Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyermekek kognitív készségfejlesztése mellett a szociális kompetenciákat befolyásoló tényezők megismerésére és kialakítására.

A szociális félénkségnek, önbizalomhiánynak hívják, mely mások jelenlétében fellépő szorongás és a társas helyzetek elkerülésének együttesét jelenti. Ellentétben az agresszív gyerekekkel (kiknek viselkedésbeli problémája látványos és hamar észrevehető), a szociálisan félénk gyerekek észrevétlenek maradnak környezetük számára, hiszen viselkedésükkel nem zavarják azt. Míg az agresszívan viselkedő gyermek a legtöbb helyzetben mind társaiknak, mind a felnőtteknek kellemetlenséget vagy akár kárt okozhat, addig a szociális félénkség következményei főleg a gyermeknek magának és szüleinek okoz problémát. A gyermekkori szorongás illetve agresszív viselkedés mögött három faktor, valamint azok egymással való kölcsönhatása áll: ezek a biológiai, pszichológiai illetve szociális faktorok.

Biológiai faktor alatt azokat a genetikai, vagy terhesség alatti tényezőket értjük, melyek alacsony ingerküszöböt és a viselkedéses gátló rendszer fokozott reakcióképességét okozzák. Ide tartoznak még azok a testi megbetegedések és veleszületett rendellenességek, melyek mozgáskorlátozottsággal vagy fokozott szociális figyelemmel járnak, hiszen ezek növelik a gyermekben a másság érzését. A pszichológiai faktorok közé sorolható az alacsony önértékelés, a megküzdési stratégiák hiánya, valamint a negatív attribúciós stílus. (Attribúciós stílus alatt az eseményekre adott oksági magyarázatokat értjük. A pesszimista, depresszív emberek a negatív eseményeket állandónak, életük minden területére kiterjedőnek tekintik, melyért saját magukat okolják, egy olyan vonásukat, amin szerintük nem lehet változtatni.) A pszichés vagy fejlődési zavarok, súlyos traumák szintén pszichológiai szinten járulnak hozzá a szociális inkompetencia kialakulásához. A harmadik tényező a szociális faktor, mely kisgyermekeknél a szülők és a nevelők interakciós modelljét, magatartását, konfliktuskezelési stílusát jelenti. A nevelés során jelentkező kiszámíthatatlan elvárások, következetlenség, túlóvás, túl nagy szabadság biztosítása vagy az aránytalan büntetés és túl erős kontroll agresszív vagy visszahúzódó viselkedést alakít ki a gyerekekben.

Bár a kétfajta viselkedés ránézésre pont ellentéte egymásnak, számos – főleg negatív – tényező azonos. A szociálisan inkompetens gyerekek alacsony önértékeléssel bírnak, mások részéről ellenséges szándékot feltéteznek, és teljesítményük képességeikhez viszonyítva alacsony. Hiányzik belőlük a barátság kialakítására vonatkozó tudás: az agresszív gyerekek nem megfelelő módon közelítenek társaikhoz, a félénk gyerekek pedig elkerülik a társas interakciókat. Mindkét csoportban a későbbiekben komoly pszichés zavarok alakulhatnak ki.

A negatívumokon túl mindkét viselkedés járhat előnyökkel is – ezért erősödik meg az adott megküzdési mód. Az agresszív gyerekek saját céljaikat általában elérik, és képesek kiállni saját érdekeiért, még ha nem is elfogadható módon. A gátlásos gyerekek a környezet számára szimpatikusak lehetnek, hiszen jól alkalmazkodnak, simulékonyak és mindig mások érdekeit tartják szem előtt – sajnos a saját érdekeiket elnyomva.

Az előbbi problémákra, létezik egy kiváló megoldás: egy olyan viselkedési mód  elsajátítása, amely nem velünk született, hanem tanulható készség. Ezt a készséget asszertivitásnak hívják.

Hogyan működik?

Az asszertivitás, másnéven önérvényesítés egy olyan tudatos viselkedésforma, amely során az ember az egyenrangúság alapelvét szem előtt tartva képviselni tudja magát a kapcsolataiban, érvényesíteni tudja magát a kommunikációjában. Olyan működési mód a világban, mely megerősíti az egyén saját értékét, jogait és méltóságát, miközben tiszteletben tartja és segíti mások értékét és jogait is.

Lehet elsőnek nehéznek tűnhet, de természetesen nem a fent említett sorokat kell felolvasni egy kisgyereknek.

Fontos, hogy szülőként ismerjük gyermekünket, mert  személyenként - gyerekekként - eltérő, hogy kiben mennyire van meg a magabiztosság és önérvényesítésre való képesség. Az asszertivitás nem veleszületett, hanem tanult készség – éppen ezért bármelyik korban megtanulható, fejleszthető. Ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban és gyermekünkben az asszertivitás képességét, tisztában kell lennünk az asszertív ember viselkedésével, gondolkodásmódjával és szóhasználatával. 

Akkor nézzük meg, hogyan működik ez a változás. Mi történik, ha az előbb említett 3 kommunikációs formát megváltoztatjuk? 

Viselkedés szint: 

• Az önérvényesítő ember őszinte, egyenes és közvetlen.
• Beszéd közben testtartása egyenes, nyitott, magabiztosságot és nem agressziót sugall.
• A szemkontaktust határozottan tartja a kommunikáció alatt, de nem bámulja fenyegetően a másikat.
• Ügyel mind a saját, mind a másikkal való kapcsolat érdekeire.
• Nehéz, konfliktusos helyzetben is maga és mások pozitív tulajdonságait tartja szem előtt.
• Értékeléstől mentesen viselkedik, nem ítélkezik.
• Képes a kompromisszumra.
  

Verbális  szint:

• Egyértelmű, rövid, direkt, világos érthető közlések.
• Támadástól, fenyegetéstől mentes üzenetek.
• Nyugodt, higgadt, halk, de magabiztos, hangon beszél.
• Vélemény közlés önkifejező és énközlő .

Gondolkodás szint : 

• Gyakorlása által belénk ivódnak jogaink és felelősségeink, melyek határozott irányt adnak viselkedésünknek.
• Az asszertivitás elsajátításával  stabil énképet, önbizalmat hozhatunk létre.
• Megtanulhatunk nemet mondani.
• Bármikor nemet mondhatunk vagy nekünk mondhatnak nemet,anélkül hogy bűntudatot érezne bármelyik fél.
• Meghallgassanak és mi is meghallgassuk a másik felet.
• Felismerjük és jelezzük saját vagy a másik hibáit, igényeit, szükségleteit.
• Kérjünk vagy tőlünk kérjenek

Az asszertív készségek fejlesztésével megtanulható a kritika megfogalmazása és fogadása, nemet mondás, kompromisszumkötés és segítségével konstruktív, egyenrangú, erőszakmentes társas kapcsolatok építhetünk ki. Ezek a tényezők már kora gyermekkorban fontosak, a kutatások alapján az önérvényesítő magatartás már ekkor csökkenti a szorongást és az agresszív viselkedést.

Hogyan segíthetjük a gyerekeket?

A gyerekek az élet minden területén belefuthatnak olyan helyzetekben, amikor az önérvényesítés létfontosságúvá válhat, akár társas helyzetek kezeléséről, óvodai feladathelyzetről vagy a családi életről van szó. Nem minden gyermek képes ösztönösen megfelelően kiállni magáért, de pár apró „trükkel” segíthetjük őket, hogy gyakorolják az asszertív készségeket.

Önbizalom növelés

A gyerekek énképét megerősíti, ha úgy tapasztalják, hogy számít a véleményük.Ezért nagyon fontos, hogy akár lényegtelennek tűnő dolgokban is dönthessenek (természetesen életkorának megfelelő helyzetben).Nem kell mindig egyetérteni velük, de hangsúlyozzuk ki, hogy érdekes amit mondanak, és értjük az álláspontját.Az önbizalom növelésének másik biztos módja, ha támogatjuk a gyermek ötleteit – természetesen a biztonsági tényezők betartása mellett. Néha a felnőttek túl sok mindentől óvják a gyerekeket, és nem hagyják kipróbálni magukat különböző helyzetekben, amitől egy gyermek egy idő után szorongóvá, önállótlanná válhat. Ez elkerülhető, ha a reális ötleteket támogatjuk, biztatjuk a gyermeket.

Kudarc, visszautasítás kezelése

Előfordulhat – főleg a kreatívabb gyerekeknél – hogy a nap folyamán ezer ötlettel és kéréssel állnak elő, melyekre természetesen nem lehet mindre igennel válaszolni. Viszont próbáljuk meg elkerülni az azonnali, indoklási nélküli nem választ, mert az alacsonyabb önbizalommal rendelkező gyerekek úgy fogják értelmezni, hogy ötleteik, mondanivalójuk nem eléggé fontos.. Egy rövid magyarázattal, hogy miért utasítjuk el, illetve némi dicsérettel, amiért megfogalmazta az igényeit, könnyen elérjük, hogy a gyermek megtanulja kezelni az elutasítást, valamint úgy fogja érezni, hogy biztonsággal kifejezheti szükségleteit.A gyerekek sokszor azért visszahúzódóak vagy agresszívek, mert a kudarcot nehezen viselik. Fontos kihangsúlyozni nekik, hogy mindenki követ el hibát, akár saját példát is mondhatunk nekik. A kudarchoz való hozzáállást és a gyermek kudarc kezelését is megváltoztathatjuk azáltal, hogy ha nem hagyjuk mindig nyerni játék során, és kitalálunk valami „rituálét”, hogy miként gratuláljon a vesztes győztesnek. Kezet rázhatunk vagy taposhatunk is, bármi lehet csak pozitív tevékenység legyen.És történjék bármi, kerüljük az összehasonlítást, mert csak rombolja a gyermek önbizalmát.

Tanulás, pozitív modell

A gyerekek könnyen tanulnak, főleg a vizuális ingerek maradnak meg bennük. Ezt kihasználva célszerű pár asszertív jogot és kötelességet összeszedni, és jelek, szimbólumok, egyszerű képek segítségével ábrázolni és kitenni egy jól látható helyre. Az a legjobb, ha ezt a gyermekkel együtt találjuk ki és kivitelezzük.Tanítsuk meg arra, hogy ne hagyja magát bántani, és bátran mondjon nemet ha agresszíven viselkednek vele. Szerepjátékokon, meséken vagy megtörtént szituációkon keresztül bemutathatjuk a gyerekeknek, hogy hogyan álljanak ki magukért, hogyan viselkedjenek határozottan, de ugyanakkor ne legyenek agresszívek. A gyerekek főleg modell-tanulás útján szocializálódnak, ezért nagyon fontos, hogy a szülők és óvódapedagógusok is asszertív módon oldják meg a problémáikat, így mutatva példát a gyerekeknek.

Ha az egész folyamatot nézzük elmondható, hogy az asszertív gyerekek kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, magabiztosabbak és a társaik is jobban szeretik őket. Mivel tanulható készségről van szó, ezért a legtöbb gyermekben (és felnőttkorban is) kifejleszthető egy kis tudatos odafigyeléssel. Fontos kiemelni, hogy a gyermek azt a viselkedést illetve megküzdési módot fogja választani, amit a környezetétől lát. Így a legbiztosabb módja ennek a képességnek a megtanulása ha a gyermekkel foglalkozó felnőttek (szülők,tanárok és óvodapedagógusok egyaránt) pozitív példát mutatva ők maguk is asszertívan járnak el a társas helyzetekben.

Felhasznált irodalom:

Sabine Ahrends-Eipper; Bernd Leplow (2008): Csak bátran, Til tigris!

Sue Hadfield; Gil Hasson (2012): Asszertivitás

Liza Blau (2015): How to help passive children become assertive? (livestrong.com)

Katie Hurley (2012): 10 tips for teaching assertiveness skills (practicalkatie.com)

Simon Zsuzsanna : Óvónők Lapja c. kiadvány 2015-2016/12.

Stressz. Milyen szavak jutnak eszedbe ha meghallod? Elkezded felsorolni a vegetatív tüneteit, sőt, már produkálod is őket? Látod lelki szemeid előtt azokat a stresszkeltő helyzeteket melyek megnyomorítják az életedet? Vagy csak legyintesz egyet, mondván, nem lehet mit kezdeni vele, ilyen világban élünk?

A stresszel kapcsolatos elképzelések és hozzáállások folyamatosan változtak az elmúlt évtizedekben, és ahány szakember foglalkozott vele nagyjából annyi elmélet és megoldás született rá. Szükséges vagy nem? Káros vagy nem? Megszabadulhatunk tőle végleg, vagy örökké ott liheg majd a nyakunkba? Ebben az írásban pár újszerű, megfontolandó gondolatot olvashatsz a stresszről.

„Jól” kezelni a stresszt

Mit is jelent ez pontosan? Korábban azt gondolták, hogy aki jól kezeli a stresszt, az egy megpróbáltatásokkal teli helyzetben is Buddha-türelemmel viseli magát. Ezzel viszont egy olyan elvárhatatlan teljesítményt támasztanak az ember elé, mely plusz teherként nyomja a vállát az amúgy is nehéz szituációban. Ugyanis jól kezelni a stresszt nem ezt jelenti.

Fejlődni. Tanulni. Változni. Növekedni. A stressztől, a problémáktól. Ezt jelenti kezelni a stresszt. Ha történik valami, kiborulunk, felpörög a testünk, küzdünk, és – talán elbukunk. Nem ez számít. Hanem az, hogy amikor vége van, vagy akár közben (az már haladó szint!) akkor leülünk és átgondoljuk, mi történt, miért, mit tanulhatunk belőle. És tényleg tanulunk belőle. Ez az elgondolás annyira nem újdonság, talán csak a tudománynak. Hiszen nézzük meg a nyelvet, ami régebbi, mint bármilyen tudomány. A nyelvnek hála olyan okosságokat hangoztatunk (csak nem gondolunk bele hogy mennyire bölcs igazságok ezek!), mint „Ami nem öl meg, az megerősít”, vagy „Teher alatt nő a pálma”.

A pozitív gondolkodás neurológiája

Mielőtt azt gondolnánk, hogy könnyű ezt mondani, felhívnám a figyelmet Természet Anyára és arra, ahogy az evolúció vagy a Jóisten összerakta az embert. Ugyanis a kutatások kimutatták, hogy nem csak negatív vegetatív válaszok indulnak be a kortizol (stressz hormon) hatására, hanem az ún. DHEA hormon is, mely csökkenti az esélyét a szorongás, depresszió, szívbetegségek és egyéb stresszhez köthető kórságok megjelenésének. Emellett kiemelném, hogy a DHEA neuroszteroid, tehát pontosan ugyanúgy működik az agyban, mint a normál szteroid a testben: igénybevétel esetén erősít, izmosít. Azaz ennek a hormonnak köszönhetően stressz hatására (és mindegy, hogy akut, krónikus vagy poszttraumás stresszről van szó) az agyban új pályák és idegkapcsolatok alakulnak ki, elősegítve, hogy tanulni tudjunk a helyzetből és fejlődhessünk a stressznek hála. Persze ez csak akkor működik, ha a DHEA szint magasabb, mint a negatív következményekkel járó kortizol szint. De hogy tudjuk befolyásolni, hogy egy problémás helyzetben ne a kortizol termelődjön, hanem a DHEA?

Természetesen minden megint fejben dől el: a pozitív gondolkodás és hozzáállás által a stressz fiziológiája átvált egy olyan állapotba, melyben inkább előnyös kimenetelű reakciók jelennek meg, míg a stressz káros mellékhatásainak megjelenése és ereje lecsökken.

Ha úgy állsz a stresszhez, mint lehetőséghez, hogy valami újat és hasznosat sajátíts el általa, akkor amikor stressz hatására beindul a szervezeted, az az üzenet fog eljutni az agyadba (és az agyad úgy is fog reagálni rá!), hogy álljon készen új „tananyag” befogadására, nem pedig a megterhelő „harcolj vagy menekülj!” reakció alapján fog kattogni.

Természetesen nem akarjuk elbagatellizálni a stresszt, hiszen ha krónikussá válik és az általa okozott tüneteket nem tudjuk kezelni, akkor olyan spirálba kerülhetünk, melynek alján ott vár ránk a rettegett burn-out.

A kiégés folyamatos érzelmi megterhelések és stressz nyomán kialakuló testi, lelki és mentális kimerülés. Bár korábban úgy gondolták, hogy ez csak a segítő szakmában dolgozókat érinti, a mi teljesítményorientált, felgyorsult és folyamatos elvárásokat támasztó világunkban kiégés bármilyen területen tevékenykedő embert érinthet. A burn-outnak súlyos egészségromboló hatása van, nemcsak testi, de lelki/mentális betegségek kialakulásához is vezethet, melyek kezelése komoly harcot jelent, hiszen egy krónikussá vált depresszióból, pánikbetegségből, vagy szerfüggőségből nem kis idő kilábalni. Éppen ezért fontos a megelőzés és az időben történő megfelelő stresszkezelés!

Még is hogyan kezeljük, ha stressz túl ragaszkodóvá válna?

A stresszel való megküzdésnek, copingnak két aspektusát különítették el a szakemberek: az érzelem-orientált és a probléma-orientált megküzdést. A sikeres stresszkezelés érinti mindkét oldalt, tehát foglalkozik a stresszt kiváltó tényezőkkel, problémával, illetve kezeli az azok által kialakult érzelmi tüneteket (félelem, csalódottság, nyomott hangulat, szorongás).

A Benzaiten Tréning célja, hogy a résztvevőket felkészítse a sikeres alkalmazkodásra. Tréningjeink során így nem csak relaxációs technikákat, feszültséglevezetést és szorongáscsökkentő trükköket tanítunk Neked (mely a coping érzelmi részét kezeli), hanem fejlesztjük problémamegoldó készségedet, kreativitásodat, rugalmasságodat, valamint segítségünkkel kialakíthatsz egy teljesen más, megnyugtatóbb hozzáállást a stresszel kapcsolatban. Mi a stresszt nem elfojtandó problémaként vagy gonosz Isten csapásaként mutatjuk be Neked, hanem olyan lehetőségként, mely jelenlegi helyzetedről, viselkedésedről ad visszajelzést, melyre építve számos területen fejlődhetsz. Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot, mely nem csak a stresszre értendő: nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el!

Röviden válaszolva a kérdésre: akik jól kezeli a stresszt, azok megengedi maguknak és a szervezetüknek, hogy a stressz megtapasztalása megváltoztassa őket, és elfogadják, hogy az ember természetes növekedésre való „hajlama” akkor is pozitív irányba tereli őket, amikor olyan helyzetben kell megnyilvánulni, amit egyébként soha nem kívánna magának. Tudja, hogy valahogy kezelni fogja a helyzetet és biztos benne, hogy bölcsebben kerül ki belőle.

Ha szeretnél Te is „jól” stresszelni, vedd fel velünk a KAPCSOLATot, mert stresszkezelési és burn out prevenciós tanfolyamainkon az egyik legfontosabb témakör a stressz átkeretezése és hasznodra fordítása lesz!