A nyugati kultúrákban is van különbség,
a metakommunikációban vagy a gesztusnyelvekben.
Ha távolabbra tekintünk,akkor ez a helyzet még inkább bonyolódik.
Nem mindegy, hogy milyen nemzeti vagy nemzetközi kézjelzéseket használunk, mert ha rosszul mérjük föl a helyzetet az kínos félreértésekhez vezethet.
Képzeljük el a shusi szakácsot és a kését…. nem érdemes kockáztatni.
Inkább tegyünk egy kisebb fajta japán gesztus körutat így képzeletben.
Mint mindenhol a pénz beszél
Ha a pénzre szeretnénk utalni,hüvelyk és mutatóujjunkkal egy érmét formázunk. Hasonló az „Oké” gesztusához. Hagyományosan illetlen, mi több vulgáris volt pénzről beszélni. A szamurájok is ritkán értek a pénzhez.Nem is ők intézték a gazdasági ügyeket, hanem a szamuráj családok nőtagjai, akik szintén szamurájok voltak (erről a témáról egy hosszabb írásban fogunk értekezni). Visszatérve az “oké” jelre: habár férfiak közt gyakori, mégsem javasolt fehér embernek ezt mutogatni egy japán étteremben fizetéskor.
Kő, papír, olló avagy a Janken
A „jan-ken-pon” a kő-papír-olló japán változata.Ez az első játék, amit a gyerekek megtanulnak. A diákok gyakran játsszák, ha például több ember közül szeretnének választani, vagy a „Kié legyen az utolsó cukor?” és a „Ki végezzen el egy feladatot elsőként?” problémákat szeretnék eldönteni.
Már itt megjelenik az eredményorientáltság és a versengő japán társadalom, csak kicsiben. A játékosok azt kiabálják „jan-ken-pon”, majd a három lehetséges opcióból mutatnak egyet (kő, papír vagy olló). Ugyanúgy, ahogy nálunk.
A szabályok is teljesen ugyanazok: 1. A kő legyőzi az ollót, mert az ollót kicsorbítja a kő. 2. A papír legyőzi a követ, mivel be tudja csomagolni. 3. Az olló a papír ellen nyer, mivel el tudja vágni.
Sake-t!
Ha meg szeretnénk hívni valakit inni, az ujjunkkal sake-s poharat formázunk
és a szánk felé emeljük, mintha innánk. A kezdetek kezdetén ezt üzletemberek használták, ma már a diákok is előszeretettel alkalmazzák, ha a kocsmai életfilozófiájukat szeretnék megosztani.
Újabban a „sake-s pohár formát” a söröskorsó összeütésének imitálása váltotta fel.
1,2,3….. számoljunk
A japánok pont fordítva használják számoláskor a kezüket, mint nálunk szokás.
Amíg mi ökölbe szorítjuk a kezünket, és egymás után nyújtjuk ki az ujjainkat (hüvelykujjtól kisujj felé haladva),addig Japánban a kinyújtott ujjakat csukják le szintén hüvelykujjtól kisujj felé. Ha ötnél tovább számolnak,ugyanazt a kezüket használják, csak az ujjakat ekkor már kinyújtják.
Ugyan így amolyan reciprok módon mutatják is a számokat. Kezünket ökölbe zárjuk, s ha egyet szeretnének mutatni, akkor felemeljük a mutatóujjunkat. Ha kettőt szeretnénk mutatni, akkor a mutató-és középső ujjunkat nyújtjuk ki és így tovább. A hüvelykujjunkat csak legutolsóként emeljük fel.
Fontos tudni ezeket az érdekességeket, ha számolnunk kell valahol Japánban.
Kard ki kard!
Az emberek veszekedését a két mutatóujjunk összeütésével tudjuk szemléltetni, mintha szamurájok összecsapása lenne. Ez olyan mint nálunk a rámutatás.
