“Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (agresszív) magatartásforma között. “

Az asszertivitás önérvényesítést jelent, mely során képessé válunk a saját igényeinket kifejezni, céljainkat elérni, mégpedig úgy, hogy közben a másik fél igényeire, jogaira és problémáira is tekintettel vagyunk. Az önérvényesítés a saját szükségleteink, kívánságaink, akaratunk és céljaink megfogalmazásának a művészete.

Ezt a hozzáállást támogatja az erőszakmentes kommunikáció, valamint a helyes szándék és nézet kialakítása. Olyan működési mód a világban, mely megerősíti az egyén saját értékét, jogait és méltóságát, miközben tiszteletben tartja és segíti mások értékét és jogait is.  Ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban az asszertivitás képességét, tisztában kell lennünk az asszertív ember viselkedésével, gondolkodásmódjával és szóhasználatával.

Viselkedés :

Az önérvényesítő ember őszinte, egyenes és közvetlen. Beszéd közben testtartása egyenes, nyitott, magabiztosságot és nem agressziót sugall. A szemkontaktust határozottan tartja a kommunikáció alatt, de nem bámulja fenyegetően a másikat. Tekintettel van mások és saját jogaira, ügyel mind a saját, mind a másikkal való kapcsolat érdekeire. Nehéz, konfliktusos helyzetben is maga és mások pozitív tulajdonságait tartja szem előtt. Értékeléstől mentesen viselkedik, nem ítélkezik. Képes a kompromisszumra, amikor lehet arra törekszik, hogy mindenkinek (beleértve saját magát is) jó legyen. 

Szinte minden  esetben a  teljesítményre való törekvéssel, határozottsággal párosul, de mások megbántása nélkül. Az asszertív, vagy más szóval a helyzetnek megfelelően határozott ember jellemzője, hogy környezetével összhangban igyekszik eléri céljait. Van önbizalma, határozott,, erős,de nem agresszív és egyben együttműködő. Nehéz, konfliktusos helyzetben is maga és mások pozitív tulajdonságait tartja szem előtt.  Értékeléstől mentesen viselkedik, nem ítélkezik. 

Az asszertivitás verbális jegyekben is megmutatkozik: egyértelmű, rövid, direkt, világos érthető közlésekben, címkézéstől, támadástól, fenyegetéstől mentes üzenetekben. Az asszertív ember önkifejező, énközlésekkel él, nem a másikról alkot véleményt mondandójában.
Hangja nyugodt, higgadt, halk, de magabiztos.

Mire tanít minket az erőszakmentes kommunikáció?

Az erőszakmentes kommunikáció, olyan módon változtatja meg a gondolkodásunkat, hogy gyakorlása által belénk ivódnak jogaink és felelősségeink, melyek határozott irányt adnak viselkedésünknek, valamint egy stabil énképet, önbizalmat hoznak létre. 

A jogok és kötelezettségek, pedig a következők:

1. bármikor nemet mondhatunk vagy nekünk mondhatnak nemet, anélkül hogy bűntudatot érezne bármelyik fél

2. ha hibát követünk el, akkor vállaljuk érte a következményeket

3. meghallgassanak és mi is meghallgassuk a másik felet

4. felismerjük és jelezzük saját vagy a másik hibáit, igényeit, szükségleteit

5. kérjünk vagy tőlünk kérjenek

Az asszertív készségek fejlesztésével megtanulható a kritika megfogalmazása és fogadása, nemet mondás, kompromisszumkötés és segítségével konstruktív, egyenrangú, erőszakmentes társas kapcsolatok építhetünk ki. Ezek a tényezők már kora gyermekkorban fontosak, a kutatások alapján az önérvényesítő magatartás már ekkor csökkenti a szorongást és az agresszív viselkedést, növeli az önbecsülést és segítségével a gyermek megtanulja elkerülni a bullyingot. Ráadásul a későbbiekben is csökkenti a hangulati és viselkedéses zavarok vagy a szerfogyasztás kialakulásának lehetőségét.

Az önérvényesítés számos elfojtott feszültségtől óv meg, és az emberekkel való kapcsolatunkat is javítja. Munkahelyi közegben az együttműködés és a feladatoknak való megfelelés minősége javul, hiszen sokkal könnyebb jól teljesíteni, ha mindenki tisztában van a másik feladatokkal és munkával kapcsolatos szükségleteivel, nehézségeivel, elvárásaival. 

HOGYAN KAPCSOLÓDIK AZ ASSZERTÍV VISELKEDÉS AZ ÖNISMERETHEZ?

Nem is gondolnánk, mennyire összefügg. Az önismeret egyik alaptétele az asszertív viselkedés elsajátítása, mert így egészségesen fejlődik az önbizalmunk és azon belül könnyen tanulható és hamar “megtérül”. Bár személyenként eltérő, hogy kiben mennyire van meg a magabiztosság és önérvényesítésre való képesség, az asszertivitás nem veleszületett, hanem tanult készség – éppen ezért bármelyik korban megtanulható, fejleszthető. 

Nem csodatétel, de fantasztikus hatása lehet, ha  eltérő véleményünket másokat tisztelve tudjuk kifejezni és megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat érzelmileg megbántanánk. Az asszertivitás művészetéhez hozzátartozik, hogy figyelembe vesszük mások  szempontjait, illetve  tekintetbe vesszük álláspontját és tudunk az egészre nézve  elfogadható megoldást találni. Nem hajolunk meg és nem törjük meg a másik felet.

MIÉRT FONTOS AZ ERŐSZAKMENTESSÉG?

A belső harmónia elérése érdekében figyelembe kell venni, hogy mik azok a dolgok, amik által előrébb jutunk, melyek közelebb visznek célunkhoz. Viselkedésünk, cselekedeteink (legyen az tett, szó vagy gondolat) mindig minden esetben kihat a környezetünkre, hatással van embertársainkra és a következmények által visszahat ránk is.

Az asszertivitás által csökken a belső feszültség és az emberek közötti konfliktus, hiszen olyan közösség alakul ki általa, ahol értékesnek érezzük magunkat, ahol megoszthatjuk érzéseinket, vágyainkat, félelmeinket és nemtetszésünket, illetve ahol a felesleges játszmák helyett a célokra fordíthatjuk energiáinkat. Megtanuljuk az adás és kapás folyamatának elsajátítását, magát az önérvényesítést is, valamint mások jogainak tiszteletben tartását.Közösen felfedezzük a  nemet mondás egyszerűségét. A kérés és a kritika adásának és fogadásának főbb stratégiáit.

Hogyan lehet megtanulni és alkalmazni az asszertív viselkedést?

Az élet minden területén belefuthatnak olyan helyzetekben, amikor az önérvényesítés létfontosságúvá válhat, akár társas helyzetek kezeléséről, a munkahelyi feladathelyzetről vagy a családi életről van szó. Nem mindenki képes ösztönösen megfelelően kiállni magáért, de pár apró „trükkel” segíthetünk magunkon és  gyakorolhatjuk az asszertív készségeket.

Önbizalom növelés

Az egészséges önbizalom megteremtését, már a gyerekkorban érdemes elkezdeni. A gyerekek énképét megerősíti, ha úgy tapasztalják, hogy számít a véleményük.

Ezért nagyon fontos, hogy akár lényegtelennek tűnő dolgokban is dönthessenek (természetesen életkorának megfelelő helyzetben). Pl. megkérdezhetjük tőle, hogy szerinte melyik ruha áll rajtunk jobban, vagy mi legyen a köret az ebéd mellé. Meseolvasás után megkérdezhetjük, hogy ki volt neki a legszimpatikusabb szereplő.

Nem kell mindig egyetérteni velük, de hangsúlyozzuk ki, hogy érdekes amit mondanak, és értjük az álláspontját. Az önbizalom növelésének másik biztos módja, ha támogatjuk a gyermek ötleteit – természetesen a biztonsági tényezők betartása mellett. Néha a felnőttek túl sok mindentől óvják a gyerekeket, és nem hagyják kipróbálni magukat különböző helyzetekben, amitől egy gyermek egy idő után szorongóvá, önállótlanná válhat. Ez elkerülhető, ha a reális ötleteket támogatjuk, biztatjuk a gyermeket, hogy minél több helyzetben próbálja ki magát, legyen szó fára mászásról, sportról, takarításról, főzésről vagy bármilyen egyéb tevékenységről.

Kudarc, visszautasítás kezelése

Előfordulhat – főleg a kreatívabb gyerekeknél – hogy a nap folyamán ezer ötlettel és kéréssel állnak elő, melyekre természetesen nem lehet mindre igennel válaszolni. Viszont próbáljuk meg elkerülni az azonnali, indoklási nélküli nem választ, mert az alacsonyabb önbizalommal rendelkező gyerekek úgy fogják értelmezni, hogy ötleteik, mondanivalójuk nem eléggé fontos. Egy rövid magyarázattal, hogy miért utasítjuk el, illetve némi dicsérettel, amiért megfogalmazta az igényeit, könnyen elérjük, hogy a gyermek megtanulja kezelni az elutasítást, valamint úgy fogja érezni, hogy biztonsággal kifejezheti szükségleteit.

Tanulás, pozitív modell

A gyerekek könnyen tanulnak, főleg a vizuális ingerek maradnak meg bennük. Ezt kihasználva célszerű pár asszertív jogot és kötelességet összeszedni, és jelek, szimbólumok, egyszerű képek segítségével ábrázolni és kitenni egy jól látható helyre. Az a legjobb, ha ezt a gyermekkel együtt találjuk ki és kivitelezzük.

Pl. elmagyarázhatjuk neki, hogy mindenki követhet el hibát, és rajzoljunk egy törött vázát. Vagy tanítsuk meg arra, hogy ne hagyja magát bántani, és bátran mondjon nemet ha agresszíven viselkednek vele, és rajzoljunk egy STOP táblát. Szerepjátékokon, meséken vagy megtörtént szituációkon keresztül bemutathatjuk a gyerekeknek, hogy hogyan álljanak ki magukért, hogyan viselkedjenek határozottan, de ugyanakkor ne legyenek agresszívek.

Mi történik, akkor ha felnőttként szeretnék elsajátítani az asszertív kommunikációt?

Sok kliens tette fel már nekem a kérdést: hogyan reagálják le jól a konfliktust vagy hogyan váljanak képessé kifejezni önmagukat , mondanivalójukat és hogyan érvényesítsék a céljaikat? Nagyon általános probléma, hiszen teljesen mindegy, hogy állásinterjúról, családi ebédről, orvosi vizsgálatról, iskolai versmondásról vagy új emberek megismeréséről van szó, minden társas helyzetben érdekek, igények, elvárások és vágyak, szükségletek találkoznak – és sokszor – ütköznek egymással, ezek között kiigazodni, megfelelően reagálni, ne adj Isten jól kijönni kész kihívás.

Mi lehet tenni az ilyen helyzetekkel, ha erőszakmentesen szeretnék megoldani a problémát?

A trükkök:

1. Az asszertív emberek nyugodtságot, határozottságot és méltóságot sugároznak, ezért használd a "pózolj" technikát. Mielőtt bemész állásinterjúra, előadni, vagy hasonló, előrelátható helyzetbe, két percre vonulj félre ahol senki sem lát, és vegyed fel valamelyik dominanciára utaló testhelyzetet. 120 mp, de utána kevesebb kortizollal és több tesztoszeronnal állsz neki a feladatnak, ami hidd el, sokat fog segíteni! Ez magabiztosságot add és segít az asszertív kezdeményezésekben, mert azt senkinek nem kell tudni, hogy készültél fel.
   
   Amy Cuddy szociálpszichológus trükkjéről bővebben ITT nézhetsz meg egy tanulságos videót.
   
   
   
   
2. Figyelő pózt fel! Saját belső reakcióink (gondolataink, érzéseink, érzelmeink) annyira leköthetnek minket egy társas helyzetben, hogy a beszélgetés végén arra sem emlékszünk, hogy nézett ki az, akit 3 órán át bámultunk. A jelen pillanat átélése helyett elsodródunk a múlt („Amit mondtam jó volt?”) és a jövő („Amit mondani akarok jó lesz?”) félelmei által. Próbáljuk meg elterelni figyelmünket idegesítő és haszontalan gondolatainkról, és irányítsuk a másik félre. Ezáltal nem csak TÉNYLEG meghallgatjuk a másikat és rákoncentrálunk, de az erőfeszítés hatására ezt a testtartásunk is automatikusan tükrözni fogja – ami sokkal pozitívabb képet fog festeni rólunk, mint egy félelemtől összement test látványa. 
   
   
   
   
   
3. Mosolyogj! Az első ponthoz hasonlóan, nem csak a többi embert deríti jobb kedvre (és jobb véleményre rólunk), ha sokat mosolygunk, de mi is jobb kedvűek, magabiztosabbak és nyugodtabbak leszünk általa.
   
   
4. Gesztikulálj! A sikeres emberek sokat gesztikulálnak, és a hallgatóság is jobban tud figyelni a gesztikuláló előadóra, mint a nyugodtan  ülőre. A kutatások alapján sokkal jobban megértjük az üzenetet, ha a nyomatékot egy-két kalimpáló kéz adja.
   
   
   
   
5. Beszélj színesen!  A saját szavaiddal elmondva amit akarsz, azt a képet sugárzod, hogy elmélyedtél a témában és értesz hozzá, és ha mindezt változatos hangszínben teszed, akkor még élvezetéssé is válik a veled való beszélgetés és ezzel biztosan célt érsz.
   
   
   
6. Ismerd fel a különböző viselkedésformák (agresszív, manipulatív, behódoló) jegyeit, előnyeit és  hátránya.
   
   
   
   
7. Merj nemet mondani!
   
   
8. Fogalmazd meg jól a kritikát és fogad is el azt!

Hiszünk benne, hogy az asszertív és erőszakmentes kommunikáció a boldog és sikeres együttélés alapja. Azonban minden ember más, más erősségekkel, tulajdonságokkal rendelkezünk, különböző szituációkból. Van akinek elég egy előadás és képes változtatni a munkahelyi kapcsolatain, van, akinek ez több hónapos munka lesz. Bármi is legyen a Te történeted, biztosan tudunk segíteni változni, hogy felszabadultan élhess, a céljaidnak szentelve idődet – és még a környezeted is imádni fog érte.

Nem csak hazánkban, de az egész világon súlyos károkat okoznak a mentális megbetegedések. A statisztikák szerint 15 emberből 4 szenved valamilyen szorongásos zavarban, és minden 15. ember súlyos depressziós (WHO európai adatok). Ráadásul egyre növekszik az ún. szubklinikai (küszöb alatti) lelki problémák száma, melyeknek súlyos, életminőséget rontó hatása van.

A WHO előrejelzései alapján 2020-ra a depresszió lesz a második leggyakoribb munkaképességet akadályoztató betegség.

A LELKI BETEGSÉGEK KIALAKULÁSÁNAK EGYIK LEGGYAKORIBB OKA A STRESSZ, MELYET MAGYARORSZÁGON A MUNKAHELYI BIZONYTALANSÁG VÁLT KI LEGINKÁBB.

Mi ennek az oka?

1. Egy apróbb feszültség (érkezzen kívülről pl. családi problémákból, vagy a munkahely felől), ha sokáig kezeletlen marad, akkor előbb-utóbb olyan hatalmas teherré nőhet, ami alatt bárki bármikor összeroppanhat – drasztikus teljesítményromlást, gyakoribb betegszabadságot és táppénzt, sőt, akár pályaelhagyást, munkahely elvesztését eredményezve.

2. A rossz munkahelyi légkör, társas konfliktusok, beilleszkedési nehézségek, megbecsültség hiánya, kommunikációs problémák akkor is tartós stresszt, valamint az ebből kialakuló testi és lelki betegségek létrejöttét fogja okozni, ha amúgy a munkahelyi státusz biztos és a fizetés is megfelelő.

3. A munkahelyi lelki egészség nem csak külsőségeken (munkahely minősége, munkatempó, szünetek, stb.) múlik, számos egyéb belső tényezője is van.
   
   

EZEN FELSOROLT TÉNYEK, MIND  ANYAGILAG ÉS TELJESÍTMÉNY SZEMPONTJÁBÓL IS SÚLYOS KÁROKAT OKOZHAT A CÉGNEK. MÍG EMBERILEG ÉS EGZISZTENCIÁLISAN A DOLGOZÓRA NÉZVE JÁRHAT KATASZTROFÁLIS KÖVETKEZMÉNYEKKEL.

Az egyik legfontosabb önmagunk felvállalása, megfelelő bemutatása, igényeink, szükségleteink hatékony kifejezése, a másik ember jogainak megsértése nélkül. Az önérvényesítés számos elfojtott feszültségtől óv meg, és az emberekkel való kapcsolatunkat is javítja. Munkahelyi közegben az együttműködés és a feladatoknak való megfelelés minősége javul, hiszen sokkal könnyebb jól teljesíteni, ha mindenki tisztában van a másik feladatokkal és munkával kapcsolatos szükségleteivel, nehézségeivel, elvárásaival. Bár korábban a burn out jelenséget a segítő szakmához kötötték, manapság a stresszel foglalkozó szakemberek igyekeznek mindenkinek felhívni a figyelmét erre az alattomosan kialakuló, de annál súlyosabb következményekkel járó jelenségre. A görcsös megfelelni akarás, túlvállalás, munkahelyi problémák okozta kimerülés bármilyen területen tevékenykedő dolgozót érinthetnek, ha nincs tisztában a figyelmeztető jelekkel, tünetekkel, a kialakulás megelőzéséhez szükséges technikákkal. A tüneteknek súlyos egészségromboló hatásuk van, mely nem csak fizikai, de mentális betegségek kialakulását is okozhatják, és a munkafolyamatokra is negatív hatással bírnak.

A stressz tényleg ennyire rossz?

Természetesen a stressznek vannak jótékony hatásai is (pl. motiválhat amikor kicsit sokáig halogattunk egy határidős munkát ), viszont ha a negatív oldalát nem tudjuk helyesen kezelni, akkor elindulhat egy olyan spirál, amely végül akár a kiégést (burn out) is okozhat. Nem akarjuk elbagatellizálni a stresszt, hiszen ha krónikussá válik és az általa okozott tüneteket nem tudjuk kezelni, akkor olyan spirálba kerülhetünk, melynek alján ott vár ránk a rettegett burn-out.

A kiégés folyamatos érzelmi megterhelések és stressz nyomán kialakuló testi, lelki és mentális kimerülés. Bár korábban úgy gondolták, hogy ez csak a segítő szakmában dolgozókat érinti, a mi teljesítményorientált, felgyorsult és folyamatos elvárásokat támasztó világunkban kiégés bármilyen területen tevékenykedő embert érinthet. A burn-outnak súlyos egészségromboló hatása van, nemcsak testi, de lelki/mentális betegségek kialakulásához is vezethet, melyek kezelése komoly harcot jelent, hiszen egy krónikussá vált depresszióból, pánikbetegségből, vagy szerfüggőségből nem kis idő kilábalni. Éppen ezért fontos a megelőzés és az időben történő megfelelő stresszkezelés!

Hogyan lehet csökkenteni a munkahelyi problémákat?

A stresszel való megküzdésnek, copingnak két aspektusát különítették el a szakemberek: az érzelemorientált és a problémaorientált megküzdést. A sikeres stresszekezelés érinti mindkét oldalt, felkészíti a személyt a testi és lelki tünetek kezelésére készségfejlesztés, szemléletváltás és relaxációs technikák által, valamint kreatívvá, rugalmassá és hatékonnyá teszi a személyt a problémamegoldás terén. Hiszen a helyzet értelmezése fogja eldönteni, hogyan reagálunk, és meddig jutunk. Általában ezt nem vesszük eléggé komolyan, pedig ha egy érdekkülönbség, egy vitahelyzet vagy félreértés  nem oldódik meg időben, akkor nagyon hamar nem csak a résztvevő felekre, hanem a környezetre is negatív  hatással lehet. Az így keletkező feszültség lassan lerombolja a munkahelyi morált, akadályozza a haladást, tönkreteszi a munkahelyi légkört, ezáltal okozva stresszt és nehézségeket a dolgozók és vezetők számára.

A konfliktusok forrása általában az a hozzáállás, hogy igaza csak egy valakinek lehet, a többi mind téved és hülye. Pont. A tévedést, hibázást nagyobb félelem övezi, mint bármi mást az életünkben, mert úgy érezzük, hogy akkor sebezhetővé, közröhej tárgyává válunk. A másik téves megközelítés, mellyel a mindennapjainkat éljük, hogy ha valamire szükségem van, akkor azt másokon keresztül érhetem csak el. Mintha azt gondolnánk, hogy a mi érdekeink csak mások érdekeinek félresöprésével lenne elérhető. Ezért nagyon fontos, hogy a konfliktusokat időben, megfelelő módszerekkel kezeljük.

Egy kialakult helyzet megoldásának első lépcsője, ha tárgyilagosan felmérjük, hogy miként alakult ki a konfliktus. Célszerű egy kívülálló segítségét kérni, mert, különösen egy elharapózott konfliktus esetén, a résztvevőket az érzelmeik, saját érdekeik és egyéni konfliktuskezelési módszereik nagyon rossz irányba vihetik a megoldási kísérletet.

A második lépcsőfok a résztvevők felmérése. A legtöbb esetben nem is vagyunk tudatában annak, hogy mit teszünk konfliktushelyzetben, és csak ösztöneinket és érzelmeinket követve reagálunk és hozunk döntéseket. Sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a különböző emberek különböző megoldásokat alkalmaznak konfliktusaik során, és már ez az eltérés okozhat súrlódásokat. Közhelyes példa, mikor egy párkapcsolatban az egyik fél beszélgetéssel, a másik magánnyal oldaná meg a helyzetet. Az egyiket a hallgatás, a másikat a téma állandó felhozatal fog az őrületbe kergetni.

A harmadik szint a megoldási módszerek megvizsgálása. Mindenkinek van személyes, egyéni konfliktuskezelési stílusa, mely bizonyos helyzetekben sikerrel jár, máskor viszont csak tovább ront a felek kapcsolatán. Szerencsére a stílus tanulható, finomítható, és át is alakítható új és hatékonyabb módszerek elsajátításával.  A leghatékonyabb módszer a munkahelyi konfliktusok megszűntetésére, kezelésére  azon belül az egészséges légkör visszaállítására az, ha egy foglalkozás alatt nem csak a külsőségekre építünk.  Egy adott konfliktus során nem csak annak jellemzőit, hanem a résztvevő felek tulajdonságait, erősségeit, problémamegoldó stílusát is feltérképezze, és aminél teljesebb képet átlátva támogassa a résztvevőket a megoldáshoz.

Ezen kívül cél még ,hogy ne csak egy konfliktus oldódjon meg tréningjeink által, hanem egy új hozzáállást kialakítva általánosságban fejlesszük a konfliktuskezelői készségeket, hogy a későbbiekben a segítségünk nélkül is megoldható legyen, ha konfrontációba kerülsz valakivel.

Asszertív kommunikáció minek hozzá?

A dolgozók általában több időt töltenek együtt, mint családjukkal, ezért fontos, hogy pozitív kapcsolat, jó hangulat, bizalom, empátia, kollegalitás alakuljon ki közöttük.

A belső harmónia elérése érdekében figyelembe kell venni, hogy mik azok a dolgok, amik által előrébb jutunk, melyek közelebb visznek célunkhoz. Viselkedésünk, cselekedeteink (legyen az tett, szó vagy gondolat) mindig minden esetben kihat a környezetünkre, hatással van embertársainkra és a következmények által visszahat ránk is. Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (agresszív) magatartásforma között.

Az asszertivitás által csökken a belső feszültség és az emberek közötti konfliktus, hiszen olyan közösség alakul ki általa, ahol értékesnek érezzük magunkat, ahol megoszthatjuk érzéseinket, vágyainkat, félelmeinket és nemtetszésünket, illetve ahol a felesleges játszmák helyett a célokra fordíthatjuk energiáinkat.