Beszélni – jobb esetben – mindenki megtanul, kommunikálni viszont úgy tűnik, nem tudunk egymással. Kommunikáció során információcsere történik beszéd és meghallgatás által.

A mai világban viszont két nagyon fontos tényezőben elvérzünk, ami miatt az egész kommunikációnk megbénul. Az egyik a beszéd, a másik pedig a meghallgatás…

Kommunikációs szűrők

Elmondani és teljességgel átadni, ami bennünk van nem csak azért és azoknak nehéz, akik képtelenek kifejezni önmagukat, hanem mindenkinek, mert azok a fránya, ún. kommunikációs szűrők megnehezítik a mindennapi társas érintkezéseinket mind a beszéd, mind a meghallgatás szintjén.

Érzelmi állapot

Mivel tudatállapotunkat erősen elhomályosítja az aktuális érzelmi állapotunk, így nem meglepő, hogy ugyanaz a helyzet „rózsaszín ködös’” állapotunkban teljesen más képet fest, mint mikor pl. félünk.

Kultúra

Természetesen az általunk és a másik által beszélt nyelv és képviselt értékek is torzíthatják a kommunikációt. Sőt, nem elég az azonos beszélt nyelv, ha a mögötte lévő jelentés eltér a két embernél.

Egyéni tényezők

Életünk minden pillanatának megélését elhomályosíthatják a korábbi tapasztalatok vagy tanultak nyomain általunk felállított értékek (értékítéletek), hiedelmek, félelmek, attitűdök és persze szándékok. Ezek két féle módon csaphatnak be minket. Egyrészt ha az ember valamit nagyon hallani, látni akar, akkor azt fogja is, mert az agyunk, tudatunk könnyen megtéveszthető.

Ennek eredménye: 

ha nem teljesülnek elvárásaink annyira bezárhatunk, hogy meg sem halljuk, amit a másik mondani akar.

Fizikai tényezők

Itt nem csak az egyén fizikai vagy mentális állapotára kell gondolni (bár sokszor hisszük hogy a másik ezért nem fogja fel, amit mondunk neki…), hanem olyan egyszerű tényezőkre is mint a zaj, a távolság, a technika malőrök és minden ami, nehezíti hogy az üzenet eljusson egyik személytől a másikig.

Hogyan beszéljünk?

Számos kommunikációs tanácsot megfogadhatunk, melyek biztosan előbbre visznek minket a kifejezés útján, de ha betartunk pár alapszabályt MINDEN HELYZETBEN (tehát nem csak mikor fontos beszédet tartunk, hanem a postással, a gyerekünkkel vagy barátunkkal szemben is), akkor nagyon hamar a figyelem középpontjában fogjuk találni magunkat, mondandónk pedig kíváncsi fülekre talál majd – egyszerűen azért, mert hiteles közlőkké válunk a többi ember szemében.

Óvakodjunk a hamis beszédtől!

Aki hazudik, pletykálkodik, rágalmaz, attól előbb-utóbb elfordulnak az emberek. Hogy miért? Mert senki nem szereti, ha hülyének nézik vagy komolytalan spekulációkra kell az idejét szánnia, ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy bármelyik pillanatban ő is terítékre kerülhet.

Óvakodjunk a haszontalan beszédtől!

Üres fecsegés, negativitás, állandó panaszkodás. Mind ismerünk ilyen embert, és általában a nagyon kedves „energiavámpír” kifejezéssel illetjük őket, mert öt perc alatt elszívják az ember életerejét. Ha mondanivalód tele van panasszal, sérelmekkel, szarkazmussal, ne csodáld, ha rád se hederítenek az emberek, mert semmi hasznuk nem fog származni abból, ha meghallgatnak.

Óvakodjunk a durva beszédtől!

A káromkodás valamilyen szinten beépült a mindennapjainkba, ettől függetlenül biztos mindenki járt már úgy, hogy egy amúgy értelmes mondanivalóval rendelkező embert egyszerűen nem tudott végighallgatni a sok b+ és egyéb közbeszúrások miatt. A sértő megjegyzések, az állandó és nem megfelelő stílusú ítélkezés, ha nem is felénk irányul, ugyanolyan hatással bír, mint a pletyka, így jobb ezeket elkerülni közléseinkben!

A fent leírt jó tanácsok egyébként a Nyolc Rétű Nemes Ösvény egyikét, a helyes beszédet mutatják be. A helyes és hiteles kommunikáció alappillérjeit a történelmi Buddha már több mint két ezer évvel ezelőtt leírta, mégis valahogy hiába fedezi fel a tudomány is újra meg újra, képtelenek vagyunk alkalmazni. (Ami mellesleg szintén megérne egy elmélkedést, hogy miért vagyunk ennyire ellenállóak a hasznos tanításokkal szemben, míg gondolkodás nélkül befogadjuk a világraszóló marhaságokat…).

Hogyan hallgassunk meg másokat?

Tekintve, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, ezért ha jó kommunikátorok akarunk lenni, a másikra való odafigyelést is el kell sajátítanunk. Arról nem is beszélve, hogy ha csak a saját gondolatainkat hangoztatjuk, és csak arra figyelünk egy beszélgetés során, hogy mit fogunk reagálni, akkor semmivel nem leszünk gazdagabbak a beszélgetés végén, mint ahogy belementünk. De ha odafigyelünk a másikra és a mondanivalójára, akkor számos ötlettel, nézőponttal gazdagodhatunk.

A tudatos odafigyelés növeli a megértést, ennek megtámogatására pedig Julian Treasure „hangszakértő” és előadó a következő 5 gyakorlatot javasolja:

Csend

A mai felgyorsult, zajos világban hajlamosak vagyunk átsiklani a csendesebb, visszafogottabb ingerek felett. Treasure javaslata, hogy naponta 3 percet próbáljunk meg csendben eltölteni, így szoktatva fülünket és agyunkat a kisebb ingerekhez.

Mixer

A következő gyakorlat, amit a szakember javasol voltaképp egyike a buddhista meditációs / éber figyelem gyakorlatoknak (amit a pszichológia Mindfulness néven vett át és alkalmaz sikeresen a szorongásos, depressziós vagy szomatikus panaszok enyhítésében). A gyakorlat lényege, hogy a szemünket behunyva próbáljuk meg a hangzavarban elkülöníteni a különböző hangokat: melyik honnét jön, mi mihez tartozik. Ha mindezt úgy csináljuk, hogy közben nem ragadunk le egy hangnál sem, és megpróbálunk nem ítélkezni felette, akkor nem csak hallásunkat, de lelkiállapotunkat is javíthatjuk ezzel a gyakorlattal.

Ízlelgetés

Ebben a gyakorlatban nem hogy nem ítélkezünk a mindennapi hangok felett, de még meg is kell találnunk bennük az élvezhető aspektusokat. Ha odafigyelünk a hétköznapi hangokra, és megtanuljuk értékelni őket, akkor idővel az élet apró örömeinek megtalálása sem fog nehézségekbe ütközni – amivel szintén nem csak hallásunk minősége javul majd drasztikusan, de a boldogságszintünk is.

Hallgatási pozíciók

Figyelmünket nem mindig tudjuk tudatosan irányítani, de testtartásunkat igen. Vegyünk fel aktív, figyelő, bátorító pozíciót, így partnerünk is könnyebben kommunikál felénk, illetve (mivel a testtartás hatással van a lelkiállapotunkra és a tudatunkra, ld. egy korábbi bejegyzést a témáról) mi is jobban tudunk koncentrálni.

Treasure akronímát alkotott egy szankszrit szóból, melynek több jelentése is van: keringés, nagyrabecsülés, lényeg, tartalom. Ez a 4 jelentés gyönyörűen tükrözi azt a 4 szót, amiből az akroním áll, és olyan kommunikációs szabályokra vonatkoznak, melyek mind az üzenet átadásában, mind a befogadásában segítségünkre lehetnek:

RECIEVE:

Befogadni. Mert egy olyan körforgásban, mint a kommunikáció csak úgy tarthatod fenn a keringést, ha nem csak adsz, de el is fogadsz. Egyébként ez az élet minden területére, sőt az életre magára is igaz.

APPRECIATE:

Értékelni. Apró jelzésekkel biztosíthatjuk nagyrabecsülésünkről a másik felet, pl. bólogatással, hümmögéssel, igenekkel.

SUMMARISE:

Összefoglalni. Röviden mondjuk el a másik mondanivalójának lényegét. Ezzel nem csak figyelmünkről biztosítjuk, de ha valami félrecsúszás van, az azonnal kiderül.

„A tehát szó nagyon fontos a kommunikációban” – mondja Treasure.

ASK:

Kérdezni. Ne féljünk rákérdezni az elhangzottakra, főleg ha nem világos valami. Egy jól irányzott kérdés további gondolatokat ébreszt, és növeli a megértést. A buddhisták pl. mindig példát kérnek a viták során. Képekkel, analógiákkal, példákkal kell megvilágítani, hogy mit akarnak közölni. Ha a példa jó, akkor a másik elfogadja, ha nem segíti a megértést, akkor újat kér.

A mai világban nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikáció egyik aspektusára, a közlésre. Fejlesztő tréningek, vitaórák, önkifejezést bátorító gyakorlatok tömkelege mutatja nekünk az utat, hogyan tanuljuk meg kifejezni önmagunknak és másoknak gondolatainkat, érzéseinket. Ez roppant fontos, nem véletlen hogy mi is a Benzaiten Tréningnél számos ilyen lehetőséget biztosítunk egyéni és csoportos foglalkozások formájában. Azonban mi fontosnak tartjuk (és biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki az emberi boldogulással foglalkozik így van ezzel) a másik oldalt is.

Meghallgatni, odafigyelni: ez mindennek az alapja.

Másképp nem tudunk fejlődni, tanulni, sőt túlélni sem – próbáljunk csak elbambulni pl. vezetés közben.

Az emberi kapcsolatok minőségét leginkább az befolyásolja, hogy mennyire figyelnek egymásra oda az emberek. A világot előrevivő nagy gondolatok mind a csendből, hallgatásból és a megfigyelésből születtek. Ne hanyagoljuk el ezt a roppant fontos aspektusát életünknek!

Sok kliens tette fel már nekem a kérdést: hogyan legyenek jó előadók, hogyan váljanak képessé kifejezni önmagukat és mondanivalójukat?

Nagyon általános probléma, hiszen teljesen mindegy, hogy állásinterjúról, családi ebédről, orvosi vizságlatról, iskolai versmondásról vagy új emberek megsimeréséről van szó, minden társas helyzetben érdekek, igények, elvárások és vágyak, szükségletek találkoznak – és sokszor – ütköznek egymással, ezek között kiigazodni, megfelelően reagálni, ne adj Isten jól kijönni kész kihívás.

Ez a fajta megmérettetés pedig lehet egyeseknek maga a Paradicsom.

Viszont a  „szorongóknak”„szocfóbiásoknak” „kishitűeknek” kész rémálom: lefagy az agy, lehetetlen rángógörcsök törnek ránk, furcsa nyelven kezdünk el beszélni, és úgy érezzük bármelyik pillanatban ájulás-stroke-epilepszia kombó törhet ránk.

Számos negatív tapasztalat után már a helyzet említése, vagy egy hasonló szituációba való belépés is védelmi reakciókat és tiltakozást vált ki belőlünk, amit a testbeszédünk tökéletesen tükrözni fog: összehúzzuk magunkat, keresztbe tett kézzel-lábbal takargatjuk létezésünket, szemünket lesütjük és olyan halkká válunk, hogy csoda, ha észrevesznek minket és nem ülnek ránk…

No és mi a helyzet a „másik oldallal”?

A dominancia nonverbális jelei (ahogy az alárendelődésé is), az állatvilágban is megfigyelhetők, és ellentétei a megadás jeleinek. Ide tartozik a testméret megnagyobbítása, kiszélesítése valamilyen technikával: felfújják magukat, kitárják a szárnyukat, két lábra állnak, felborzolják a szőrüket. Teljesen mindegy hogyan, a lényeg, hogy uralják a teret.

Az ember ugyanezt teszi: szabaddá teszi mellkasát, lazán minél nagyobb területet foglal el, még a győztes pillanatban is kitárják felemelt karjukat.

A domináns emberek nyugodtságot, határozottságot és méltóságot sugároznak, míg szorongó társaik… hát ők nem. Ráadásul ha alávetőként kifogunk egy domináns társat, akkor még inkább megmutatkoznak a nonverbális jelek. Azért reagálunk így, mert hatalmi helyzetben hajlamosak vagyunk a másik nonverbális jeleit kiegészíteni (nem pedig tükrözni), tehát pont az ellenkezőjét fogjuk mutatni annak, amit a másik mutat.

Ezt a fajta viselkedést két okból is célszerű lenne lecserélnünk valami jobbra:

Egyrészt testbeszédünkkel embertársaink felé üzenünk, a nonverbális jelzéseinken KERESZTÜL fog eljutni a másikhoz, azon át szűri meg és értelmezi a hallgató a mondanivalónkat: ha pedig a testbeszéd ellentétes a hallott információval, akkor az előbbire fog támaszkodni.

Tréningjeinken gyakran végzünk ezzel kapcsolatos feladatokat, melyek amellett, hogy rengeteg humor forrásai, felnyitják az ember szemét a viselkedésének buktatóira. 

Másrészt saját magunk felé is üzenünk. Köztudott, hogy ha boldogok vagyunk, nevetünk, és ha nevetünk, attól jobb lesz a kedvünk. Ahogy kint, úgy bent – ahogy bent, úgy kint.

Ez igaz a dominanciánál is.

A magabiztos emberek magas tesztoszteron és alacsony kortizol szintje segíti őket, hogy határozottan és nyugodtan viselkedjenek egy stresszel terhelt helyzetben. Ugyanakkor, ha kihívást jelentő szituációban határozottnak és nyugodtnak tettetjük magunkat, akkor csökken a kortizol szint és megnő a tesztoszteron szint.

A trükkök:

Pózolj!

Mielőtt bemész állásinterjúra, előadni, vagy hasonló, előrelátható helyzetbe, két percre vonulj félre ahol senki sem lát, és vegyed fel valamelyik dominanciára utaló testhelyzetet, de utána kevesebb kortizollal és több tesztoszeronnal állsz neki a feladatnak, ami hidd el, sokat fog segíteni! 

Éljen a paradoxon!

Sokszor azért fagyunk le pl. előadás közben, mert a gondolataink nem a mondandónk körül forog, hanem azon pörgünk, mikor fogunk hibázni, hányan veszik észre, hogy szorongunk, vajon megint kiszárad e a szánk beszéd közben, stb. Megpróbáljuk titkolni esendő mivoltunkat, és ez viszi el az értékes energiánk 90%-át. Mindezt elkerülhetjük, ha az előadást azzal kezdjük, hogy – akár viccesen előadva – felhívjuk a közönség figyelmét ezekre ( szóljunk, hogy izgulunk, emiatt gyakran hadarunk, elfelejtünk diát léptetni, stb.), valamint hagyjuk a testünknek produkálni a tüneteket: ha jár a lábunk mikor idegesek vagyunk, akkor ne állítsuk le, sőt, akár sétálgassunk nagyokat beszéd közben.

Nyugodtan hadarjunk, hebegjünk-habogjunk, álljunk meg inni, ha kiszáradt a szánk – bármit megtehetünk, hiszen szóltunk előre, hogy ez lesz, így a mi dolgunk már csak az előadás megtartása.

Figyelő pózt fel!

Saját belső reakcióink (gondolataink, érzéseink, érzelmeink) annyira leköthetnek minket egy társas helyzetben, hogy a beszélgetés végén arra sem emlékszünk, hogy nézett ki az, akit 3 órán át bámultunk. A jelen pillanat átélése helyett elsodródunk a múlt („Amit mondtam jó volt?”) és a jövő („Amit mondani akarok jó lesz?”) félelmei által.

Próbáljuk meg elterelni figyelmünket idegesítő és haszontalan gondolatainkról, és irányítsuk a másik félre. Ebben segítenek az olyan egyszerű technikák, mint a jegyzetelés (pályám kezdetén sok kellemetlen pillanattól mentett meg), vagy a másik ruházatának, kinézetének precíz leírása és memorizálása gondolatban.

Ezáltal nem csak TÉNYLEG meghallgatjuk a másikat és rákoncentrálunk, de az erőfeszítés hatására ezt a testtartásunk is automatikusan tükrözni fogja – ami sokkal pozitívabb képet fog festeni rólunk, mint egy félelemtől összement test látványa.

Mosolyogj!

Az első ponthoz hasonlóan, nem csak a többi embert deríti jobb kedvre (és jobb véleményre rólunk), ha sokat mosolygunk, de mi is jobb kedvűek, magabiztosabbak és nyugodtabbak leszünk általa.

Gesztikulálj!

A sikeres előadók sokat gesztikulálnak, és a hallgatóság is jobban tud figyelni a gesztikuláló előadóra, mint a nyugodtan ülőre. A kutatások alapján sokkal jobban megértjük az üzenetet, ha a nyomatékot egy-két kalimpáló kéz adja.

Beszélj színesen!

Bátran térj el az előre megírt szövegtől, mert az emberek szeretik a lazaságot, a rugalmasságot és az ezt megtestesítő improvizációkat. A saját szavaiddal elmondva amit akarsz, azt a képet sugárzod, hogy elmélyedtél a témában és értesz hozzá, és ha mindezt változatos hangszínben teszed, akkor még élvezetéssé is válik az előadásod.

Amint látható, a fent leírt praktikák egyszerűek, semmibe nem kerülnek, viszont annál hatásosabbak.

Talán elsőre hamisnak és álságosnak tűnhet, hiszen olyat mutatunk, ami valójában nincs ott. De fontos rájönnünk, hogy az emberi szokások (legyen szó dohányzásról, kocogásról, vagy lámpalázról) mindig egy apró viselkedéssel kezdődnek, amit sokszor elvégzünk és a végén belsővé válik. Itt sincs másképp: a módszereknek hála előbb-utóbb elmúlik a szorongásunk, és őszinte határozottsággal tudunk kiállni az emberek elé bármilyen helyzetben.

Előfordulhat , hogy az embernek az érzelmi operációs rendszere vagy annak  a fele teljesen zárlat alatt van. Így  a személy egyáltalán nem érez vagy csak alacsony szinten , minimálisan működik az érzelmi szektora.

Ám az érzelmeket kiváltó tényezők az ő esetében is hatnak – még akkor is,
ha ő maga ennek nincs tudatában.

Ez a jelenség az alexitímia nevet kapta.

A kifejezés jelentése: „az érzelmek megnevezésének képtelensége”. Olyan esetekben használják, amikor valaki csupán nagyon kis mértékben képes arra, hogy érzelmeit azonosítsa – és beszéljen róluk. Az ilyen embereknek általában kötődési nehézségeik vannak és  az érzések szabályozása nem segíti az alkalmazkodást. Nem egyszerű észrevenni, ha valaki nem érez, hiszen az érintettek is megtanulták, hogyan kell adott helyzetben viselkedni, például kedves dolgokat mondani, virágot vinni, stb.

Közeli kapcsolatban azonban hamar kiderül, hogy a begyakorolt módszerek mögött nincsen semmi.

Az alexitímia lényegében az érzelmek kiértékelésének, szabályozásának és feldolgozásának a zavara. 
Az ilyen emberek viselkedési sajátosságai leginkább akkor figyelhetők meg, ha társas vagy intim helyzetbe kerülnek. Ezek a szituációk potenciális veszélyforrást jelentenek számukra, mivel a helyzettel való megküzdéshez nincsenek meg az alapvető eszközeik, kódjuk. Már a kapcsolat által kiváltott érzelem (öröm, bánat, csalódás, harag) megélése, felismerése és a másiknak való elmondása is komoly fizikai akadályokba ütközik.

Ezért nehéz ilyen típusú emberekkel kapcsolatot létrehozni, mivel képtelenek a kapcsolódásra. Az átlagember a legingerszegényebb környezetben is érzelmeket közvetít. Az alexitímia képviselői másik fél számára semmiféle visszajelzést nem adnak érzéseikről, megéléseikről, vagy csak nagyon minimálisat.

Ők úgy gondolják, ez elég.

Ha kapcsolati konfliktusba kerülnek, jellemző rájuk az elhárító mechanizmus vagy a kimenekülés a problémából a megoldásra törekvés helyett. Verbális kommunikációjuk színvonala is igen alacsony, ha érzelmi kérdésekről van szó. Gondolkodásuk inkább konkrét, realisztikus és logikus. Egy ilyen típusú ember simán elmagyarázza egy atom felépítését vagy a gazdasági körforgás törvényeit, de ha azt kérdeznénk tőle , hogy érezte magát a vacsora közben.... hát körülbelül ugyanolyan módon beszélne a sült hús elkészítési módjáról , mint az atomról, de érzelmeket nem tudna kimutatni.

A léte a  külső eseményekre irányul, a konkrétumokra és a pillanatnyi jelenségekre korlátozódik, miközben lehetőség szerint kizárja a belső tapasztalatokat és az érzelmeket. Egy alexitímiás profi módon képes megszervezni- mondjuk-egy külföldi utazást, de a látnivalókat érzékelés és átélés helyett csak kipipálgatja.

Körülbelül így:

- ezt láttam

- azt is láttam

- meg ezt is

- oké, mehetünk

Az érzelmi szituációk őket jobban megterhelik , mint társaikat. A félreértés elkerülése végett, ők éreznek, de nem úgy mint mi.  Ha negatív érzésekkel találkoznak, azt nem tudják kifejezni szavakkal, gesztusokkal a képzelet és fantázia hiánya miatt, így nem is képesek semlegesíteni azt.  Mivel nem képesek a pszichés feszültségek tudattalan lelki feldolgozására, egyetlen mód marad számukra a konfliktus kezelésére: a testi-lelki megbetegedések. Az érzelmileg megterhelő vagy stresszel teli helyzetekkel ily módon próbálnak megküzdeni. Fokozottan ki vannak tehát téve számos pszichés megbetegedésnek, mint a pánikbetegség és a depresszió. Többször nyúlnak valamilyen pótló  anyaghoz , mint az alkohol vagy a drogok, de nem csak lelki hanem negatív testi tüneteket is produkálnak. 

Mi volt a kezdő lökés?

Ha az anya figyelmen kívül hagyja vagy nem érti  gyermeke érzelmi megnyilatkozásait-  ami lehet  mosoly, testi kontaktus iránti vágy, gyengédség vagy dicséret-, akkor visszajelzés hiányában legátolja vagy érvényteleníti azokat. Amennyiben nem képes olvasni gyermeke emocionális jelzéseiből, és megkülönböztetni sem képes azokat – sértettségét, csalódottságát, megbántottságát a dühétől -  akkor arra sem lesz módja, hogy megnyugtassa őt, azaz kívülről szabályozza aktuális érzelmi állapotát.

Egy gyermek lelke csak akkor tud egészségesen fejlődni, ha fizikailag és lelkileg is biztonságban érezheti magát. Az is meghatározó, hogy a gyerek érzelmeinek nyílt terepet biztosítsunk. Az elfojtások is blokkolják a lelki fejlődést. Mindezek hiányában a gyermekek az érzelmekkel együtt járó szituációkban mindig kellemetlenül fogják érezni magukat, miközben azt sem tanulják meg, miként lehet megküzdeni a különböző érzelmi szituációkat.

Az érzelmi megrekedtség állapotába kerülnek, és ettől az állapottól szenvednek később felnőttként is. Az anyai gondoskodás alacsony színvonala tehát nagyban hozzájárul a gyermek alexitímiás viselkedésének kialakulásához.

Hogyan lehet rajtuk segíteni?

Az alexitímia megosztja szakmát.

Egyes terapeuták szerint az alexitímiás páciensek sajátos személyiségszerkezetükből eredendően alkalmatlanok a klasszikus pszichoanalízisre vagy a pszichoterápiára. Az oka pedig a hozzáférhetetlenségnek az, hogy  a verbalizációjuk, a képzelőerejük és az átélési képességük  szegényesebb. 

Más szakemberek szerint azonban az alexitímiás betegek gyógyíthatók, amennyiben a terápia alapját az emóciók feldolgozásának és megtapasztalásának hiányosságára helyezik. Tehát a hiányra hívják fel a beteg figyelmét és arra, hogy ezt az „ürességet” tudatosan betöltsék. Ennek érdekében a terapeutának nyíltnak kell lennie, úgy kell kifejezni érzéseit, hogy a páciens tudomást szerezzen róla, és egy olyan konkrét személyt kell megjelenítenie, aki megközelíthető, látható, érthető és kiszámítható.

A klasszikus pszichoanalízis szabályait felrúgva sokkal nyíltabban kell kommunikálni,
a terápiás üléseket a megosztott fantáziák, érzések, vágyak felfedezésének kreatív játékának tekintve.

A terápia legelső lépcsőfoka, hogy a páciens számára lehetővé kell tenni saját alexitímiás zavarának megfigyelését, ezt követően a cél a tolerancia kifejlesztése, illetve a másik cél , hogy a kliens képes legyen érzelmeit szavakkal, testbeszéddel kifejezni.

Az alexitímia komoly és széles akadály, azonban nem lehetetlen megküzdeni vele .

Amikor egy ember megöl egy tigrist, azt sportnak hívják, amikor viszont a tigris akarja elpusztítani az embert, azt kegyetlenségnek nevezik.

Jelenkezem asszertivitás és erőszakmentes kommunikáció tréningre!

Ha úgy érzed, itt az idő, hogy kiállj magadért és megtanuld az önérvényesítés csínját-bínját, akkor bátran vedd fel velünk a KAPCSOLATot, hogy további információval szolgálhassunk!

Kedves Ügyfelünk!

Szeretném figyelmébe ajánlani a különleges karácsonyi ajánlatunkat a 

Furoshiki Csapatépítő Csomagot.

Miért optimális egy ideális csapat?

 
A dolgozók több időt töltenek együtt, mint családjukkal, ezért fontos, hogy pozitív kapcsolat, jó hangulat, bizalom, empátia, kollegialitás alakuljon ki közöttük. Csapatépítő tréningjeinken nem csak a új dolgozók beilleszkedését igyekszünk elősegíteni, hanem a régi kollégák közötti kapcsolat javítása is figyelünk. A cél minden esetben az, hogy a tanfolyam által a résztvevők egyéni eredményeikkel és új, produktívabb munkaszemlélettel hozzá tudjanak járulni a saját és a vállalat céljainak megvalósításához.

A cég érdekeit szem előtt tartani egyet jelent a legkisebb „egység”, a dolgozó jóllétével: ha ő elégedett, akkor motivált és lojális marad a munkahelyéhez.

Miért a Benzaiten Tréning csapata a legjobb erre a feladatra?

 
Amiben a maximumot nyújtjuk, az az empátia, az odafigyelés, a pontosság és a rugalmasság.

Minden tréning összeállításakor, valamint a foglalkozások során is elkötelezetten képviseljük ezeket a tulajdonságokat, és figyelembe vesszük a résztvevők egyedi igényeit is, mert szemléletünk szerint ezek révén emberközelibb és hatékonyabb szolgáltatást tudunk nyújtani. 

Fontos számunkra , hogy a képzési tematikába biztosan a megfelelő témák kerüljenek, ezért igyekszünk minél jobban megismerni a kiinduló állapotot, felmérni, hogy milyen célokat kell elérni a csoportnak.

Miért válasszuk a Furoshiki Csapatépítő Csomagot?

 
A Furoshiki, japán kendőcsomagolást jelent.
A  japánok művészi tökélyre fejlesztették az ajándékcsomagolás eme technikáját. Ezt a tökéletességet, kreativitást és szakértelmet kívánjuk átnyújtani átvitt és gyakorlati értelemben is leendő partnereinknek és munkaközösségüknek.

A Furoshiki Csapatépítő Csomag négy választható extra szolgáltatást tartalmaz.

Elsősorban egy 3 napos (napi 8 óra) csapatépítést és egy további szolgáltatást kedvezményekkel.

EMPÁTIA FEJLESZTÉS

Furoshiki Csapatépítő Csomag 1- EQ

ASSZERTÍV  TRÉNING

Furoshiki Csapatépítő Csomag 2 – Asszertív

KONFLIKTUSKEZELÉS

Furoshiki Csapatépítő Csomag 3- Konfliktuskezelés

VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNING

Furoshiki Csapatépítő Csomag 4- Verbális Kommunikáció Fejlesztés

ÖNISMERET ÉS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS 

Furoshiki Csapatépítő Csomag 5 – ÖNISMERETI ÉS KÉSZSÉGFEJLESZTÉS

Különleges ajándék, csapatépítés és sok kedvezmény Önnek és cégének.

A kedvezményről bővebben:

Csapatépítés kedvezményes csomagban

Helyszín

További információ:

info@benzaiten.hu