Az "empátia" kifejezést megtaláljuk már az ókori görög nyelv szótáraiban. Eredeti jelentése: erős érzelem, szenvedély. Az empátia nem egyenlő az érzelmi intelligenciával, de nem is határolhat el attól. Voltaképp igen nehéz megtalálni a különbséget közöttük.
Az empátia az a képességünk, amikor a másik helyzetébe tudom képzelni magam, átérzem amit ő érezhet, és ez tudatosodik bennem. Azonban az empátia sokszor észrevétlenül jelenik meg a mindennapok során, illetve sokszor, bizonyos okokból akkor sem tudunk együtt érezni a másikkal, ha tudjuk hogy ez lenne a helye, és még igyekszünk is. Az empátiát tudatosan használni, megtalálni a megfelelő mértéket, helyes következtetéseket levonni az együttérzésből származó információkból a másikra nézve, adekvátan reagálni – ebben már az érzelmi intelligencia segít. Empátiává a beleélés akkor válik, ha az élményt tudatosan felismerjük és feldolgozzuk, és a másik emberből megértett összefüggéseket önmagunk számára néven nevezzük és értelmezzük. Az empátiához szükséges a személyiség tudatos odafordulása és figyelme a másik iránt. Ez történet, igaz létrejöhet úgy, hogy nem tudatosan cselekszünk, hanem ösztönösen észleljük a másik lelkiállapotát.
Az empátia feltétele, hogy valóban a másik ember élményeit tükrözze, ezért is szükséges, hogy érzelmi és indulati elemek álljanak előtérben, és ne racionális szempontok.
Az empátia készsége a gyermekkorban természetesen öntudatlan és a cselekedetek nagy részében fellelhető. A serdülőkortól kezdve fokozatosan eltűnik a világ elől ez a készség , később pedig általában csökkenő tendenciát mutat az öregkorban. Leginkább a felnőttkorban és a kamaszévekben éleszthető fel és tanulható “újra” ez a képesség. (Nagy a különbség az empátia képességében a különböző kultúrák emberei között. Azokban a kultúrákban, amelyekben a racionális gondolkodásnak nincs olyan vezető szerepe, az empátia szabadabban jelenik meg, és a megértés az emberek között könnyebb, hiszen a mindennapi érintkezés természetes része.)
Az empátia (beleérző képesség) nem egy megfoghatatlan valami, mert ellentétben a köré épített negatív imázzsal , az empátia nagyon kézzelfogható, fejleszthető és tanulható érzék. Valóban minden ember képessége, mely mindennapi kapcsolatainkban észrevétlenül nyilvánul meg. Mindenki más-más szinten rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Lehetünk egyszer nagyon érzékenyek és mások problémáival szemben nagyon együtt érzők. Máskor pedig esetleg hidegnek,távolságtartóak és kimértnek, mert mások súlyosabb problémáit is képesek vagyunk higgadtan fogadni. Az ilyen reakció függ magától a helyzettől, a személyiségünktől, a kapcsolatainktól és a velünk kapcsolatban lévő ember érzelmi közelségétől.
Ezen összefüggések határozzák meg, hogy mennyire tudunk empatikusan lenni. A más emberek helyzetébe, érzelmeibe való beleélés képessége a társas helyzetek fontos összetevője. Azt jelenti, hogy valaki képes maga is átélni a másik ember által kifejezett érzelmet - függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Az empátia azért jelentős sajátosság, mert segítőkészséget és különböző cselekedetet, érzelmeket válthat ki az emberekből.
Mindenki rendelkezik az empátia valamilyen fokával. Az empátia magas fokával rendelkező ember hamar átérzi a másik egyén érzelmeit és ráhangolódik azokra, szívesen segít másokon, érzékeny a másik megnyilvánulásaira, könnyen beleéli magát mások elbeszélésébe, odafigyelő, együttműködő. Neki arra ell vigyázni , hogy ne használják ki. Az igazán empatikus emberek egyszerűen jók, nem tudják elképzelni, hogy bárki ártó szándékkal fordulna feléjük. Nekik a szelekciót kell megtanulniuk és azt, hogy fogalmazzák meg igényeiket, mert neki is vannak.
Aki kevésbé empatikus, nehezebben érti meg, és fogadja el mások érzelmi megnyilvánulásait, esetleg zavarba jön azoktól vagy hárítja őket, nehezebben viseli az érzelmekkel telített szituációkat, kevésbé megértő másokkal szemben. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy az ilyen emberek érzelem nélküliek lennének, csak nehezebben hangolódnak rá más emberekre.Természetesen az empátiának is vannak szélsőséges megnyilvánulásai, a túlzott empatikusság és a teljes empátia-hiány ugyanolyan kedvezőtlen lehet, mert mindkét esetben hiányzik a másik emberhez való egészséges viszonyulás. Az egyik taszít a másik belefolyik a másikba.
Miért fontos az empátia fejlesztése?
Megfelelően működő empátiás készségünk tökéletes táptalaja a magas érzelmi intelligenciának, mely által sikeresebbé válhatunk magánéletünkben és karrierünkben egyaránt. A megfelelő empátiás készség kiépítésével elérhető az érzelmi intelligencia azon mértéke, mely segítségével ítéletmentesen, támogatóan, ugyanakkor tudatosan, érzelmileg nem belebonyolódva tudunk részt venni a mindennapokban.
Az érzelmi intelligencia fejlesztő foglalkozásai által megtudhatod, hogy:
– mennyire vagy tisztában a saját viselkedéseddel, érzelmi állapotoddal és hogy ez miként hat ki a viselkedésedre
– mennyire vagy tisztában vele, hogy mások viselkedése hogyan befolyásol Téged
– hogyan ismerd fel és védd ki a manipulációkat, hazugságokat
– hogyan kezeld jobban a stresszt, hogyan oldd meg a különböző helyzeteket együttérzéssel, mellőzve az agressziót
– hogyan tudod kihozni minden szituációból a legjobbat
– milyen kapcsolatmenedzsment képességekkel rendelkezel, és hogyan tudod fejleszteni őket
Az empátia olyan munkaköröknél fontos elsődlegesen, ahol a munkavégzés nap mint nap az emberekkel való foglalkozást jelenti: ahol segítségre szoruló vagy megoldandó problémával, kliensekkel kell türelmesen, megértően, együttműködően bánni. Az empátia része a szociális és érzelmi intelligenciának is.
Daniel Goleman, a téma talán leghíresebb kutatója szerint az alábbi képességeket öleli fel az érzelmi intelligencia fogalma:
– saját érzelmi állapot felismerése és megnevezése
– az érzelmek, gondolatok és tettek közötti kapcsolat megértése
– az érzelmek tudatos kezelése és a felettük való kontroll
– mások érzéseinek megértése, akár befolyásolása, érzékenység mások érzelmei iránt
– kielégítő társas kapcsolatok létrehozása és fenntartása
Az emberekkel való foglalkozásban az egyedi megértés és a beleélés rendkívül fontos, e nélkül tanácsot adni vagy segíteni aligha tudnának. Éppen ezért a pszichológusoknak, pszichiátereknek, pszichoterapeutáknak "mindennapi munkaeszközük" az empátia. Hogy miért fontos ez?
Azért , mert olyan belső problémákkal küzdő emberekkel foglalkoznak,akiknek kell feszültség-levezetést, belső rendeződést és saját maguk megismerése. Vagyis a kommunikáción át próbálnak változást előidézni a hozzájuk fordulókban, és ebben számukra is az empátiás megértés az irányadó. Természetesen ez nem arról szól, hogy nincsenek határok, de az empátia - bizonyos esetekben -elengedhetetlen. A hangsúly a beteg és a szakember közötti kommunikáción van, ezen belül az empátiás úton kialakult megismerésen.
