A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A Hét szerencse hozó istenség: Fukurokuju, Hotei, Jurojin, Daikoku, Ebisu, Bishamonten és végül  Benzaiten(Benten) szerencseistennő felel mindenért, ami szerencséhez köthető, ami lehet egészség, anyagi vagy pénzbeli vagy egyszerűen a harmónia és a boldogság megteremtésében segédkeznek.

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek. Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz.  A bambusz jelképezi az emberiséget, a földet és az eget, ezért van belőle mindig három.  

 

 

A világon a szerencsét hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól.  Tehát most bemutatkozik a “hét szerencsét hozó istenség” (Shichi Fukujin)

 

Ebben az évben január első napján a “hét szerencsét hozó istenség” újév alkalmával, alászáll az egekből és egy hajóval érkezik a japán partokhoz, amelynek neve Takarabune. Nevének jelentése “Kincses hajó”.  A hajó rakománya rengeteg ajándék és a jó szerencse, amelyet a japán embereknek adnak át, illetve mindenkinek aki valamilyen szinten kapcsolatba lép velük. Igaz messzi japán hegyek fenyveseibe – mint jó kamikhoz illik – elrejtőznek és várják imádságok erejét. A Hetet mindig együtt ábrázolják és a 7-es szám tartozik hozzájuk – szerencsésnek tartják ezt a számot – illetve január hetedikéig maradnak a földön.

 

 

 

Az első ilyen istenség : Fukurokuju, ki elhozza a boldogságot, a bölcsességet, a férfiaknak a férfiasságot és a termékenységet, illetve a hosszú életet. Alakja egy mitikus kínai taoista remetéről lett megformázva, aki a csodatetteiről volt híres, az északi Song időszakban (960 és 1279) élt. Csodatevő alakja mítosszá vált igaz és legendás tetteit az idő átcsiszolta. Így lett istenné. Hűséges társai egy daru és egy teknős. A hátán cipeli azt a szent könyvet, amelyben minden ember élettartalma le van írva.  Tulajdonképpen egy sors könyv.

Mivel a hosszú életért is Ő felel, ezért ő az egyetlen olyan istenség, aki képes újraéleszteni a halottakat, tehát megfordítani a sors kerekét. Ami érdekesség, hogy folyamatosan nála van egy butykos, mert nagyon szereti a szakét és állítólag a nőket is Vidám cimbora főleg mert a tudósokat, tanítókat és papokat védelmezi.

 

 

Az egyik talán legismertebb isten a Hét közül-biztos mindenki találkozott vele és a pocakjával – Hotei.  Nagyon hasonlít a kínai nevető Buddhára is, de a különbségek fellehetőek. Hotei mindig vidám, amolyan kis optimista fickó. Megteremti a boldogságot és könnyed hétköznapokat a japán embereknek azon belül az elégedettséget, a bőséget add minden családnak. Védi a gyerekeket. Hoteinek is meg kell dörzsölni a hasát, hogy szerencsét és egészséget hozzon.

Úgy mint Kínában is a Buddha szobrokat.

 

 

 

A harmadik szerencseisten : Jurojin.

A hosszú egészséges élettért és a bölcsességért felel. A hosszú fehér szakáll jelképezi a idős bölcsként ábrázolják, akinek a botján egy ősi tekercs a világ összes bölcsességét és a gyógyítók titkát tartalmazza.  Külsőre Fukurokujuhoz hasonlít, sőt, egyesek szerint ugyanabban a testben élnek. Szemben az említettel, Jurojin igazán remete életet folytat. Társai a szarvas, a denevér és a teknős. Néha együtt vagy külön  ábrázolják vele, mivel ezek az állatok, a hosszú életet és a maradandó dolgokat képviselik. Hozzátartoznak az orvosok, gyógyítók és a hivatalnokok.

 

 

 

 

Daikoku következik a sorban, aki elsősorban a gazdagság, a jólét és az “öt gabona” istene. Indiából származik, a sintó hagyományok aratásistenével a 9. század folyamán mosódott össze.  Mondhatni pufi és mosolygós, és előkelő ruhákban jár. A jómódú gazdaként jelenik meg. Egy arany kalapácsot és egy nagy zsákot hord, utóbbi minden jóval tele. Inkább pénzt hoz a farmereknek, molnároknak és az iparosoknak.Boltokban gyakran Ebisu társaságában látható. Ha kapni szeretnénk a gazdagságából, dörzsöljük a szobrai fejét vagy vállát. A hét istenség közül egyedül Daikokuten az, aki majdnem minden lakásban, irodában, üzletben megtalálható.  Társa a patkány a jólét szimbóluma, mert üres házban, üres kamrában nincs se patkány, se egér. Milyen igaz. Kedveltjei közé tartoznak a bankárok, üzletemberek, kereskedők és földművesek. 

 

Az előzőleg említett  Ebisut - a halászok és kereskedők istenét - egy horgászbottal és hallal a kezében ábrázolják. Az őszinteség, a szorgalom és a tisztességes üzletek lebonyolítása is neki tulajdonítható. A hét istenség közül ő az egyedüli japán. Ebisu inkább a sikerért felel, amely lehet anyagi vagy szellemi siker is. Ebisu előkelő ruházatban, nagy hallal jár, mosolyog és folyamatosan lakomázik. Ha újévkor hozzáfohászkodunk, akkor sikerben részesülhetünk általunk választott hivatásunkban, tanulmányainkban.  

Elsősorban a halászokat és az úton lévőket támogatja, de Ebisu támogat mindenkit, akinek célja van  és nem téveszti azt szem elöl

 

 

 

A hatodik szerencseistenünk Bishamonten a harcosok és a méltóságok istene.

Indiából ered eredetije, aki Viasravana volt, egy buddhista misszionárius.

Ez lehet, hogy furán hangzik végül is ki látott fundamentalista buddhistát? Sokkal egyszerűbb a magyarázat mint gondolnánk. Az Ő harciassága az önvédelemre összpontosít sohasem a támadásra. Bishamontennek  filozófiája nem csak a fizikai , hanem a lelki önvédelemről is szól. Van nála fegyver, páncél, sisak és lándzsa. Ezek inkább azt jelképezik, hogy  a hitét védi, és hogy távol tartja velük a gonosz szellemeket és ártó embereket. Sűrű szakálla van, erős, magas alkat és a másik kezében néha egy kincset rejtő pagodát fog. Jó szerencsét, gazdagságot, boldogságot és igazságosságot hoz. Méltóságot, tartást biztosít mikor nehéz élethelyzetben vagyunk, valamint a vallásos hit őrzője. Istene az orvosoknak, papoknak és katonáknak egyaránt.

 

 

Végül eljutottunk a hetedik és egyben egyetlen női szerencse kamihoz, szerencseistenőhöz. Igen  egyetlen istennő van köztük őt pedig Benzaitenek(Bentennek) hívják. Hozzáteszem nem véletlenül esett rá választásunk, mert mindent képvisel ami egy jó tréninghez és fejlődéshez elengedhetetlen.

 

 

Benzaiten a vizek és tengerek istennője is. A tudás, a tanulás, a művészetek, az irodalom, a szépség és legfőképpen a zene istennője, kezében egy lanttal. Azon belül felel gondtalan kommunikációért és mindent támogat ami úgymond folyik és áramlik. Mint a beszéd, a zene, az ének, az érzelmek és az ékesszólás és végül, de nem utolsósorban a pénz áramlását is egyengeti. Hase-dera templomot neki szentelték, amely egyike a Benzaiten istennőnek szentelt japán zarándokkörút 33 állomásának. Sokszor fehér kígyók társaságában ábrázolják, és férje egy sárkány, akit megmentett saját magától. 

 

Tehát nem csak szerencsét hoz a művészetek képviselőinek, táncosoknak, szerencsejátékosoknak és diákoknak, hanem a belső fejlődést is segíti annak aki segítségét kéri.

 

 

A szerencseistenekhez egyszerű beszélni és kapcsolatba lépni. Ha szeretnénk, hogy megtisztelje házunkat valamelyik szerencse hozó istenség- akár több is ellátogathat hozzánk – akkor érdemes kis szobrok formájában megjeleníteni őket. Az imádságok magukba foglalják a rituális megtisztítást, ami lehet a kaminak felajánlott ételáldozat,a szent zenéket és táncokat, csendes elmélkedést, az öröm kifejezését. Bármit választhatunk, ami nekünk jól esik, mert a sintoizmus nem rendelkezik erkölcsi előírással.

 

Az emberek vele született, ösztönös jóérzéssel születnek, így mindenkinek a saját feladata, hogy megérezze, mi a jó és mi a rossz, vagy mi helyes és mi nem.

 

 

 

Jó szerencsét hozzá és boldog újévet!

Az Újévet sok féle módon lehet búcsúztatni. Kultúránként rengeteg különleges szokással találkozhatunk. Bizonyos helyeken nem csak december végén ér véget az év, hanem 3 vagy akár 7 napig is tarthat.  Az év utolsó napján Japán szerte nagy partikat és tűzijátékokat rendeznek és ebben nem különböznek a világ többi tájától. A „szan ga nyicsi” vagy is az első három nap a mai napig hivatalosan ünnepnap. Mindenki otthon ünnepel a családjával.

A japán újévi szokások egyik érdekessége az, hogy ők ilyenkor megajándékozzák egymást, azon belül üdvözlőlapok sokaságát küldik szét szerte Japánban. Mi az európai és amerikai kultúrában a karácsonyi ajándékokért rohangászunk, addig a japánok szilveszterkor teszik mindezt. Szilveszterig rengeteg üdvözlőlapot küldenek , családtagjaiknak és ismerőseiknek.ezekben a kártyákban az az érdekes, hogy mindenki igyekszik különleges képeslapot küldeni. Sokan kézzel készítik el és saját kezűleg írják meg . Átlag egy emberre 40-50 db képeslap jut! Sőt valaki odáig merészkedik, hogy még képeslap készítő gépet is vesz, hogy minél tökéletesebb és szebb legyen az újévi üdvözlet. Az üdvözlőlapot idejében illik elküldeni rokonainknak, barátainknak és üzletfeleinknek. Ha a család gyászol, akkor akkor egy értesítést küldenek közeli és távoli ismerőseiknek, amelyben közlik, hogy a szomorú esemény miatt sajnos nem küldhetnek hagyományos újévi lapot. Ebből a kártyából aztán ismerőseink tudni fogják, hogy nem kell újévi üdvözletet küldeniük, mivel nem illik jókívánságokkal zaklatni a gyászolókat.

 

Az Újév más szempontból is igazán különleges időszak a japánok számára. Fontos megtisztulási folyamatokat követnek, mert úgy gondolják az új esztendőbe csak tiszta lélekkel, házzal és munkahellyel lehet átlépni. Otthonaikat és irodáikat feldíszítik, így tartják távol az ártó szellemet és így köszöntik az újévi kamikat. Főleg a szerencseisteneket és istennőt. Mielőtt azonban ez megtörténhetne, előbb meg kell tisztulniuk és a hibáiktól is meg kell szabadulniuk. Igaz a japán kultúra túlteljesíti minden szinten a “tiszta udvar rendes ház fogalmát”, de ilyenkor magukon is túlteljesítenek. Az szinte természetes, hogy kitakarítják a házat, de a repülőket, vonatokat és más közlekedési eszközöket is.

Ezt tizenöt különleges, négy méter széles partvissal felszerelt munkás végzi legalább három órán keresztül, mert “így sokkal tisztább lesz, mintha géppel mosnák”.

Az év vége közeledtével tökéletesen felbolydul mindenki, mert nem csak a háziasszonyok és a nők rohannak és takarítanak, hanem férfiak is, illetve rengetegszer lehet találkozni A-ból B-be futó – és meglepően zaklatott – buddhista és sintoista papokat és papnőket. Az év eme időszaka nagyon fontos spirituális erővel bír, ezért a vallási vezetőknek fel kell készülni az óriási tömegre, ami ilyenkor várható. Vannak olyan szentélyek, amelyeket több mint három millióan is meglátogatnak három nap alatt. Egy valamire érdemes lesz felkészülni, mégpedig az iszonyatos tömegre, akár a helyi kis szentélyeknél is, cserébe viszont minden szentélyben kapunk inni. Amazakét.  Az amazake egy  fermentált rizsből készült enyhén vagy egyáltalán nem alkoholos, ám annál édesebb újévi italt. Az újév kezdetén sok japán ember iszik egy toszonak nevezett speciális szakét.  A toszo az ivai-zake egy fajtája, amibe az előző este folyamán egy kínai porszerű gyógyszert áztatnak bele, a toszoszant. Még a gyerekek is belekortyolnak. Néhány régióban az első korty jogát kor szerint határozzák meg, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig.Természetesen a szórakozásra is van lehetőség, nem csak a kötelezettségeknek tesznek eleget az év vége felé a japánok. Mindig tartanak úgynevezett Bónenkai bulikat vagy fordításban „évet felejtő partikat”. Egyfajta szilveszteri bulinak is lehetne hívni. Igaz nem feltétlenül az év utolsó napján tartják, hanem előtte vagy utána is lehet. Ilyenkor a kollégák, diákok összejönnek, nagy ivászatot tartanak, felszabadulnak és isznak az újévi szakéból.

Bár a naptár rendszerük a Gergely naptárt követi, még is élnek a Kínához köthető hagyományok. A japánok így az éveket – mint a kínaiak- állatokhoz kötik, igaz ez megkülönbözteti őket Kínától, mert ott a holdújévvel lépnek át az újesztendőben. Tehát Japán egyszerűen vegyítette a nyugati és keleti szokásokat.Az adományokat általában az oltárok előtt felállított gyűjtőládákba helyezik el. Elsején hajnalban a császári palotában a császár végrehajtja a sihóhai (a négy égtáj imádata) szertartást, ahol a nemzet jólétéért imákat ajánl fel, majd Január 2-án személyes találkozik a japán néppel a császári palota belső kertjében. Ez különleges alkalom, mivel  az egyetlen nap, amikor erre még lehetőség van, az a császár születésnapja (december 23).

 

A sintoista szent helyeken elsősorban a 7 szerencseistenhez imádkoznak, akik ez idő tájt megtisztelik jelenlétükkel a japán családokat. A Hét szerencse hozó istenség Fukurokuju Hotei, Jurojin, Daikoku, Ebisu, Bishamonten és végül Benzaiten(Benten) szerencseistennő felel mindenért, ami szerencséhez köthető, ami lehet egészség, anyagi vagy pénzbeli vagy egyszerűen a harmónia és a boldogság megteremtésében segédkeznek. A világon a szerencsét hozó istenségek, leginkább a külső megjelenésükben, szokásaikban különböznek egymástól.A lényeg ugyanaz.

 

Azért jöttek létre, hogy az embereknek védelmet, szerencsét, boldogságot hozzanak. Hozzáteszem nem véletlenül esett választásunk Benzaiten istennőre, mert mindent képvisel ami egy jó tréninghez és fejlődéshez elengedhetetlen.

 

A legenda szerint az újévi istenek leszállnak a mennyekből és a földön tartózkodnak 7 napig. Az égből alászállt kamik- japán istenek, szellemek- ilyen táj a hegyek fenyveseibe tartózkodnak, ezért hogy elnyerjék kegyeiket -áldást, szerencsét hozzanak a japán családoknak- a bejárat elé Kodamatsu-t helyeznek. Ezek olyan ünnepélyes díszek, melyek alapvető elemei a fenyő és a bambusz.  A bambusz jelképezi az emberiséget, a földet és az eget, ezért van belőle mindig három. Az istenek hegyi fenyvesekben húzódnak meg, ezért kell fenyő is a dekorációba.

 

Azonban csak január 7. napjáig vannak közöttünk. Miután letelt az istenek földi ideje a kodamatsu-t szentélyekbe viszik, ahol elégetik őket. Ezzel válik teljessé az istenek áldása és az újévi szerencse.

 

A buddhista templomokban másképp zajlik le a rítus, de a cél ugyanaz: bőségért, szerencséért, egészségért és boldogságért imádkoznak a szentélyekben. Az egyik legrégebbi ceremónia a Dzsoja no kane, amelyet az év fordulópontján- éjfélkor- lehet megcsodálni és meghallgatni. A Dzsoja no kane a 108 harang kondításnak a rituáléját fedi fel. A 108 kongatás a 108 földi vágyat jelképezi, ami megakadályozza az emberek megvilágosodását. A japánok hisznek abban, hogy 6 bűn van, és minden egyes bűnnek 18 árnyalata. Fő bűnnek számít a mohóság, a butaság, a harag, a könnyelműség, a határozatlanság és az irigység.

 

 

A harangok kongása ezeket az illúziókat űzi el,
így az emberek tiszta lélekkel indulhatnak el az újévben.

 

Érdemes elmélyülni a hangok birodalmába