Előfordulhat , hogy az embernek az érzelmi operációs rendszere vagy annak  a fele teljesen zárlat alatt van. Így  a személy egyáltalán nem érez vagy csak alacsony szinten , minimálisan működik az érzelmi szektora.

Ám az érzelmeket kiváltó tényezők az ő esetében is hatnak – még akkor is,
ha ő maga ennek nincs tudatában.

Ez a jelenség az alexitímia nevet kapta.

A kifejezés jelentése: „az érzelmek megnevezésének képtelensége”. Olyan esetekben használják, amikor valaki csupán nagyon kis mértékben képes arra, hogy érzelmeit azonosítsa – és beszéljen róluk. Az ilyen embereknek általában kötődési nehézségeik vannak és  az érzések szabályozása nem segíti az alkalmazkodást. Nem egyszerű észrevenni, ha valaki nem érez, hiszen az érintettek is megtanulták, hogyan kell adott helyzetben viselkedni, például kedves dolgokat mondani, virágot vinni, stb.

Közeli kapcsolatban azonban hamar kiderül, hogy a begyakorolt módszerek mögött nincsen semmi.

Az alexitímia lényegében az érzelmek kiértékelésének, szabályozásának és feldolgozásának a zavara. 
Az ilyen emberek viselkedési sajátosságai leginkább akkor figyelhetők meg, ha társas vagy intim helyzetbe kerülnek. Ezek a szituációk potenciális veszélyforrást jelentenek számukra, mivel a helyzettel való megküzdéshez nincsenek meg az alapvető eszközeik, kódjuk. Már a kapcsolat által kiváltott érzelem (öröm, bánat, csalódás, harag) megélése, felismerése és a másiknak való elmondása is komoly fizikai akadályokba ütközik.

Ezért nehéz ilyen típusú emberekkel kapcsolatot létrehozni, mivel képtelenek a kapcsolódásra. Az átlagember a legingerszegényebb környezetben is érzelmeket közvetít. Az alexitímia képviselői másik fél számára semmiféle visszajelzést nem adnak érzéseikről, megéléseikről, vagy csak nagyon minimálisat.

Ők úgy gondolják, ez elég.

Ha kapcsolati konfliktusba kerülnek, jellemző rájuk az elhárító mechanizmus vagy a kimenekülés a problémából a megoldásra törekvés helyett. Verbális kommunikációjuk színvonala is igen alacsony, ha érzelmi kérdésekről van szó. Gondolkodásuk inkább konkrét, realisztikus és logikus. Egy ilyen típusú ember simán elmagyarázza egy atom felépítését vagy a gazdasági körforgás törvényeit, de ha azt kérdeznénk tőle , hogy érezte magát a vacsora közben.... hát körülbelül ugyanolyan módon beszélne a sült hús elkészítési módjáról , mint az atomról, de érzelmeket nem tudna kimutatni.

A léte a  külső eseményekre irányul, a konkrétumokra és a pillanatnyi jelenségekre korlátozódik, miközben lehetőség szerint kizárja a belső tapasztalatokat és az érzelmeket. Egy alexitímiás profi módon képes megszervezni- mondjuk-egy külföldi utazást, de a látnivalókat érzékelés és átélés helyett csak kipipálgatja.

Körülbelül így:

- ezt láttam

- azt is láttam

- meg ezt is

- oké, mehetünk

Az érzelmi szituációk őket jobban megterhelik , mint társaikat. A félreértés elkerülése végett, ők éreznek, de nem úgy mint mi.  Ha negatív érzésekkel találkoznak, azt nem tudják kifejezni szavakkal, gesztusokkal a képzelet és fantázia hiánya miatt, így nem is képesek semlegesíteni azt.  Mivel nem képesek a pszichés feszültségek tudattalan lelki feldolgozására, egyetlen mód marad számukra a konfliktus kezelésére: a testi-lelki megbetegedések. Az érzelmileg megterhelő vagy stresszel teli helyzetekkel ily módon próbálnak megküzdeni. Fokozottan ki vannak tehát téve számos pszichés megbetegedésnek, mint a pánikbetegség és a depresszió. Többször nyúlnak valamilyen pótló  anyaghoz , mint az alkohol vagy a drogok, de nem csak lelki hanem negatív testi tüneteket is produkálnak. 

Mi volt a kezdő lökés?

Ha az anya figyelmen kívül hagyja vagy nem érti  gyermeke érzelmi megnyilatkozásait-  ami lehet  mosoly, testi kontaktus iránti vágy, gyengédség vagy dicséret-, akkor visszajelzés hiányában legátolja vagy érvényteleníti azokat. Amennyiben nem képes olvasni gyermeke emocionális jelzéseiből, és megkülönböztetni sem képes azokat – sértettségét, csalódottságát, megbántottságát a dühétől -  akkor arra sem lesz módja, hogy megnyugtassa őt, azaz kívülről szabályozza aktuális érzelmi állapotát.

Egy gyermek lelke csak akkor tud egészségesen fejlődni, ha fizikailag és lelkileg is biztonságban érezheti magát. Az is meghatározó, hogy a gyerek érzelmeinek nyílt terepet biztosítsunk. Az elfojtások is blokkolják a lelki fejlődést. Mindezek hiányában a gyermekek az érzelmekkel együtt járó szituációkban mindig kellemetlenül fogják érezni magukat, miközben azt sem tanulják meg, miként lehet megküzdeni a különböző érzelmi szituációkat.

Az érzelmi megrekedtség állapotába kerülnek, és ettől az állapottól szenvednek később felnőttként is. Az anyai gondoskodás alacsony színvonala tehát nagyban hozzájárul a gyermek alexitímiás viselkedésének kialakulásához.

Hogyan lehet rajtuk segíteni?

Az alexitímia megosztja szakmát.

Egyes terapeuták szerint az alexitímiás páciensek sajátos személyiségszerkezetükből eredendően alkalmatlanok a klasszikus pszichoanalízisre vagy a pszichoterápiára. Az oka pedig a hozzáférhetetlenségnek az, hogy  a verbalizációjuk, a képzelőerejük és az átélési képességük  szegényesebb. 

Más szakemberek szerint azonban az alexitímiás betegek gyógyíthatók, amennyiben a terápia alapját az emóciók feldolgozásának és megtapasztalásának hiányosságára helyezik. Tehát a hiányra hívják fel a beteg figyelmét és arra, hogy ezt az „ürességet” tudatosan betöltsék. Ennek érdekében a terapeutának nyíltnak kell lennie, úgy kell kifejezni érzéseit, hogy a páciens tudomást szerezzen róla, és egy olyan konkrét személyt kell megjelenítenie, aki megközelíthető, látható, érthető és kiszámítható.

A klasszikus pszichoanalízis szabályait felrúgva sokkal nyíltabban kell kommunikálni,
a terápiás üléseket a megosztott fantáziák, érzések, vágyak felfedezésének kreatív játékának tekintve.

A terápia legelső lépcsőfoka, hogy a páciens számára lehetővé kell tenni saját alexitímiás zavarának megfigyelését, ezt követően a cél a tolerancia kifejlesztése, illetve a másik cél , hogy a kliens képes legyen érzelmeit szavakkal, testbeszéddel kifejezni.

Az alexitímia komoly és széles akadály, azonban nem lehetetlen megküzdeni vele .