Az önismeret röviden önmagunkról való tudást jelent, amikor tisztába kerülünk értékeinkkel, pozitívumainkkal, de korlátainkat, hiányosságainkat is felismerjük. Tudatossá válunk vágyaink, céljaink és szükségleteink iránt.

Hála a nagy mennyiségű pszichológiai tudásnak, már bárki felmérheti magát tesztekkel és elmehet csoportokra, egyéni tanácsadásra hogy rájöjjön, milyen is ő valójában. Megtanulja, hogy az ember olyan mint a hagyma, lehántva a múltból hozott tapasztalásokat, rétegről rétegre felfedezheti önmagát, hogy a folyamat végén ráleljen a saját Én-magjára, lénye esszenciájára. Az önismeret célja a minél pontosabb énkép kialakítása, ami által lehetségessé válik a tökéletesedés, önmagunk és képességeink maximalizálása.

Ez mind nagyon jól hangzik, de jó ha tisztába kerülünk két kacifántos ténnyel is. Az egyik, hogy:

Nem létezik egy állandó, születésünktől kezdve bennünk lüktető én-mag.

Az ember énképét tudása, tapasztalatai, emlékei, érzelmei, félelmei, vágyai és még számos más dolog adja. A nyugati felfogás szerint az énkép, az önmagamnak, selfnek a megtapasztalása szilárd és változatlan: van valami belül, ami miatt én megcáfolhatatlanul ÉN vagyok, eredeti, mindenki mástól különböző. Születésem óta vagyok, ÉN vagyok, és halálom pillanatáig ÉN leszek, ezen nem tud semmi változtatni. Miért is tudna? Bármi történik, az VELEM történik, vagy ÁLTALAM történik, én látom, hallom, érzem és teszek meg dolgokat, bennem válnak élménnyé, emlékké, és én teszek-veszek a világban. Röviden, a nyugati felfogás szerint van egy központi ÉN, aki uralja a különböző emlékeket, vágyakat, tudást, stb., ami az élettapasztalatát alkotja.

Azonban van egy nagy probléma ezzel a felfogással. Mégpedig az, hogy nem létezik egy ego-esszencia, amit az évek alatt a különböző élmények és élettapasztalatok elfedtek és elferdítettek, és az önismeret által lehányva róla a mocskot felfedezhetjük újra régi és tökéletes önmagunkat. Nem létezik egy szilárd, központi ÉN, amit meg kell találni.

Akkor mi van helyette? A válasz nagyon egyszerű, de valahogy mégis nehéz megérteni, főleg ha a másik emberre kell így tekinteni:

Ennek az ábrának a lényege, hogy az élettapasztalatok összefüggései adják azt, akik vagyunk (a részek összessége vagyunk), valamint hogy a különböző jelenségek (emlékek, félelmek, stb.) sem függetlenek egymástól. Hiszen lehet azért vágyok valamire, mert régen tapasztaltam valami pozitívat vele kapcsolatban, ami által kialakult egy jó emlékem róla. De lehet azért félek valamitől, mert azt tanultam róla, hogy veszélyes. Hihetek valamiben, ami által valami értékké válik a szememben.

Ha a második felfogást fogadjuk el, akkor be kell látnunk, hogy állandón változunk. Hiszen emlékeink megkophatnak, illetve (ahogy egy régi kutatás bebizonyította), nem létező emlékek is alkothatják személyiségünket. Céljainkat, értékeinket folyamatosan változtathatjuk, ahogy tudásunk is – remélhetőleg  egyre nő. Megtanulunk nem félni valamitől, miközben elkezdünk valami mástól rettegni. Az érzések változatosságáról meg nem is kell beszélni…

És pontosan ez az a bizonyos második kacifántos csavar az önismereti történetben, hogy:

Mindig minden változik

Semmi sem állandó, még Te sem. Értékeid, nézeteid, külső és belső tulajdonságaid mind hatalmas változáson estek át, csupán az elmúlt pár évet nézve is. Csak hogy ez sokszor nem tudatosul, vagy direkt ellenállunk a változásnak, mert úgy tanultuk anno, hogy ez a jó.

Pedig ha önmagunkat egy állandó énnel azonosítjuk, akkor nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem amilyenek mi vagyunk. Amint megtanuljuk, hogy X tulajdonsággal rendelkező emberek vagyunk, és a másik meg Y tulajdonsággal bír, ezzel a nézettel fogunk belemenni a különböző helyzetekbe. Nem magát a helyzetet fogjuk megélni és nem arra fogunk nyitottan reagálni, hanem a rólunk, a másikról és a helyzetről alkotott előzetes nézeteinkre adunk választ – rengeteg kellemetlenséget okozva magunknak. Nézzünk erre néhány példát a pszichológia szakterületéről:

Az egyik az önbeteljesítő jóslat, ami esetében tipikus példa a kishitű ember, aki úgy vág neki a feladatnak, hogy „Ez tuti nem fog menni”, ez a gondolat pedig egy sor olyan viselkedést generál, aminek az eredménye tényleg kudarc lesz. Persze mások viselkedésére is hathatunk előzetes vélekedéseinkkel, ilyen a pedagógiában sokat emlegetett pygmalion-effektus, amikor is egy tanár azt hiszi, hogy az egyik diákja egy zseni (holott távolról sem), ezért úgy kezd hozzá viszonyulni, aminek hatására a gyermek tényleg jó jegyeket produkál.

Mi történik, ha az állandóhoz ragaszkodunk?

Tragédia persze nem fog érni ha az énkép és önismeret első megközelítését választod. Sokan mondják, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, és hogy ők biza’ már nem változnak soha. Nincs ezzel semmi baj. De véleményem szerint az énképhez és önismerethez való merev hozzáállás sok lehetőségtől szakít el, hiszen egy idő után nem látod majd értelmét és lehetőségét a fejlődésnek. Megrekedsz egy szinten, viszont a világ körülötted nem fog, és elhúz mellőled.

Az énkép második modellje az önismeretet és a selfet egy folyamatosan változó és fejlődő folyamatként írja le, aminek segítségével bármeddig eljuthatunk, és minden helyzetből a legtöbbet hozhatjuk ki. Ha sikerül kialakítani egy megfelelően rugalmas hozzáállást önmagaddal kapcsolatban, akkor képessé válsz alkalmazkodni az állandóan változó világhoz, emberekhez, önmagadhoz. A rugalmasságnak hála nem egy előzetes elképzelés alapján vágsz bele egy új helyzetbe, hanem nyitottan, telve az összes lehetőséggel – így érve el a békésebb és boldogabb mindennapokat.

Hogyan ismerheted meg a benned lévő lehetőségeket?

Mivel személyiségünk alakulására számos tényező hatással van, egy sokrétű és komplikált rendszer feltárására vállalkozunk, amikor úgy döntünk, elmegyünk önismeretre. Minden amit teszünk, mondunk, minden eddigi sikerünk és kudarcunk hozzájárult ahhoz, akik most vagyunk. Mivel a személyiségünk sem egysíkú, ezért az önismeret is számos oldalról közelíthető meg. Az önkitöltős kérdőívek megmutatják, hogy mit gondolsz magadról egy adott területet tekintve. Ezek nem mindig fedik a valóságot, hiszen amit Te gondolsz magadról az nem biztos, hogy tényleg úgy van, vagy a környezeted is így látja, de ettől függetlenül érdekes és hasznos visszajelzésként szolgál.

Szakértővel való beszélgetés sok mindenre fényt derít, még ha nem is merültök alá lelked legmélyebb bugyraiba. Hogyan viselkedsz, mikor idegennek kell megnyílnod? Hogyan mutatod be magad? Milyen témákat hozol fel egy ilyen szituációban? Viselkedésed alapján a szakértő fontos következtetések levonása és visszajelzések által életed legtanulságosabb tükrévé válhat.

A csoportos feladatok és játékok két okból is sok önismerettel kapcsolatos kérdésedre adhatja meg a választ:

1. Csoportos helyzetben más oldalunkat mutatjuk meg, mint egy négyszemközti beszélgetés során, ráadásul a csoport összetétele (ismerősök vs. idegenek, hozzám képest milyen státuszúak, korúak, nemek aránya, stb) még inkább árnyalhatja a képet.
   
   
2. A különböző játékok különböző oldaladat, képességeidet hozzák elő Belőled és számos tulajdonságodra rávilágíthatnak.
   
   
3. A Veled együtt résztvevők saját történeteikkel gazdagíthatják nézetedet, hozzáállásodat. Előfordulhat, hogy egy hasonló szituációban lévő emberrel való interakció felér ezer terápiával!

A készségfejlesztés minek hozzá?

Az önismeret együtt jár a készségfejlesztéssel. Ugyanis jó esetben (és a Benzaiten Tréning foglalkozásain erre törekszünk maximálisan) olyan információhoz jutsz magaddal kapcsolatban, hogy egyszerűen képtelen vagy úgy folytatni az életedet, mint eddig. Az új látásmód önmagadról új viselkedést, új szokásokat, új helyzetkezelési módszereket von maga után, viszont ezeket az új készségeket el kell sajátítani ahhoz, hogy működjenek. Ráadásul mivel Te változol, ezért a környezeted is fog, különösen az irányodba, és az ehhez való alkalmazkodáshoz bizony elkél a segítség.

Mire van szükség az önismerethez?

Röviden: Rád ás ránk

Hosszabban:

1. A motivációdra és kitartásodra, hogy végig merj menni az úton. Az önismeret kemény meló, mert nem csak a pozitív tulajdonságaid kihangsúlyozása lesz a téma, hanem keményen tükröt tartunk, a változáshoz ez kell. Elviselni, hogy kritikával illetnek, nem mindig könnyű, de ne ijedj meg: ítélkezésnek nincs helye a foglalkozásainkon!!
   
   
2. Bátorságra, hiszen ki kell majd mondanod olyan dolgokat amiket eddig nem mertél, el kell mondanod mit gondolsz másokról és merned kell végighallgatni, mit gondolnak mások rólad.
   
   
3. Jó szakemberekre. Játszma mentes, őszinte, biztonságos környezetet teremtünk, ahol olyan kereteket biztosítunk, hogy képes legyél eljutni a fontos felismerésekig. Határt szabunk, hogy mindenkinek legyen lehetősége megnyilvánulni, de senki ne vigye el a foglalkozást az egyéni problémáival. Utat biztosítunk, amit végigjárva megkapod amiért jöttél, és melletted leszünk végig, hogy biztonságosan megérkezz a célba.

Mire épül egy profi önismereti foglalkozás?

1. Első benyomás: milyet akarsz és milyen valójában? Hogyan lehet tudatosan módosítani rajta?
   
   
2. Torz szemüveg: a valóságot látod, vagy egy torzító szemüvegen át nézed a világot?
   
   
3. Értékek, célok, helyes szándék: mi vezérli tetteidet?
   
   
4. Félelmek: tapasztalaton alapulnak vagy téves hiedelmeken?
   
   
5. Tulajdonságok: milyen tulajdonságaid vannak, melyek amik segítenek, melyek hátráltatnak? Stabilak?  Tanulhatók?
   
   
6. Szokások: az vagy amit teszel? Hogyan változtathatsz káros rutinjaidon?

Az igazán jó önismereti tréningek az  egyénre szabott módszerekkel  és a saját tempó ritmusát követő haladással támogatják és segítik megtalálni a  választ a saját kérdéseire. Minden embernek vannak céljai, és értékei, melyek egyedivé teszik őt. A probléma sokszor az, hogy viselkedésünk nem érték vezéreltek, és nem szolgálják, sőt, gyakran akadályozzák céljainkat. Gyakorlatorientált képzéseinken igyekszünk módosítani a nem célravezető beidegződéseket, így a tréning hatására a résztvevők megtanulhatják, hogyan használják ki erősségeiket, hogyan éljenek jobban lehetőségeikkel, és hogyan éljenek pozitív értékeik által.

Agatha Christie - idézve :

Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem.