felől erős északi szelek kelnek útra havat és hideget hozva. Előkerülnek az ernyők és elkezdődik a felkészülés a télre. 

1 komment

A konfliktus megoldása maga a sikerélmény

2016. december 02. 14:55 - Benzaiten Tréning

Személyközi konfliktusok az érdekütközések miatt bármilyen szociális helyzetben előfordulhatnak. A rendszeres és folyamatos nézeteltérések megmérgezhetik a családi életet, a munkahelyi csapatmunkát , a  kollegiális viszonyokat és az egész napunkra, hónapjainkra rányomja negatív bélyegét.

 

tragedy_1280x1024.jpg

Egy apróbb feszültség  (érkezzen kívülről pl. családi problémákból, vagy a munkahely felől), ha sokáig kezeletlen marad, akkor előbb-utóbb olyan hatalmas teherré nőhet, ami alatt bárki bármikor összeroppanhat. Drasztikus teljesítményromlást, gyakoribb betegszabadságot és táppénzt, sőt, akár pályaelhagyást, munkahely elvesztését eredményezve. A rossz munkahelyi légkör, társas konfliktusok, beilleszkedési nehézségek, megbecsültség hiánya, kommunikációs problémák akkor is tartós stresszt, valamint az ebből kialakuló testi és lelki betegségek létrejöttét fogja okozni, ha amúgy a munkahelyi státusz biztos és a fizetés is megfelelő. 

EZ ANYAGILAG, ÉS TELJESÍTMÉNY SZEMPONTJÁBÓL IS SÚLYOS KÁROKAT OKOZHAT A CÉGNEK, MÍG EMBERILEG ÉS EGZISZTENCIÁLISAN A DOLGOZÓRA NÉZVE JÁRHAT KATASZTROFÁLIS KÖVETKEZMÉNYEKKEL. 

Bár korábban a burn out jelenséget a segítő szakmához kötötték, manapság a stresszel foglalkozó szakemberek igyekeznek mindenkinek felhívni a figyelmét erre az alattomosan kialakuló, de annál súlyosabb következményekkel járó jelenségre. A görcsös megfelelni akarás, túlvállalás, munkahelyi problémák okozta kimerülés bármilyen területen tevékenykedő dolgozót érinthetnek, ha nincs tisztában a figyelmeztető jelekkel, tünetekkel, a kialakulás megelőzéséhez szükséges technikákkal.  A munkahelyi lelki egészség nem csak külsőségeken (munkahely minősége, munkatempó, szünetek, stb.) múlik, számos egyéb belső tényezője is van.

viselkedes_3.jpg

Talán az egyik legfontosabb önmagunk felvállalása, megfelelő bemutatása, igényeink, szükségleteink hatékony kifejezése, a másik ember jogainak megsértése nélkül. Az önérvényesítés számos elfojtott feszültségtől óv meg, és az emberekkel való kapcsolatunkat is javítja. Munkahelyi közegben az együttműködés és a feladatoknak való megfelelés minősége javul, hiszen sokkal könnyebb jól teljesíteni, ha mindenki tisztában van a másik feladatokkal és munkával kapcsolatos szükségleteivel, nehézségeivel, elvárásaival. 

Ha problémát nem tudjuk megfelelően kezelni és folyamatosan konfliktus helyzetbe kerülünk  - főleg ha állandóan ilyen helyzetbe kerülünk - a legjobb amit magunkkal tehetünk, hogy feltárjuk a konfliktusok hátterét. Különböző megoldási lehetőségeket keresünk, valamint  ha szükséged segítséget kérünk szakemberektől. A fejlesztések által olyan készségeket sajátítunk el, hogy a későbbiekben segítség nélkül sikeresen megoldhatjuk  a hasonló problémákat.

men-165.jpg

 

A másik fontos aspektusa ennek a témának, hogy merjünk beszélni róla. Nem szabad elbagatellizálni és hallgatni róla vagy elfojtani a konfliktusból származó érzelmeket.

 

Általában a konfliktusokat nem vesszük eléggé komolyan, pedig egy egyszerű vitahelyzet vagy érdekkülönbség is odáig fajulhat, ha nem oldják meg időben, hogy nagyon hamar nem csak a résztvevő felekre, hanem a környezetre is negatív hatással lehet. Az így keletkező feszültség szép lassan lerombolhatja a munkahelyi morált és légkört, családokat tehet tönkre, baráti kapcsolatokat zúzhat szét. Ezért nagyon fontos, hogy konfliktusokat időben, megfelelő módszerekkel kezeljük.

A konfliktusok forrása általában az a hozzáállás, hogy igaza csak egy valakinek lehet, a többi mind téved és hülye. Pont. A tévedést, hibázást nagyobb félelem övezi, mint bármi mást az életünkben, mert úgy érezzük, hogy akkor sebezhetővé, közröhej tárgyává válunk.

 

Kezeljük a konfliktust!

 

 

meet-and-greet.jpg

Egy kialakult helyzet megoldásának első lépcsője, ha tárgyilagosan felmérjük, hogy miként alakult ki a konfliktus. Célszerű egy kívülálló segítségét kérni, mert, különösen egy elharapózott konfliktus esetén, a résztvevőket az érzelmeik, saját érdekeik és egyéni konfliktuskezelési módszereik nagyon rossz irányba vihetik a megoldási kísérletet.

 

pozitiv_gondolkodas_7.jpg

A második lépcsőfok a résztvevők felmérése. A legtöbb esetben nem is vagyunk tudatában annak, hogy mit teszünk konfliktushelyzetben, és csak ösztöneinket és érzelmeinket követve reagálunk és hozunk döntéseket. Sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a különböző emberek különböző megoldásokat alkalmaznak konfliktusaik során, és már ez az eltérés okozhat súrlódásokat. Közhelyes példa, mikor egy párkapcsolatban az egyik fél beszélgetéssel, a másik magánnyal oldaná meg a helyzetet. Az egyiket a hallgatás, a másikat a téma állandó felhozatal fog az őrületbe kergetni.

new_sad_lonely_girl_image.jpg

A harmadik szint a megoldási módszerek megvizsgálása. Mindenkinek van személyes, egyéni konfliktuskezelési stílusa, mely bizonyos helyzetekben sikerrel jár, máskor viszont csak tovább ront a felek kapcsolatán. Szerencsére a stílus tanulható, finomítható, és át is alakítható új és hatékonyabb módszerek elsajátításával.

 

Módszerek ...

 

Hogyan lehet segíteni? Mi történik akkor, ha felek egy külső megoldáshoz folyamodnak?  Milyen módszerekkel dolgoznak a szakemberek? A  Benzaiten Tréning hogyan tud segíteni?  

cafe-culture.jpg

A konfliktuskezelési tréningek - amelyek jól felépítettek - főleg egy adott konfliktus köré épülnek fel. A tanfolyam során nem csak konfliktust és annak jellemzőit, hanem a résztvevő felek tulajdonságait, erősségeit, problémamegoldó stílusát is feltérképezi, és aminél teljesebb képet átlátva támogassa a résztvevőket a megoldáshoz. Ezen kívüli, hogy ne csak egy konfliktus oldódjon meg tréningjeink által, hanem egy új hozzáállást kialakítva általánosságban fejlesszük a konfliktuskezelői készségeket, hogy a későbbiekben a segítségünk nélkül is megoldható legyen, ha konfrontációba kerülsz valakivel. A konfliktuskezelési tréning másik célkitűzése, hogy  a résztvevők egyéni eredményeikkel és új, produktívabb munkaszemlélettel hozzá tudjanak járulni a saját és a vállalat álmainak megvalósításához. Fontos számunkra , hogy a képzési tematikába biztosan a megfelelő témák kerüljenek, ezért igyekszünk minél jobban megismerni a kiinduló állapotot, felmérni, hogy milyen célokat kell elérni a csoportnak, milyen problémákkal kell megbirkózniuk és ehhez milyen eszközök szükségesek.

hands-jigsaw.jpg

A használható tudás átadására helyezzük a hangsúlyt, ezért rengeteg gyakorlat, házi feladat, feedback és egyéni tanácsadás színesíti foglalkozásainkat. 

 

 

Szólj hozzá!

Keleti megoldások, nyugati dilemmákra

2016. november 12. 13:18 - Benzaiten Tréning

A SEGÍTŐ SZAKMÁBAN (ÁLDOZATVÉDELEM, PSZICHIÁTRIA) ELTÖLTÖTT ÉVEK ALATT MINDKETTEN MEGTAPASZTALTUK, HOGY AZ, AHOGY MANAPSÁG AZ EMBEREK ÁLLNAK A SAJÁT PROBLÉMÁIKHOZ, ILLETVE AHOGY A SZAKEMBEREK ÁLLNAK A KLIENSEIK PROBLÉMÁJÁHOZ, NEM JÁRHATÓ ÚT. A HANGSÚLY KÍVÜLRE TERELŐDÖTT, A BELSŐ FOLYAMATOK PEDIG NEM KAPNAK ELÉG FIGYELMET, VAGY NEM A MEGFELELŐ MÓDON ÉS NEM ELÉG KORÁN. 

wellness2-e1455544665122.jpg

 

Pszichiátriai betegek 90% - a komoly tünetekkel és betegséggel kerül be az osztályra, de amikor elbeszélgetünk velük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a panaszok egy konfliktusból, munkahelyi stresszből , feldolgozatlan kudarcból vagy egyéb, viszonylag egyszerűen kezelhető problémából nőtték ki magukat. Az emberek hajlamosak addig elfojtani, hárítani és nem megoldani egy zavaró tényezőt, amíg az már olyan komoly következményekkel jár, hogy talán nem is lehet visszafordítani. Miért van ez? A mai felszínes világban a negatív érzelmek, betegség, tökéletlenség, hibázás olyan szégyenfoltnak számítanak, melyek létezését teljesen kizártuk, nem foglalkozunk még csak a lehetőségével sem, hogy egyszer velünk is megeshetnek. Így, amikor megtörténik (mert az élet velejárója, hogy negatív dolgok is történnek benne), akkor nem tudjuk helyén kezelni őket, és még segítséget sem merünk kérni, nehogy kiderüljön, hogy nem vagyunk tökéletesek. A szakemberek is tehetnek erről, hiszen ők is gyakran a „minél többet minél gyorsabban” hibájába esnek. Számos alkalommal előfordult, hogy a beteg jelezte: szorong, nem tudott aludni éjjel, fáj a feje, stb. A reakció pedig mindig szorongáscsökkentő, altató, fejfájáscsillapító, stb.

 

lass_at_a_fatylon.jpg

A kellemetlen tünet ezáltal rövidtávon eltűnik – a kiváltó ok (melyek felderítésére alig történik kísérlet) viszont hosszútávon továbbra is megmarad, később is tüneteket okozva. 

 

A TRÉNINGEK SOKSZOR SAJNOS HASONLÓ MÓDON MŰKÖDNEK: 1-3 NAP ALATT ÍGÉRNEK MEGOLDÁST EGY OLYAN PROBLÉMÁRA, AMI LEHET MÁR TÖBB ÉVE FENNÁLL. HA VALAKI EGÉSZ ÉLETÉBEN ÖNALÁVETŐ VOLT, AZ NEM FOG MEGTANULNI NEMET MONDANI EGY 2 NAPOS ASSZERTIVITÁS TRÉNINGEN. AZ EMBERI NEHÉZSÉGEK ÁLTALÁBAN NEM KÉT PERC ALATT ALAKULNAK KI. A MUNKAHELYI STRESSZ VAGY  A BURN OUT NEM A FRISS DOLGOZÓKAT, PRÓBAIDŐSÖKET SÚJTJA. AKKOR MIÉRT AKARJUK 8-10 ÓRA ALATT MEGOLDANI? 

Mi azért hoztuk létre és szeretnénk minél több emberhez eljuttatni a Benzaiten Tréninget és annak filozófiáját, mert hiszünk benne, hogy a készségfejlesztés, tanácsadás, korai intervenció és prevenció a mai világban hasznos, hatékony és nélkülözhetetlen módszerek a boldog élethez, de csak akkor, ha követnek két nagyon fontos szabályt: 

 

EMBEREK VAGYUNK, BÁRMIT , AMIT EDDIG ELSAJÁTÍTOTTUNK, HOSSZAS GYAKORLÁS ÉS SZÁMOS ISMÉTLÉS ÚTJÁN TETTÜK!

EGYEDIEK VAGYUNK, MERT KÜLÖNBÖZŐ ERŐSSÉGEINK ÉS GYENGESÉGEINK VANNAK, ÍGY UGYANAZT A DOLGOT NEM LEHET MINDENKINEK UGYANÚGY MEGTANÍTANI!

 

MIÉRT PONT KELET?

buddha-wallpapers-photos-pictures-moon.jpg

„A GONDOLAT SZÓKÉNT NYILVÁNUL MEG. A SZÓ TETTKÉNT NYILVÁNUL MEG. A TETT SZOKÁSSÁ VÁLIK. A SZOKÁS PEDIG JELLEMMÉ SZILÁRDUL. VIGYÁZZ EZÉRT NAGYON, HOGY MIT GONDOLSZ!”
/BUDDHA/

 

 

 

Benzaiten szerencseistennő a kommunikáció, a kreativitás, az emberi kapcsolatok, valamint tanulás védelmezője. Nem véletlen, hogy Keleten régmúltban gyökerező kultusza van: ezek a tényezők minden időben és társadalomban a boldog és sikeres élet alapkövei voltak. A nyugati világ elvárásai azonban sokunkat eltereltek ettől az úttól: a rengeteg szabályban elveszett kreativitásunk, a sikerhajhászásban az emberi kapcsolatok eltárgyiasodtak, az egymás közötti kommunikáció személytelenné, erőszakossá vált. Pörgő világunkban úgy érezzük, nincs időnk a mély fejlődési tapasztalatokra, hanem passzív befogadókká válunk. 

ba4757ece2ea30929d4604d70c991a71.jpg

Pedig igaz Buddha tanítása „Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk”. Ezért nagyon fontos, hogy tudatossá váljunk: tisztában legyünk gondolatainkkal, tetteinkkel és szavainkkal, irányuljanak azok önmagunk vagy mások felé. A céljainkat nem szolgáló, sőt, sokszor ártó megnyilvánulásaink megszüntethetők, és konstruktívvá alakíthatók, csak megfelelő módszer és kitartó gyakorlás szükséges hozzá. Hiszünk benne, hogy boldogságunk kulcsa a mi kezünkben van, ami nem más mint a változtatás önmagunkon, hozzáállásunkon, gondolkodásunkon.  Alan Watt amerikai filozófus szerint a buddhizmus a legjobb pszichoterápia, ami nagy igazság, mert ha jól megnézzük, a keleti életfelfogás középpontjában azok a tényezők állnak, melyek hiányával magyarázható a nyugati emberek boldogtalansága. Ezek a tényezők pedig az önismeret, belső folyamatok megértése; a külső folyamatok ítélkezés nélküli elfogadása; a harmónia megtalálása és megélése mindennapi cselekedeteink során; felelősségvállalás önmagunkért és tetteinkért; ragaszkodások elengedése és az állandótlanság elfogadása. 

A keleti gondolkodásmód tréningeken való felhasználásával két célunk van: segíteni a résztvevőknek elindulni a tudatosság és az önismeret útján, valamint felszínre hozni bennük két elengedhetetlen tulajdonságot: az erőt és a rugalmasságot. Az erő adja azt a tartást, amire bármilyen szituációban támaszkodhatunk, amitől képesek leszünk felelősséget vállalni az életünkért, míg a rugalmasság által tudunk alkalmazkodni az élet talán legnehezebben elfogadható aspektusához: mindig minden változik, semmi sem állandó. 


Tesszük mindezt keleti módszerekkel: rengeteg sajátélménnyel, gyakorlással, önreflexióval, elfogadással, rugalmassággal és sok-sok humorral. 

osveny_5_1.jpg

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”, tartja a japán közmondás. Szerencsére ez az út élvezetessé, szórakoztatóvá és hasznossá tehető, érdemes rálépnünk! 

Szólj hozzá!

Az élet művészete

2016. november 02. 18:48 - Benzaiten Tréning

Akármennyire több ezer éves bölcsesség, Buddha tanítása, miszerint minden szenvedés forrása a ragaszkodás, nem nőtte ki általános felfogássá magát. Persze nehéz a mai világban nem ragaszkodni, mikor annyi ígéretesnek tűnő, vágykeltő inger vesz minket körbe, amit muszáj megszerezni, ha beledöglünk is, illetve annyi borzalommal találkozunk, hogy jogosan bújhatunk az önsajnálat és panaszkodás jóleső, meleg takarója alá – ezt a luxust is igen nehezen adjuk fel.

160519-grief2.jpg

De nem muszáj ennyire a végletek között leélni egy életet, illetve nem mindenkinek. Van, aki jól érzi magát az érzelmi hullámvasúton ülve, jól kezeli a helyzeteket és épen jön ki belőlük, akármennyire mély vagy magas állapotokat élt meg. No és persze vannak, akik ugyanilyen széles érzelmi skálát járnak be egy nap alatt, de annyira nem élvezik ezt és szeretnének változtatni rajta – utóbbiakhoz szól most ez a kis iromány.

Persze már rég szivárványtestben páváznék egy csapat Buddha társaságában, ha tudnám, hogyan kell szenvedésmentesen élni, de erről szó sincs. Távolról sem. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy lényegtelen dolgokon már nem pörgetem be magam, a fájdalmas szituációkon hamarabb túllépek, és összességében sokkal nyugodtabb vagyok (legalább is én ezt érzékelem, aztán lehet, hogy a barátaim, családom, kollégáim, terapeutáim, felügyelő tisztjeim mást gondolnak… :P). Persze tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek más számít lényegtelen dolognak (itt jegyezném meg, hogy a kávé elfogyasztása új adag főzése nélkül semmilyen kultúrában sem számít lényegtelennek, sőt!!!!!!444!NÉGY!), és a fájdalom is eléggé szubjektív, éppen ezért nem létezik 100%-os, mindenkinél bevált recept. Csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, ha ez másnál is hatásosan csökkenti a szorongást, önutálatot, önhibáztatást, megfelelési kényszert és halogatást, akkor már megérte. (Megjegyzés: a halogatást annyira nem sikerült még leküzdeni, ezt a bejegyzést kb. fél éve meg akartam már írni…)

 

Rugalmas gondolkodás

Erre még az autogén tréning nevű módszer tanított meg évekkel ezelőtt, melyet bárki elsajátíthat, és nagyon tudom ajánlani, hiszen nem csak közvetlen foglalkozik a stresszel és a szorongással, de egy nagyon rugalmas hozzáállást is segít kialakítani. A lényege, hogy bármi történik, az éppen történik oszt’ csókolom, nem ítélkezünk felette, nem próbáljuk befolyásolni, legyen az pozitív vagy negatív élmény, érzet, gondolat, bármi. Helyette csak megpróbáljuk megfigyelni: honnét jött, milyen érzéseket vált ki, milyen fontos részletei vannak? Milyen más helyzetekben éreztem még így magam vagy jöttek elő ezek a gondolatok? Mik a közös vonásai ezeknek a helyzeteknek? Mi segített abban, hogy elmúljon (ha negatív) / előjöjjön (ha pozitív)?

photo-1427805371062-cacdd21273f1-653x450.jpg

Ez a módszer azért zseniális, mert észrevétlenül tanítja meg, hogy ha valami negatív érzés, gondolat bukkan fel bennünk, akkor ne akarjuk rögtön megoldani. Pl. mikor erős szorongásom volt, pánikszerűen kerestem rá bármit, ami azonnal enyhíti, mert rossznak, elviselhetetlennek címkéztem. Viszont mikor megengedtem a szorongásomnak, hogy létezzen (ez most nagyon spirihuszáros volt, de értitek, mire akarok kilyukadni), rájöttem, mikor milyen helyzetben miért bukkan fel – így mégis csak könnyebb volt túljutni rajta, hiszen miután kiismertem és rájöttem, hogy nem egy állandó állapot – ahogy semmi sem az! – nem pazaroltam az energiáimat felesleges kompenzálásra.

Az, hogy mennyire szorongunk, félünk vagy bántódunk meg egy adott helyzetben, mindig attól függ, hogy mennyire ragaszkodunk az énünkhöz. Egóra szükség van, de ha mindig minden helyzet rólunk szól és minket sért, akkor valamit túltoltunk. A Moreno-elmélet szerint a személyiséget azon szerepek összessége határozza meg, melyeket az egyén elfogadni és befogadni képes. Tehát minél több szereppel azonosulunk, ha valamelyik sérül, annál kevésbé roppan bele az önértékelésünk. A buddhizmus a másik oldalról közelít: ott arra buzdítanak, hogy nézzük meg, mivel azonosulunk, és jöjjünk rá, hogy nem vagyunk azok, így a végén nem találunk semmit, amit Énnek hívhatnánk. Ellentmondónak tűnhet, de ha jobban belegondolunk: ha semmivel sem azonosulok, bármi lehetek, ha mindennel azonosulok, voltaképp nem vagyok egyik sem.

De már az sokat segíthet a rugalmas hozzáállás kialakításában, ha az önjellemzésünk olyan tulajdonságokat ölel fel, melyek külső tényezőktől függetlenek. Ha úgy definiálom magam, mint aki Pistával járok, fodrászként dolgozom és Győrben élek, akkor eléggé elveszítem az identitásom, mikor Pista kirak, nem tudom eltartani magam ezért Bécsbe kell költöznöm és beállnom recepciósnak. Míg ha türelmesnek, viccesnek, szarkasztikusnak és kávéfüggőnek írom le magam, ezek a dolgok nagyobb valószínűséggel maradnak énem részei lakhelytől és bármi mástól függetlenül (bár természetesen ezek is változhatnak, a változást soha sem lehet kizárni!).

 

Ítéletmentesen megélni minden pillanatot

 

10.jpg

Na, ez az, ami még annyira nem megy, főleg mivel 1479-es szintű nappali álmodozó és ADHD-s vagyok, de mikor valami erős negatív érzés (félelem, szorongás, stressz, önutálat, bármi) elfog, akkor remekül tudom alkalmazni. Eleve azt tapasztaltam, hogy egy brutális pofon az élettől és az azt követő fájdalom sokat segít megélni a jelent, mert annyira az aktuális helyzetre irányítja az ember figyelmét és energiáit, hogy nem marad erő rágódni a múlton vagy a jövőre koncentrálni (de ez megint csak saját tapasztalat). Az ítéletmentesség meg nálam annyiban merül ki, hogy próbálom nem megítélni, hogy adott helyzet jó e vagy sem. Természetesen el tudom dönteni, hogy éppen most milyen rossz érzéseket vált ki belőlem, de igyekszem nem bemerevíteni a helyzetet azzal, hogy azt gondolom: ez mindig így lesz, ennek tuti a hosszú távú életemre is negatív hatása lesz, stb., mert nem tudhatom, hogy egy veszteség később merre viszi a sorsomat.

A pillanat megélésében még sokat segít, ha nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajtunk rá. A mai felszínes világban az emberek nagy része (de főleg a fiatalabb korosztály), pipákat gyűjt és nem élményeket. Itt jártam – pipa, megnéztem ezt – pipa, találkoztam XY-nalpipa, aztán rohanás tovább… A világ felgyorsult, de az agyunk nem, képtelen ennyi infót szerencsétlen idegrendszerünk befogadni, és ennek mindig a lelki egészségünk látja kárát. Amikor valamit csinálsz, ne gondolj arra, hogy 2 óra múlva már máshol kell lenned, hogy milyen feladatot hagytál félbe a találkozó miatt! Merülj bele abba, amit, akivel, ahol éppen csinálsz, így létrehozva flow élményeket, vagy tudatos jelenlétet vagy nekem mindegy hogy hívjuk, a lényeg, hogy ha leteszed valahova a popsidat, akkor az agyad is legyen a közelben, különben szétszakadsz! Ha ismered már magad annyira, hogy tudod, mi szokta könnyen elterelni a figyelmed a jelenről, akkor egy időre azokat zárd ki: telefon lehalkít, laptop lehajt, TV kikapcs, és egyéb trükkök.

 

Múlt és jövő – a két nagy mumus

daisy_reduced.jpg

A jelenben lenni valahol magában rejti a múlt és jövő elengedését. Ez megint elcsépelt igazság, amit mindenki tud, mégis elképesztő, hogy mennyire hagyjuk a még/már nem létező dolgoknak, hogy hatással legyenek ránk. Természetesen tanulni kell a múltból és tervezni kell a jövőt, de ezt is csak itt és most tudjuk megtenni. A jelenlegi cselekedeteim mutatják meg, hogy mit tanultam a múltból, és a jelenlegi tetteimmel tudok hatni a jövőmre. És van, hogy a nem cselekvés a legjobb, amit tehetünk. Van, hogy el kell fogadni, hogy nem tehetünk semmit, hogy jobb legyen, hanem ki kell várnunk. Az önismeret ezért is fontos: mire van éppen szükségem? Melyik a számomra leghasznosabb út, ami elvezet a céljaimhoz?

Ésszel az ember „tudja, tudja, de nem sejti”, hogy szinte alig van valami, amit irányíthat az életében, ami felett 100%-os kontrollt gyakorolhat. Én is régóta tudtam ezt, ezért nem is ragaszkodtam a terveimhez, és próbáltam elfogadni, ami a múltban történt: hisz megváltoztatni már úgy sem tudom. De igazság szerint egy veszteség volt az, ami át is éreztette ezt velem. Akkor alakult ki bennem egyfajta alázat, amitől minden porcikámban megtapasztaltam: mindegy, hogy milyen jövőt terveztem, mennyi mindent alárendeltem a célért, mennyit feláldoztam az álmaimért – a sors egy tollvonással áthúzta a számításaimat. Azt hittem belepusztulok, de ha most megnézem az életemet, ugyan nem úgy alakult, ahogy vágytam volna, de pont úgy történt, ahogy szükségem volt rá. És mikor azt kapod, amire szükséged van, akkor a legjobb úton vagy. Még ha nehéz is az út néha.

 

ea48989d16f45d7237c0a17cc1b29e07_large_1.jpeg

Szóval fogadd el a múltat, és ne a félelemre koncentrálj a jövővel kapcsolatban, hanem a jó dolgokra. Legfőképp a jelenre légy nyitott. És bármi történjék is, próbáld meg higgadtan kommentálni magadnak. Régen hajlamos voltam érzelem/hangulat alapú képeket és sztorikat lenyomni a fejemben. Szép színes szagos történetek, drámai fordulatokkal és persze hatalmas tragédiával a végén. Egy sima ügyintézésből zombi-apokalipszist csináltam a fejemben, szerintem nem csoda, hogy évekig szociális fóbiával küzdöttem és még a szüleimnek alig mertem köszönni. Még manapság is néha elszalad velem a ló, amikor fejben pörgetek le szitukat, de már nyakon csípem a fantáziámat és megpróbálom reálisabb irányba terelni. Mert a „Mi a legrosszabb, ami történhet?” kérdést muszáj megválaszolni, amikor félünk valamit megtenni, de ha a válasz felér egy Tarantino-filmmel és a mind itt halunk címke villog felette, akkor ideje picit visszavenni… Ó, egy fun fact: tudtátok, hogy ha idegen nyelven gondolják át az emberek a dolgaikat, akkor reálisabb képet alkotnak róla és racionálisabb döntést hoznak? Még egy ok a nyelvtanulás mellett!

 

Elengedni az eredményt

 

path-650x3601.jpg

Ha már kontrollról volt szó, nekem ezt a legnehezebb elfogadnom, valószínűleg ebből ered a halogatásom is (bár nem, inkább tömény hedonizmusból, de így hátha több együttérzést válthatok ki… A halogatásról remek írást olvashattok IDE KATTINTVA). Az ember azért tesz valamit, hogy annak egy konkrét dolog legyen a vége. Ha tudom előre, hogy nem jön össze, akkor bele sem vágok. Ha már belevágtam, akkor jöjjön össze úgy, ahogy elképzeltem. Jó lenne, ha így működne, de sajnos a kölcsönös függés miatt (mindig minden mindennel összefügg) bár némi hatással lehetek a kimenetelre, de ragaszkodni hozzá óriási hiba. Ugyanis sokszor nem a számításaink szerint fog alakulni az élet (sőt, soha kb.). Ezért kell hagyni, hogy a dolgok történjenek. Amikor teheted, ne avatkozz be, és ne ítélkezz az eredmény felett. Így csökkenhet a kontrollmánia, és megtapasztalhatod, hogy sokszor a Te ráhatásod nélkül is születhetnek jó dolgok.

Ha azt látod, hogy nagyon ragaszkodsz egy adott kimenetelhez, akkor azt kérdőjelezd meg: biztos, hogy annyira jó lenne, ha úgy alakulnának a dolgok? Nem lehet, hogy illúziót kergetek? Hogy többet vetítettem rá, mint ami valójában elérhető? Persze nem azt mondom, hogy soha se tégy semmit. Sokszor ez a másik hiba, amit elkövetünk: nem létező, adott dolgokhoz kötjük az eredményt, és ezért nem teszünk érte semmit.

edit59.jpg

Ez sem jó. A célod felé mindig tehetsz lépéseket, mert még a legeslegapróbb is arra felé vezet. Talán nincs pénzed házat venni, de átnézni, min tudnál spórolni, hogy félre tudj tenni, nem kerül semmibe. Ne feledd: A jövő eredményeit a most tetteivel lehet csak elérni!

Szólj hozzá!

Milyen a munkahelyed?

2016. október 25. 10:14 - Benzaiten Tréning

Pozitív vagy negatív tapasztalataid vannak?

Kedves Olvasóm!

Szeretnék segítséget kérni tőled, miután felfedezted ezt a "kis bejegyzést" .

Majoros Barbarának kérnék támogatást, aki jelen pillanatban a szakdolgozatát írja , de szüksége lenne még adatokra.

A teszt anonim és az eredményeket nem használja fel csak a szakdolgozatában. Töltsétek ki a tesztet és erősítsétek meg Barbi kutatását!

A tesztet itt lehet kitölteni: https://goo.gl/forms/lzOi82YQeWiG2A5D2

 

Segítségeteket köszönjünk! 

Üdvözlettel: 

a Benzaiten Tréning Csapata!

Szólj hozzá!

Munkahelyi tapasztalatok - segítség a szakdolgozathoz

2016. október 25. 10:06 - Benzaiten Tréning

Munkahelyi tapasztalatokkal kapcsolatos attitűdök és élmények

Kedves Olvasóm!

Szeretnék segítséget kérni tőled, miután felfedezted ezt a "kis bejegyzést" .

Majoros Barbarának kérnék támogatást, aki jelen pillanatban a szakdolgozatát írja , de szüksége lenne még adatokra.

A teszt anonim és az eredményeket nem használja fel csak a szakdolgozatában. Töltsétek ki a tesztet és erősítsétek meg Barbi kutatását!

Segítségeteket köszönjünk! 

Üdvözlettel: 

a Benzaiten Tréning Csapata!

 

Szólj hozzá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu