Benzaiten Tréning

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Miért fontos a gyerekeknél az egészséges önbizalom?

2016. október 17. 11:39 - Benzaiten Tréning

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyermekek kognitív készségfejlesztése mellett a szociális kompetenciákat befolyásoló tényezők megismerésére és kialakítására.

 

ed1914_5_tipps_motivation_banner_jpg_960x400_c.jpg

 

A szociális félénkségnek, önbizalomhiánynak hívják, mely mások jelenlétében fellépő szorongás és a társas helyzetek elkerülésének együttesét jelenti. Ellentétben az agresszív gyerekekkel (kiknek viselkedésbeli problémája látványos és hamar észrevehető), a szociálisan félénk gyerekek észrevétlenek maradnak környezetük számára, hiszen viselkedésükkel nem zavarják azt. Míg az agresszívan viselkedő gyermek a legtöbb helyzetben mind társaiknak, mind a felnőtteknek kellemetlenséget vagy akár kárt okozhat, addig a szociális félénkség következményei főleg a gyermeknek magának és szüleinek okoz problémát. A gyermekkori szorongás illetve agresszív viselkedés mögött három faktor, valamint azok egymással való kölcsönhatása áll: ezek a biológiai, pszichológiai illetve szociális faktorok.

apples_picking-300w.jpg

Biológiai faktor alatt azokat a genetikai, vagy terhesség alatti tényezőket értjük, melyek alacsony ingerküszöböt és a viselkedéses gátló rendszer fokozott reakcióképességét okozzák. Ide tartoznak még azok a testi megbetegedések és veleszületett rendellenességek, melyek mozgáskorlátozottsággal vagy fokozott szociális figyelemmel járnak, hiszen ezek növelik a gyermekben a másság érzését. A pszichológiai faktorok közé sorolható az alacsony önértékelés, a megküzdési stratégiák hiánya, valamint a negatív attribúciós stílus. (Attribúciós stílus alatt az eseményekre adott oksági magyarázatokat értjük. A pesszimista, depresszív emberek a negatív eseményeket állandónak, életük minden területére kiterjedőnek tekintik, melyért saját magukat okolják, egy olyan vonásukat, amin szerintük nem lehet változtatni.) A pszichés vagy fejlődési zavarok, súlyos traumák szintén pszichológiai szinten járulnak hozzá a szociális inkompetencia kialakulásához. A harmadik tényező a szociális faktor, mely kisgyermekeknél a szülők és a nevelők interakciós modelljét, magatartását, konfliktuskezelési stílusát jelenti. A nevelés során jelentkező kiszámíthatatlan elvárások, következetlenség, túlóvás, túl nagy szabadság biztosítása vagy az aránytalan büntetés és túl erős kontroll agresszív vagy visszahúzódó viselkedést alakít ki a gyerekekben.

 mirror1.jpg

Bár a kétfajta viselkedés ránézésre pont ellentéte egymásnak, számos – főleg negatív – tényező azonos. A szociálisan inkompetens gyerekek alacsony önértékeléssel bírnak, mások részéről ellenséges szándékot feltéteznek, és teljesítményük képességeikhez viszonyítva alacsony. Hiányzik belőlük a barátság kialakítására vonatkozó tudás: az agresszív gyerekek nem megfelelő módon közelítenek társaikhoz, a félénk gyerekek pedig elkerülik a társas interakciókat. Mindkét csoportban a későbbiekben komoly pszichés zavarok alakulhatnak ki.

alone5.jpg

A negatívumokon túl mindkét viselkedés járhat előnyökkel is – ezért erősödik meg az adott megküzdési mód. Az agresszív gyerekek saját céljaikat általában elérik, és képesek kiállni saját érdekeiért, még ha nem is elfogadható módon. A gátlásos gyerekek a környezet számára szimpatikusak lehetnek, hiszen jól alkalmazkodnak, simulékonyak és mindig mások érdekeit tartják szem előtt – sajnos a saját érdekeiket elnyomva.

Az előbbi problémákra, létezik egy kiváló megoldás: egy olyan viselkedési mód  elsajátítása, amely nem velünk született, hanem tanulható készség. Ezt a készséget asszertivitásnak hívják.

Hogyan működik?

Az asszertivitás, másnéven önérvényesítés egy olyan tudatos viselkedésforma, amely során az ember az egyenrangúság alapelvét szem előtt tartva képviselni tudja magát a kapcsolataiban, érvényesíteni tudja magát a kommunikációjában. Olyan működési mód a világban, mely megerősíti az egyén saját értékét, jogait és méltóságát, miközben tiszteletben tartja és segíti mások értékét és jogait is.

 

3d4956196e1322dd24e017580eea3df8.jpg

Lehet elsőnek nehéznek tűnhet, de természetesen nem a fent említett sorokat kell felolvasni egy kisgyereknek.

Fontos, hogy szülőként ismerjük gyermekünket, mert  személyenként - gyerekekként - eltérő, hogy kiben mennyire van meg a magabiztosság és önérvényesítésre való képesség. Az asszertivitás nem veleszületett, hanem tanult készség – éppen ezért bármelyik korban megtanulható, fejleszthető. Ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban és gyermekünkben az asszertivitás képességét, tisztában kell lennünk az asszertív ember viselkedésével, gondolkodásmódjával és szóhasználatával. 



Akkor nézzük meg, hogyan működik ez a változás. Mi történik, ha az előbb említett 3 kommunikációs formát megváltoztatjuk? 

Viselkedés szint: 

  • Az önérvényesítő ember őszinte, egyenes és közvetlen.
  • Beszéd közben testtartása egyenes, nyitott, magabiztosságot és nem agressziót sugall.
  • A szemkontaktust határozottan tartja a kommunikáció alatt, de nem bámulja fenyegetően a másikat.
  • Ügyel mind a saját, mind a másikkal való kapcsolat érdekeire.
  • Nehéz, konfliktusos helyzetben is maga és mások pozitív tulajdonságait tartja szem előtt.
  • Értékeléstől mentesen viselkedik, nem ítélkezik.
  • Képes a kompromisszumra.

 

Verbális  szint:

  • Egyértelmű, rövid, direkt, világos érthető közlések.
  • Támadástól, fenyegetéstől mentes üzenetek.
  • Nyugodt, higgadt, halk, de magabiztos, hangon beszél.
  • Vélemény közlés önkifejező és énközlő .

 

Gondolkodás szint : 

  • Gyakorlása által belénk ivódnak jogaink és felelősségeink, melyek határozott irányt adnak viselkedésünknek.
  • Az asszertivitás elsajátításával  stabil énképet, önbizalmat hozhatunk létre.
  • Megtanulhatunk nemet mondani.
  • Bármikor nemet mondhatunk vagy nekünk mondhatnak nemet,anélkül hogy bűntudatot érezne bármelyik fél.
  • Meghallgassanak és mi is meghallgassuk a másik felet.
  • Felismerjük és jelezzük saját vagy a másik hibáit, igényeit, szükségleteit.
  • Kérjünk vagy tőlünk kérjenek

 

 

Az asszertív készségek fejlesztésével megtanulható a kritika megfogalmazása és fogadása, nemet mondás, kompromisszumkötés és segítségével konstruktív, egyenrangú, erőszakmentes társas kapcsolatok építhetünk ki. Ezek a tényezők már kora gyermekkorban fontosak, a kutatások alapján az önérvényesítő magatartás már ekkor csökkenti a szorongást és az agresszív viselkedést.

 

Hogyan segíthetjük a gyerekeket?

 

A gyerekek az élet minden területén belefuthatnak olyan helyzetekben, amikor az önérvényesítés létfontosságúvá válhat, akár társas helyzetek kezeléséről, óvodai feladathelyzetről vagy a családi életről van szó. Nem minden gyermek képes ösztönösen megfelelően kiállni magáért, de pár apró „trükkel” segíthetjük őket, hogy gyakorolják az asszertív készségeket.

 

Önbizalom növelés

il_570xn_837564889_id1y.jpg

A gyerekek énképét megerősíti, ha úgy tapasztalják, hogy számít a véleményük.Ezért nagyon fontos, hogy akár lényegtelennek tűnő dolgokban is dönthessenek (természetesen életkorának megfelelő helyzetben).Nem kell mindig egyetérteni velük, de hangsúlyozzuk ki, hogy érdekes amit mondanak, és értjük az álláspontját.Az önbizalom növelésének másik biztos módja, ha támogatjuk a gyermek ötleteit – természetesen a biztonsági tényezők betartása mellett. Néha a felnőttek túl sok mindentől óvják a gyerekeket, és nem hagyják kipróbálni magukat különböző helyzetekben, amitől egy gyermek egy idő után szorongóvá, önállótlanná válhat. Ez elkerülhető, ha a reális ötleteket támogatjuk, biztatjuk a gyermeket.

 

Kudarc, visszautasítás kezelése

help--fraynachoblascko-storyfb_647_121515035219.jpg

 

Előfordulhat – főleg a kreatívabb gyerekeknél – hogy a nap folyamán ezer ötlettel és kéréssel állnak elő, melyekre természetesen nem lehet mindre igennel válaszolni. Viszont próbáljuk meg elkerülni az azonnali, indoklási nélküli nem választ, mert az alacsonyabb önbizalommal rendelkező gyerekek úgy fogják értelmezni, hogy ötleteik, mondanivalójuk nem eléggé fontos.. Egy rövid magyarázattal, hogy miért utasítjuk el, illetve némi dicsérettel, amiért megfogalmazta az igényeit, könnyen elérjük, hogy a gyermek megtanulja kezelni az elutasítást, valamint úgy fogja érezni, hogy biztonsággal kifejezheti szükségleteit.A gyerekek sokszor azért visszahúzódóak vagy agresszívek, mert a kudarcot nehezen viselik. Fontos kihangsúlyozni nekik, hogy mindenki követ el hibát, akár saját példát is mondhatunk nekik. A kudarchoz való hozzáállást és a gyermek kudarc kezelését is megváltoztathatjuk azáltal, hogy ha nem hagyjuk mindig nyerni játék során, és kitalálunk valami „rituálét”, hogy miként gratuláljon a vesztes győztesnek. Kezet rázhatunk vagy taposhatunk is, bármi lehet csak pozitív tevékenység legyen.És történjék bármi, kerüljük az összehasonlítást, mert csak rombolja a gyermek önbizalmát.

 

Tanulás, pozitív modell

tumblr_m5yvklngil1rn8tzso1_400.jpg

A gyerekek könnyen tanulnak, főleg a vizuális ingerek maradnak meg bennük. Ezt kihasználva célszerű pár asszertív jogot és kötelességet összeszedni, és jelek, szimbólumok, egyszerű képek segítségével ábrázolni és kitenni egy jól látható helyre. Az a legjobb, ha ezt a gyermekkel együtt találjuk ki és kivitelezzük.Tanítsuk meg arra, hogy ne hagyja magát bántani, és bátran mondjon nemet ha agresszíven viselkednek vele. Szerepjátékokon, meséken vagy megtörtént szituációkon keresztül bemutathatjuk a gyerekeknek, hogy hogyan álljanak ki magukért, hogyan viselkedjenek határozottan, de ugyanakkor ne legyenek agresszívek. A gyerekek főleg modell-tanulás útján szocializálódnak, ezért nagyon fontos, hogy a szülők és óvódapedagógusok is asszertív módon oldják meg a problémáikat, így mutatva példát a gyerekeknek.

tumblr_m9p5d9dija1rstbet.jpg

Ha az egész folyamatot nézzük elmondható, hogy az asszertív gyerekek kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, magabiztosabbak és a társaik is jobban szeretik őket. Mivel tanulható készségről van szó, ezért a legtöbb gyermekben (és felnőttkorban is) kifejleszthető egy kis tudatos odafigyeléssel. Fontos kiemelni, hogy a gyermek azt a viselkedést illetve megküzdési módot fogja választani, amit a környezetétől lát. Így a legbiztosabb módja ennek a képességnek a megtanulása ha a gyermekkel foglalkozó felnőttek (szülők,tanárok és óvodapedagógusok egyaránt) pozitív példát mutatva ők maguk is asszertívan járnak el a társas helyzetekben.

 

 

Felhasznált irodalom:

Sabine Ahrends-Eipper; Bernd Leplow (2008): Csak bátran, Til tigris!

Sue Hadfield; Gil Hasson (2012): Asszertivitás

Liza Blau (2015): How to help passive children become assertive? (livestrong.com)

Katie Hurley (2012): 10 tips for teaching assertiveness skills (practicalkatie.com)

Simon Zsuzsanna Óvónők Lapja c. kiadvány 2015-2016/12.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichogourmet.blog.hu/api/trackback/id/tr4511815019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.