Létezik egy pszichológiai irányvonal, mely az években, évtizedben hatékonysága és rugalmassága miatt hatalmas népszerűségnek örvend mind a szakemberek, mind a kliensek körében. Ez az ACT (Acceptance & Commitment Therapy – Elfogadás és Elköteleződés Terápia), mely a kognitív és viselkedés terápiák legújabb hullámának számít.

Tudományosan alátámasztott pszichológiai intervenciók és a mindfulness technikák összeboronálásából létrejött módszert Steven C. Hayes és kollégái dolgozták ki az 1980-as években. Nézzük meg, milyen elvek alapján működik ez a fajta a terápia, miért hatékony és miért a történelmi Buddha volt az első, aki alkalmazta!

Gondolkodom, tehát…

Az emberi pszichológiai események alapja a nyelv, ami alatt a különböző ingerek között eredeztetett kapcsolatokat értjük. Az ember különösen hajlamos formailag irreleváns ingerek összekapcsolására (ezt hívjuk relációs tanulásnak), egyedül mi vagyunk képesek (a többi fajhoz képest) teret és időt meghaladva tanulni, gondolkodni, tervezni – ami egyrészről jó, mert ennek köszönhetjük, hogy ilyen messzire jutott az emberi faj, másrészről számos probléma forrása is lehet.

Pl. képzeljük el, hogy van egy ember, aki még soha életében nem repült. Fogalma, képe, gondolatai természetesen vannak a repülésről, hiszen számos filmet látott, és barátai elmeséléséből is leszűrt pár dolgot. Aztán egyszer megnéz egy repülőkatasztrófákról szóló műsort, mely olyan heves érzelmeket vált ki belőle, hogy onnantól kezdve fél a repüléstől. Tapasztalata nincs róla, nem ismer senkit, akinek gondja lett volna egy repülőút során és puszta tények is azt mutatják, hogy nem kell a repüléstől félni, ettől függetlenül ő az agyában már létrehozott olyan kapcsolatokat, melyek végeredménye a szenvedés.

Evolúciós értéke miatt a nyelv annyira dominánssá vált, hogy jobban hiszünk annak, mint a tapasztalatainknak. Amikor a nyelvi tényezők (gondolkodás, tervezés, emlékezés, érzelmek) eluralkodnak a viselkedés irányításán (ahelyett, hogy a tapasztalat formálná azokat), akkor kognitív fúzióról beszélünk. Az ember élete minden mozzanatát értékeli, és ezen a szűrőn át nézi a világot. Ha valamit ijesztőnek, veszélyesnek, kellemetlennek értékel, akkor elkerüli azt anélkül, hogy a viselkedés szintjén is megbizonyosodna az értékelés helyességéről.

Az elkerülő viselkedés azonban nem oldja meg a problémákat, sőt megfoszt a tapasztalat által történő tanulástól (és ezáltal a korrekt információk beszerzésétől), hiszen sohasem kap visszajelzést gondolatainak igazságtartamáról az, aki elkerüli az adott helyzetet.

Az ember mindig is kereste viselkedésének okait, állandóan elméleteket gyárt. Ez különösen igaz a lelki gyógyítás terén: Azért vagyok depressziós, mert…., Azért szorongok, mert…, stb. Emiatt úgy hisszük, hogy ha nincs egy lelki eseménynek oka, az egyrészt nem jogos, másrészt őrültek vagyunk, hogy úgy érzünk, gondolkodunk, ahogy. Nem vagyunk képesek elfogadni, hogy az élet igenis jár negatívumokkal, szenvedéssel, melynek okai nem feltétlenül a külvilágban keresendők.

Az ACT szerint a szenvedés enyhíthető, megszüntethető, ha sikerül a páciensben csökkenteni a nyelv uralmát a cselekvés felett, valamint, ha a páciens elfogadja a szenvedés és egyéb negatív tényezők létét és létjogosultságát. A boldogság megtalálható, ha az ember az életét nem a múlton rágódva vagy a jövőtől rettegve éli, hanem kialakítja a gondolkodó ént háttérbe szorító, jelenben élő megfigyelő ént, valamint eldönti, hogy mik az őt és életét meghatározó, számára fontos értékek, és viselkedését ezen elkötelezett tettek alapján irányítja.

A Tan kerekének első megforgatása

Akik már olvasták Buddha tanítását, azok némi hasonlóságot fedezhetnek fel a fent bemutatott módszer és a Négy Nemes Igazság között.

A Négy Nemes Igazság kimondja, hogy:

 
az élet szenvedés: „… a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, az együttlét a nem-kedvessel szenvedés, a kedvestől különélni szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés…”

a szenvedésnek oka van, ez ok pedig a vágyakkal teli létszomj: „… a szomj, amely a továbblétesülésbe vezet, amely vággyal és ragaszkodással teli, amely ebben vagy abban örömét leli…”

a szenvedés megszünetethető, ha sikerül megszabadulnunk ragaszkodásainktól: „… amely e szomj vágy és ragaszkodás nélküli elhagyása, kioltása, elvétése…”

a szenvedés megszüntetésének az útja a nemes nyolcrétű ösvény: „… a helyes nézet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes életvitel, a helyes törekvés, a helyes tudatosság és a helyes összeszedettség”

Tehát ahogy az ACT, úgy Buddha is arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a samsara-ban döcögünk, addig szenvedést mindig fogunk tapasztalni, mert az az emberi létforma természetes velejárója. A szenvedés okát Buddha a vágyakban látja: amíg ragaszkodunk valamihez, addig újra leszületünk ebbe a világba: a világba, ami szenvedéssel jár. Ez eléggé sötétnek tűnhet, pedig csupán arról van szó, hogy az ember egy olyan világhoz ragaszkodik, amiben a dolgok állandóak (a párunk ugyanúgy szeret minket most, mint a kapcsolatunk elején, az egészségünk ugyanolyan jó, mint 20 éve, kemény küzdelmet folytatunk az öregedés ellen, és így tovább), holott ez az állandó világ nem létezik, mert mindig minden megállás nélkül változik.

Nyelvi szinten, gondolati szinten permanens dolgokról beszélünk (örökké, soha), hiszünk és ragaszkodunk az állandóhoz és közben nem vesszük a figyelembe a tapasztalatot, hogy minden örökké a múlté, és minden soha már megtörtént velünk.

Ragaszkodásunk odáig fajul, hogy folyamatosan a múlton és a jövőn rágódunk, miközben nem vesszük észre a jelen történéseit, vagy szándékosan elzárjuk magunkat a tapasztalástól. Pedig a vágyak, ragaszkodás megszüntetésével a szenvedés is megszűnik – állítja Buddha.

Egy megoldást is kínál ehhez, mégpedig a
Nemes Nyolcrétű Ösvényt:

Helyes szemlélet
Helyes szándék
Helyes beszéd
Helyes cselekedet
Helyes életmód
Helyes erőfeszítés
Helyes éberség
Helyes elmélyedés

Hosszú lenne kifejteni, hogy melyik tagja mit jelent, a lényege talán ennyi: ha meg akarunk szabadulni a szenvedéstől, akkor el kell köteleznünk magunkat az ösvény iránt. Minden az ösvényen tett helyes lépés a célunk felé fog vinni, minden attól eltérő pedig letérít minket az útról és a szenvedéshez visz közelebb.

Az ACT-ben az ösvényen tett lépéseket elkötelezett (értékvezérelt) tetteknek nevezték el.

Remélem ebből is látod, hogy ha segítség kell a boldogulásodhoz, elakadtál, kérdéseid vannak, szerencsére rengeteg alternatíva között választhatsz, hiszen sokszor mindegyiknek egy a gyökere. Legyen az vallás, pszichoterápia vagy egy önsegítő könyv, mindegyik célja hogy hozzásegítse az egyént boldogság megtalálásához és a szenvedés elkerüléséhez. Mindegy melyik útra lépsz, a lényeg, hogy illeszkedjen Hozzád a módszer, valamint Te is tedd bele apait-anyait!

Nem véletlen a Benzaiten Tréning mottója sem: „Az igazi tudáshoz nincs rövid út!”

Tréningjeinken a jól bevált pszichológiai módszerek mellett keleti szemléletmódot is igyekszünk átadni, mert a kettő együtt olyan változást idéz elő az emberben, melynek áldásos hatásai leírhatatlanok – inkább gyere el egy tréningünkre, és tapasztald meg Te is!