Benzaiten Tréning

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Apa csak egy van

2017. november 12. 00:40 - Benzaiten Tréning

Apára minden családban szükség van. Nagyon fontos az apa jelenléte  a gyerekek fejlődésében és a családi dinamikában is, mert akárhogy nézzük, egy igazi családot anya és apa építi fel. A lányok és fiúk életében mindketten meghatározó szerepet töltenek be. Befolyásolja későbbi párválasztásukat is. Egy kislánynak vagy kisfiúnak teljesen másképp van szüksége apára, de van egy közös nevező, ma talán a legfontosabb: az apai szeretet.

 

bonding-1868513-19203a37.jpg

Apának és anyának lenni nem könnyű. Maga az apává válás is egy hosszú folyamat része, ami már kisgyermek korban elkezdődik, de igazán lényegessé akkor válik, mikor tudatosul, hogy tényleg apa lesz. Ugyan úgy megjelenik az a szorongás náluk is, mint az anyukáknál. Folyamatosan felmerül bennük az a kérdés : hogy milyen apa leszek? jól fogom csinálni? mit fogok elrontani? Férfiaknak nem írtak  annyi szakirodalmat  vagy “segédletet” az apai létről. Igazából nem is tudnánk elképzelni, hogy leendő apák bújják az életmód tanácsadás rovatban az apákról és a nevelésről szóló cikkeket. Függetlenül attól, hogy ők ezt nem teszik (lehet nekik van igazuk, mert valamikor a gyereknevelés-téma is túl van tolva, az édesanyák meg pánikonak) igenis nagyon fontos feladatuk van kis családjukban és a gyerkőcök nevelésében. Az anyaság vele születik a nőkkel, az apaság nem születik a fiúkkal. Az apaságra szocializálni kell a fiúgyereket. Nem elegendő azt mondani, hogy manapság sok a rossz apa, azon kell elgondolkodni, hogy hol rontottuk el, és segítenünk kell a fiainkat abban, hogy jó apákká válhassanak.

Akkor nézzük is meg, apuka milyen mintát nyújthat a gyerekeknek.

Természetesen fontos az is, hogy milyen mintát és tapasztalatot hoz be új családjába. Megtartja a tanultakat, elvárásokat, hiedelmeket  vagy egy teljes új nevelési módszert fog alkalmazni. Az hogy melyiket utat választja, függ a saját személyiségétől és nem mellékesen a gyereke személyiségétől. Hogy miért van ez így? A gyereknevelés szemben a mítoszokkal, nagyon életszagú és reális része az életnek és van egy érdekes hobbija is: elmélet romboló :)

Ami viszont minden apánál biztos: másképp látják a világot és teljesen más módszerekkel viszonyulnak a gyermekükhöz. Mivel más stílusban foglalkoznak utódaikkal, ezért  tőlük mást tanulnak a gyerekek és ez így van jól. Ezért van az, hogy mikor a gyerekek egészen picik apa nem csak apa, hanem apa egy SZTÁR! Így nagy betűvel. Apa hozza a külvilágról az információkat, amik nagyon izgik, mert sok felé jár és sok minden történik vele. Felelőtlenül játszik velünk  - valamikor tényleg - és olyan lesz mint mi, gyerekek. A fiúknak apa férfimintát nyújt  - ugyanúgy mint nála-   ezáltal elsajátítják, hogy kell viselkedni egy nővel, mit csinál egy férfi, hogyan lehet az érzelmeket kezelni (csak férfiasan :) ) és a problémákat kezelni. A lányoknál pedig apa az első szerelem. Ez teljesen normális, hogy pici korban a kislányok nagyon apásak ( a fiúk meg anyásak), mert apa a világ közepe. A kislányok tőlük tanulják meg, hogyan kell viselkedni a férfiakkal és apával gyakorolják (ami nem tudatos)  első női praktikákat is. Apa feldobál az égig teljes boldogságban, anya meg fogja a fejét. Az apa gondoskodása, ölelése egyszerűen érzelmi biztonságot jelent a kislánya számára és ettől válik boldog egészséges felnőtt nővé.

 

De akkor hol vannak az apák?

 

baby-623417-19204837.jpg

A mai társadalmunkat nézve az jut eszembe, hogy alapvetően apa-mentes társadalomban élünk.  Az “apátlan társadalom” fogalma nekem nagyon sok mindent jelent. Itt főleg arra gondolok, hogy a gyerekek 40% - nál hiánycikk az apai gondoskodás és szeretet és maga az apai minta is. Ez főleg elvált családok gyerekeinél észlelhető.  Általában a lányok és a fiúk is főleg anyával élnek, aki a válás után rájuk zúdítja a férfiakkal kapcsolatos vélt vagy valós sérelmeit. Ergo az apáról is ugyanez a véleménye. Egy válás nehéz ügy, de szerintem ha vannak gyerekek, mindig az ő érdekeiket kell nézni. Attól még gyűlölhetik egymást a felek - bár ez hosszútávon nem a legjobb megoldás- de a gyerekeket nem szabad felhasználni a hatalmi harcokhoz. Tény, hogy a gyermek sorsdöntő találkozása az apjával hiányos vagy éppen teljesen elmarad, rettentő sok kárt okoz.

A fentebb leírtakhoz hasonlóan a férfi mintán van a hangsúly. A példákon, de mi történik akkor ha ez hiányos vagy nincsen? Hogy mutassa meg egy nő a feminin szerepvilágot egy lánynak, ha nincs ott egy férfi, aki felé ezeket a magatartásmintákat gyakorolhatja? Hogy tud apa férfias mintákat mutatni a fiának, ha nincs ott egy nő, aki felé “férfiként” viselkedhetne? Mind a lányok, mind a fiúk az ép családban – anyjuk és apjuk jelenlétében – képesek elsajátítani “hibátlanul” a “nőies”, illetve a “férfias” viselkedés alapvető szabályait, ami persze nincsen kőbe vésve, hogy egy lány vagy fiú csak ezt csinálhatja meg amazt.

child-1835730-1920e4fe.jpg

A modern kutatások bebizonyították, hogy az apa szerepe már a csecsemőkorú gyermek esetében is igen fontos. A biztos kötés az apa felé – igaz, hogy kicsivel később – ugyanúgy kialakul, mint az anyánál. Az apa azonban egészen másképp kommunikál gyermekével, mint az anya. Amikor a házaspár veszekszik, az asszony rendszerint azt mondja a férjének: “én foglalkozom a gyerekkel többet, mosok, főzök rá, etetem, te mindig csak játszol vele!” Én viszont azt állítom: ennek a “játéknak”, ami az apa és a gyerek kapcsolatát jellemzi, igen fontos szerepe van a gyerek személyiségfejlődésében. Az előző sorokban említettem is ezt, mikor apa játszik és anya fogja a fejét. Ez azért van, mert az apák konkrétan ilyenkor átmennek gyerekbe. Az apás játék tényleg felszabadult, mert szemben az anyukákkal, apa másképp áll hozzá a veszélyhez vagy sérülésekhez. Az anyák még játék közben tudattalanul arra gondolnak, hogy mi fog történni a gyerekkel.

Ez a fajta viselkedés nem csak a játékra, hanem a kommunikáció tanulási folyamatára is igaz.

A mamát meleg, folyamatos, figyelmes és ritmusos kommunikáció jellemzi, az apa kommunikációjában hirtelen érzelem megnyilvánulások  vannak. Az ilyen megnyilvánulásokból jön le a gyereknél az : hogy apa olyan mint én, apa játékos  és kiszámíthatatlanul vicces- bolondos . Ez fantasztikusan vonzó egy egészséges baba számára. Vizsgálatok igazolják, hogy az apa játékstílusának “kalandossága”, izgalmas kiszámíthatatlansága (a “veszély”, melynek hátterében a teljes biztonság rejlik) igen fontos szerepet játszik a gyerek intellektuális fejlődésében. A kisgyerekkortól fölfelé egészen a kisiskolás korig megjelennek a játéknak azon formái, melyek miatt a találkozás valóban sorsdöntő apa és gyereke között, ezek a birkózó játékok.

3_1.jpg

Tulajdonképpen nem is játék ez, hanem aréna, ahol a gyereknek meg védenie magát, ahol ki kell számítania a másik reakcióját, meg kell tanulnia, hogyan viselkedjen, mit tegyen bizonyos váratlan helyzetekben, hogyan kell – a másik gondolataiba “belelátva” – küzdeni, milyen érzés a győzelem és milyen a vereség. Számos pszichológiai vizsgálat és tapasztalat bizonyítja, hogy a gyerek bontakozó kreativitásában, önértékelésében, empátiájában, abban, hogy bele tud helyezkedni mások gondolatvilágába, az apai játéknak fontos szerepe van. Fenti dolgok hiánya miatt gondolom azt, hogy konkrétan apa-mentesség van és ezt nem lehet csak a szociális problémákra ráhúzni. Régebben - 35 évvel ezelőtt - is dolgoztak az apák és ugyan úgy foglalkoztak a gyerekekkel is. Vitték őket mindenfelé, nevelték őket és megtanították azt, amit ők tanultak-és ez nem egy ósdi felfogás. Akkor sem volt könnyű az élet, ugyanúgy volt stressz, konfliktusok, de az apai szerep az fontos volt.

Ha válásra kerül sor az  apa egy idő után  nem  lesz motivált abban, hogy nagyon sokat dolgozzon a gyerekekkel való kapcsolatán, mert nem tud közel kerülni a családjához. Elvált és a kéthetenkénti láthatás azt jelenti, hogy az apa és a gyerek rövidesen nem tud mit mondani egymásnak. Az apaszerep nem működik.

Miért lenne szükség arra, hogy  ez még is működjön?

 

father-2090061-1920b730.jpg

Elsősorban az apa feladata a szocializáció folyamatát megmutatni a gyereknek Megmutatkozik abban, amikor az apa együtt mossa, szereli a kocsit kisfiával/kislányával a garázsban, amikor horgászni vagy éppen edzésre viszi őt, mesél az állatokról és megmutatja mit csinált ő ennyi idősen mint a kislánya/kisfia. Megmutatja, milyen a világ odakint, hogyan kell bánni az otthonon kívüli eszközökkel – és az otthonon kívüli emberekkel. Ez 100% -osan  az apa feladata, és ezt az apától kell megkapnia minden gyereknek. A tapasztalatok azt mutatják: az apa nélkül felnövő gyerek nem szerzi meg ezt a jártasságot, és így a serdülés kezdetén egy ismeretlen világgal kell szembenéznie. Olyannal, amelynek kihívásaira nincsenek tanult válaszai. Ennek következménye lehet aztán a kábítószer, a bandázás, a fiatalkori bűnözés és ezer antiszociális és aszociális magatartásforma. Hiányzik az apa, aki nem serdülőkorban, hanem csecsemőkorban és kisgyerekkorban, óvodáskorban tanítja a gyereket, segíti őt abban, hogy beléphessen ebbe a világba.

blog-empathy-statement.png

Ezért fontosak az apák, hogy megmutassák nekünk a világ reális arcát. Lehet ez egy kicsit desszantos megfogalmazásnak fog tűnni, de tulajdonképpen ez a lényege: az apák azok a személyek, akikkel játszunk, akik megmutatják a külvilágot, akikre felnézzünk és akik megtanítanak megvédeni magunkat és felkészülni az életre.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichogourmet.blog.hu/api/trackback/id/tr4413243377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.