Benzaiten erős védőistennő, aki nem csak a szerencsét, a szerencsejátékosok, hanem a kreativitást is védi. Hozzátartozik szinte minden ami „folyik”:a pénz, a bőség, a beszéd, a kommunikáció, a zene és a tudás, illetve a fejlődést is.

Gyakran tesznek neki felajánlást, hogy megvédje a tengeri utazókat és a tengerparti városokat. Szent és segítő állatai  többek között – amelyeket szintén szerencsehozó állatoknak tartanak, főleg mert fehér színűek- a sárkányok a teknősök, a rókák és a kígyók. Állati követei gyakran jelennek meg  fehér színben az emberek előtt. Fontos közlekedési eszközei  közé tartozik egy díszes csónak, de néha férjura egy sárkány is segíti utazását. Benzaitent ábrázolják lanttal – ősi hangszerrel a Biwa-val- amivel a zenét a táncot és a kreativitás hivatott védeni. Erős védelmező, ezért nem csak lanttal, hanem néha karddal és tőrrel is megjelenik.  

A fegyverek szimbolizálják a védelmet, mert  védi a gyengéket és erőt ad saját magunk leküzdéséhez.  A kívánságokat és a bőséget az általa viselt „kívánságok köpenye „ segíti. Ennek a köpenynek sok funkciója van. Nem csak  szerencsét és pénzt hoz, hanem bizonyos esetekben elrejt dolgokat, amiknek az adott pillanatban nem lenne szerencsés, hogy napvilágra kerüljenek.  A köpenyt rókák és sárkányok viszik el az embereknek. A kígyó és a sárkány éve vagy órája az ő napszakai is egyben.

Az istennőt sokoldalúsága miatt számos különböző csoport választotta magának patrónusának. A szamurájok Happi Benzaitenként tisztelték, mert a 8 fegyver bajnokának tartották. Az EDO korszak alatt (1603-1868) vált igazán a művészek az üzleti élet a kereskedők, gésák, kézművesek és a diplomaták között népszerűvé. Ma már a diákok is az ő védettségét élvezik, illetve mindenki részesülhet áldásából, aki nyitott szívvel és szeretettel fordul a szerencseistennőhöz

.

A Hét szerencse hozó istenség: Fukurokuju,Hotei, Jurojin, Daikoku, Ebisu, Bishamonten és végül Benzaiten(Benten) szerencseistennő felel mindenért, ami szerencséhez köthető, ami lehet egészség, anyagi vagy pénzbeli vagy egyszerűen a harmónia és a boldogság megteremtésében segédkeznek.

Benzaiten a vizek és tengerek istennője is. A tudás, a tanulás, a művészetek, az irodalom, a szépség és legfőképpen a zene istennője. Azon belül felel gondtalan kommunikációért és mindent támogat ami úgymond folyik és áramlik. Mint a beszéd, a zene, az ének, az érzelmek és az ékesszólás és végül, de nem utolsósorban a pénz áramlását is egyengeti. Hase-dera templomot neki szentelték, amely egyike a Benzaiten istennőnek szentelt japán zarándokkörút 33 állomásának. 

Benzaiten a különleges újévi álmokért is felel ebben az időszakban, amit főleg gyerekek láthatnak meg. Az „aranygálya” jelképezi a Kincses hajót amivel az istenek megérkeznek a japán partokhoz. A gyerekek vágyaikat teszik a gálya vagy párnájuk alá. A titok nyitja itt az, hogy amit újévkor álmodnak azt nem oszthatják meg mással , mert nem teljesül.

Sztori a Sárkánnyal

A történet  kezdetén egy Fehér Sárkányt, aki a tengeri barlangok mélyén aludt, felzavarták a játszó gyerekek. A Sárkány erőszakos  és önző volt, saját uradalmán kegyetlenül uralkodott, senki nem mondhatott neki ellent. 1000 éves uralma alatt nem ismert könyörületet. Így a gyerekek nagy veszélybe kerültek. A sértett Sárkányúr még az nap bosszúból feldúlta és felégette a gyermekek faluját, Kanagawa – t.  

Benzaitennek a Tenger hozta el a síró emberek kétségbeesett zokogását. Először az istennő kiemelte magának Enosima szigetet a tenger mélyéről, hogy oda menekítse elsőnek a gyermekeket és az embereket, ezek után megtervezte a támadást. Bűvös csónakjába szállt- amely repülni is tud- és lecsapott az égből. Napokon keresztül harcoltak egymással , Ő és a Sárkányúr.

Végül Benzaiten győzedelmeskedett, mert küzdelmük során megsebesítette ellenfelét. A Sárkányt annyira meglepte hősiessége és szépsége, hogy menthetetlenül beleszeretett és a csatamezőn feleségül kérte.  A sárkány a szerelem hatására megígérte, ha Benzaiten hozzámegy soha többé nem bántja a gyerekeket és elfogadja az istennő döntéseit. Nem lesz kegyetlen és megtanulja a könyörületességet. Az istennő belegyezett és frigy után visszatért a béke. A Sárkány és Benzaiten istennő Enoshima szigetére költöztek.

Ezen a szigeten 3 szentélyt is emeltek Benzaitennek és a férjének.

A szerelmesek gyakran ellátogatnak ezekbe a szentélyekbe,
hogy áldozatot mutassanak
be halhatatlan és szerencsés szerelemükért.

A szigeten található barlangtemplomban meg lehet szó szerint mosni a pénzt,
hogy több legyen.

Hogy miért választottuk a Benzaitent?

Elsőnek is szerettünk volna valamilyen különleges névvel előállni és mivel a keleti filozófiák közel állnak hozzánk-buddhizmus, zen vagy a sintoizmus- ezért beépítettük foglalkozásainkba és tréningtematikáinkba. Fontos megjegyeznem(nünk) ezekben az esetekben nem az jelenti, hogy – elnézést ezt sajnos másképp nem tudom megfogalmazni- valamilyen New age vagy konkrét filozófiát/vallást szeretnénk ráerőltetni ügyfeleinkre.

A Benzaiten Tréning és ez által a Mi célunk is, megismertetni a résztvevőkkel a sikeres és harmonikus élet összetevőit, melyek többek között az önismeret, a belső folyamatok megértése, a külső folyamatok ítélkezés nélküli elfogadása. A harmónia megtalálása és megélése mindennapi cselekedeteink során azon belül felelősségvállalás önmagunkért és tetteinkért, amibe bele tartozik a ragaszkodások elengedése és az állandótlanság elfogadása. Tesszük mindezt keleti módszerekkel: rengeteg saját élménnyel, gyakorlással, önreflexióval, elfogadással, rugalmassággal és sok-sok humorral.

 Ezen kívül létfontosságúnak tartjuk a fenntartható pszichológia alkalmazását.

A fenntarthatóság kifejezést nem csak gazdasági értelemben lehet használni, hanem pszichológiai értelemben is. Ugyanakkor a másik oldalról közelítve meg az értelmezést, a pszichológia is hordoz magában financiális tulajdonságokat. Hosszútávon a túlhajszolt munkavállaló nem tudja teljesíteni feladatait és ezen negatív hatások kiterjedhetnek nem csak a munkájára, hanem a magánéletére is.

A munkahelyi és magánéleti komplikációk összefüggnek és kihatnak egymásra. Egyszerűen megfogalmazva a munkahelyi lelki egészség nem csak külsőségeken (munkahely minősége, munkatempó, szünetek, stb.) múlik, számos egyéb belső tényezője is van. Az önérvényesítés számos elfojtott feszültségtől óv meg, és az emberekkel való kapcsolatunkat is javítja. A céljaink  egyszerűek, de egyben új megközelítéssel szemléljük az adott problémákat vagy a fejlesztésre váró területeket, legyen ez akár egyéni vagy csoportos foglalkozás.

A legeslegegyszerűbb 3 tényhez nyúltunk vissza : az emberséghez, objektivitáshoz és a rugalmassághoz.

Tréningjeink felépítése is ebből táplálkozik. Szakértelmünk és támogatásunkkal ügyfeleink az életet igazoló példákon keresztül, szellemes feladatokkal segíti megismerni az erőszakmentes és önérvényesítő kommunikációt, illetve az én kifejezés technikáit. A Benzaiten Tréning különlegessége a problémákhoz, feladatokhoz való hozzáállásában, megközelítésében rejlik. Elsődleges szemlélet, amiben a maximumot képes biztosítani, az az empátia, az odafigyelés, a pontosság és rugalmasság, valamint a ténylegesen használható tudás átadása. Minden tréning összeállításakor, valamint a foglalkozások során munkatársaink figyelembe veszik a résztvevők egyedi igényeit is, mert a Benzaiten Tréning szemlélete szerint ezek révén ember közelibb és hatékonyabb szolgáltatás nyújtható.

Számunkra nagyon fontos, hogy a képzési tematikába biztosan a megfelelő témák kerüljenek, ezért az első lépésünk minden tekintetben a kiinduló állapot feltérképezése: milyen célokat kell elérni a csoportnak, milyen problémákkal kell megbirkózniuk és ehhez milyen eszközök szükségesek. A használható tudás átadására helyezzük a hangsúlyt, ezért rengeteg gyakorlat, házi feladat, feedback és egyéni tanácsadás színesíti foglalkozásokat.

Pszichológiai háttérrel dolgozzunk, amely sok esetben segít a feladatok megbeszélésében, mert a legtöbb esetben ezen a feladatok- játékok- olyan dolgokat mozgatnak meg, amelyekhez szükséges egy jó útitárs, aki ismeri, megmutathatja, ha kérdésed van válaszol és végig kísér ezen az úton.

Ezért választottuk ezt az irányt, ezt a nevet.

A tréningjeink egyediek, sokoldalúak és tanulhatóak.

Nekünk ezt jelenti a :

Az utak, ösvények,  utcák álmainkban is gyakran előforduló szimbólumok.

A valós életben is számtalan keresztúttal, egyenes vagy elágazó ösvénnyel találkozunk. Valamikor rájuk lépünk, valamikor el hagyjuk őket – saját akaratunkból vagy a körülmények hatására – attól függően, hogy segítenek vagy akadályoznak minket előrejutásunkban.

Ha például álmunkban kanyargós mellékutcákban, sikátorokban bolyongunk, akkor az álom arra próbálja felhívni figyelmünket, hogy elveszettnek érezzük magunkat és félünk. Míg az egyenes utak egyértelműen mutatják számunkra az irányt.

A valóságban is hasonló jelentéssel  bírnak a valódi ösvények és utak. Életünk során gyakran találkozunk útelágazásokkal, kanyarokkal, zsákutcákkal, fordulókkal és önmagukba visszatérő körutakkal. Vannak időszakok, mikor rohanunk ezeken az utakon valamikor meg úgy érezzük, hogy csak egy helyben toporgunk.  Ha szánunk rá egy kis időt érdemes megfigyelni hogy milyen érzelmi állapotban érezzük azt, hogy épp rohanunk vagy túl sok az akadály –  és folyamatos kitérőket kell tennünk –  vagy szépen nyugodtan sétálunk. 

Természetesen  a cél sem elhanyagolható,de a fejlődés szempontjából a lábunk alá futó lehetőségek és irányok fejlesztenek bennünket tehát maga az út megtétele segít megismerni önmagunkat. Viszont minden útnak van kezdete és vége és ahhoz hogy kiválasszuk az utat szükséges a cél ismerete is. Éppen ezért fontos, maga a kezdet ismerete, ahonnan elindulunk,hogy meghatározzuk a célt. Igazából az út a cél, mert aki megtalálta az útját az a valószínűleg célba is ér.

Ösvények, utak mi magunk vagyunk.

Választásaink tükröznek minket és rengeteg tulajdonságot elárulnak rólunk.

Most egy kis játékra invitállak, kedves Olvasóm.
Ha kíváncsi vagy mi rejtőzik benned melyik a te utad,
akkor  kérlek válassz ezek közül a képek közül,
amelyik a legjobban szimpatikus neked.

 A képre kattintva el is juthatsz a teszted eredményéig.

Ha többet szeretnél megtudni magadról szívesen látunk önismereti tréningünkön.

Sok kliens tette fel már nekem a kérdést: hogyan legyenek jó előadók, hogyan váljanak képessé kifejezni önmagukat és mondanivalójukat? Nagyon általános probléma, hiszen teljesen mindegy, hogy állásinterjúról, családi ebédről, orvosi vizsgálatról, iskolai versmondásról vagy új emberek megismeréséről van szó, minden társas helyzetben érdekek, igények, elvárások és vágyak, szükségletek találkoznak – és sokszor – ütköznek egymással, ezek között kiigazodni, megfelelően reagálni, ne adj Isten jól kijönni kész kihívás.

Ez a fajta megmérettetés pedig lehet egyeseknek maga a Paradicsom, de nekünk, „szorongóknak”,„szocfóbiásoknak”, „kishitűeknek” kész rémálom: lefagy az agy, lehetetlen rángógörcsök törnek ránk, furcsa nyelven kezdünk el beszélni, és úgy érezzük bármelyik pillanatban ájulás-stroke-epilepszia kombó törhet ránk.

Számos negatív tapasztalat után már a helyzet említése, vagy egy hasonló szituációba való belépés is védelmi reakciókat és tiltakozást vált ki belőlünk, amit a testbeszédünk tökéletesen tükrözni fog: összehúzzuk magunkat, keresztbe tett kézzel-lábbal takargatjuk létezésünket, szemünket lesütjük és olyan halkká válunk, hogy csoda, ha észrevesznek minket és nem ülnek ránk…

No és mi a helyzet a „másik oldallal”?

A dominancia nonverbális jelei (ahogy az alárendelődésé is), az állatvilágban is megfigyelhetők, és ellentétei a megadás jeleinek. Ide tartozik a testméret megnagyobbítása, kiszélesítése valamilyen technikával: felfújják magukat, kitárják a szárnyukat, két lábra állnak, felborzolják a szőrüket. Teljesen mindegy hogyan, a lényeg, hogy uralják a teret. Az ember ugyanezt teszi: szabaddá teszi mellkasát, lazán minél nagyobb területet foglal el, még a győztes pillanatban is kitárják felemelt karjukat.

A domináns emberek nyugodtságot, határozottságot és méltóságot sugároznak, míg szorongó társaik… hát ők nem. Ráadásul ha alávetőként kifogunk egy domináns társat, akkor még inkább megmutatkoznak a nonverbális jelek. Azért reagálunk így, mert hatalmi helyzetben hajlamosak vagyunk a másik nonverbális jeleit kiegészíteni (nem pedig tükrözni), tehát pont az ellenkezőjét fogjuk mutatni annak, amit a másik mutat.

Ezt a fajta viselkedést két okból is célszerű lenne lecserélnünk valami jobbra:

1. Egyrészt testbeszédünkkel embertársaink felé üzenünk, a nonverbális jelzéseinken KERESZTÜL fog eljutni a másikhoz, azon át szűri meg és értelmezi a hallgató a mondanivalónkat: ha pedig a testbeszéd ellentétes a hallott információval, akkor az előbbire fog támaszkodni. (Tréningjeinken gyakran végzünk ezzel kapcsolatos feladatokat, melyek amellett, hogy rengeteg humor forrásai, felnyitják az ember szemét a viselkedésének buktatóira.).

1. Másrészt saját magunk felé is üzenünk. Köztudott, hogy ha boldogok vagyunk, nevetünk, és ha nevetünk, attól jobb lesz a kedvünk. Ahogy kint, úgy bent – ahogy bent, úgy kint. Ez igaz a dominanciánál is. A magabiztos emberek magas tesztoszteron és alacsony kortizol szintje segíti őket, hogy határozottan és nyugodtan viselkedjenek egy stresszel terhelt helyzetben. Ugyanakkor, ha kihívást jelentő szituációban határozottnak és nyugodtnak tettetjük magunkat, akkor csökken a kortizol szint és megnő a tesztoszteron szint.

A trükkök:

1. Pózolj!
   
   Mielőtt bemész állásinterjúra, előadni, vagy hasonló, előrelátható helyzetbe, két percre vonulj félre ahol senki sem lát, és vegyed fel valamelyik dominanciára utaló testhelyzetet. 120 mp, de utána kevesebb kortizollal és több tesztoszeronnal állsz neki a feladatnak, ami hidd el, sokat fog segíteni!

2. Éljen a paradoxon!

   Sokszor azért fagyunk le pl. előadás közben, mert a gondolataink nem a mondandónk körül forog, hanem azon pörgünk, mikor fogunk hibázni, hányan veszik észre, hogy szorongunk, vajon megint kiszárad e a szánk beszéd közben, stb. Megpróbáljuk titkolni esendő mivoltunkat, és ez viszi el az értékes energiánk 90%-át. Mindezt elkerülhetjük, ha az előadást azzal kezdjük, hogy – akár viccesen előadva – felhívjuk a közönség figyelmét ezekre ( szóljunk, hogy izgulunk, emiatt gyakran hadarunk, elfelejtünk diát léptetni, stb.), valamint hagyjuk a testünknek produkálni a tüneteket: ha jár a lábunk mikor idegesek vagyunk, akkor ne állítsuk le, sőt, akár sétálgassunk nagyokat beszéd közben. Nyugodtan hadarjunk, hebegjünk-habogjunk, álljunk meg inni, ha kiszáradt a szánk – bármit megtehetünk, hiszen szóltunk előre, hogy ez lesz, így a mi dolgunk már csak az előadás megtartása.
   
   
   

3. Figyelő pózt fel!
   
   Saját belső reakcióink (gondolataink, érzéseink, érzelmeink) annyira leköthetnek minket egy társas helyzetben, hogy a beszélgetés végén arra sem emlékszünk, hogy nézett ki az, akit 3 órán át bámultunk. A jelen pillanat átélése helyett elsodródunk a múlt („Amit mondtam jó volt?”) és a jövő („Amit mondani akarok jó lesz?”) félelmei által. Próbáljuk meg elterelni figyelmünket idegesítő és haszontalan gondolatainkról, és irányítsuk a másik félre. Ebben segítenek az olyan egyszerű technikák, mint a jegyzetelés (pályám kezdetén sok kellemetlen pillanattól mentett meg), vagy a másik ruházatának, kinézetének precíz leírása és memorizálása gondolatban. Ezáltal nem csak TÉNYLEG meghallgatjuk a másikat és rákoncentrálunk, de az erőfeszítés hatására ezt a testtartásunk is automatikusan tükrözni fogja – ami sokkal pozitívabb képet fog festeni rólunk, mint egy félelemtől összement test látványa.
   
   

4. Mosolyogj!
   
   Az első ponthoz hasonlóan, nem csak a többi embert deríti jobb kedvre (és jobb véleményre rólunk), ha sokat mosolygunk, de mi is jobb kedvűek, magabiztosabbak és nyugodtabbak leszünk általa.
   
   
   
   

5. Gesztikulálj! 
   
   A sikeres előadók sokat gesztikulálnak, és a hallgatóság is  jobban tud figyelni a gesztikuláló előadóra, mint a nyugodtan  ülőre. A kutatások alapján sokkal jobban megértjük az üzenetet,  ha a nyomatékot egy-két kalimpáló kéz adja.
   
   

6. Beszélj színesen!
   
   Bátran térj el az előre megírt szövegtől, mert az emberek szeretik a lazaságot, a rugalmasságot és az ezt megtestesítő improvizációkat. A saját szavaiddal elmondva amit akarsz, azt a képet sugárzod, hogy elmélyedtél a témában és értesz hozzá, és ha mindezt változatos hangszínben teszed, akkor még élvezetéssé is válik az előadásod.

Amint látható, a fent leírt praktikák egyszerűek, semmibe nem kerülnek, viszont annál hatásosabbak. Talán elsőre hamisnak és álságosnak tűnhet, hiszen olyat mutatunk, ami valójában nincs ott. De fontos rájönnünk, hogy az emberi szokások (legyen szó dohányzásról, kocogásról, vagy lámpalázról) mindig egy apró viselkedéssel kezdődnek, amit sokszor elvégzünk és a végén belsővé válik. Itt sincs másképp: a módszereknek hála előbb-utóbb elmúlik a szorongásunk, és őszinte határozottsággal tudunk kiállni az emberek elé bármilyen helyzetben.

Ha kipróbáltad valamelyiket, kérlek írd meg tapasztalataidat! Ha pedig úgy érzed, hogy ennél mélyebben érdekel a probléma és a megoldás, vedd fel velünk a kapcsolatot és szívesen útbaigazítunk merre menjél tovább!

A kulturális  szokások országonként változnak. Valahol nincsen nagy különbség két kultúra találkozásánál, de minél messzebbre kalandozunk annál különlegesebb szokásokkal találkozunk. Előző blogban a gesztusokat jártuk körbe, de a mostani bejegyzést úgymond “protokollárisabbá” tesszük.  

Az etikett és a protokoll szabályai nemzetköziek, mégis érdemes néhány mozzanatot elsajátítanunk – verbális vagy non-verbális formában – ha egy idegen országba szeretnénk  a kapcsolatainkat elmélyíteni. Egy kis empátia és odafigyelés minden helyzetben eljuttat a céljainkhoz. 

A felkelő nap országára ez különösen igaz. A második világháború óta a japán gazdaság nulláról épült újjá (ne felejtsük el Hirosimát és Nagaszakit sem). A jelentősen modernizálódott ország átvette a nyugati szokásokat és talán úgy tűnik, hogy megkopott a régi tradíció, azonban a mai napig fellelhetőek és mindennapokban használatosak azok a szigorú szokások és szabályok, melyek nyugati szemmel lehet furcsának tűnnek. Elmondható, hogy a japánok  nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de bizalmat ébreszthetsz bennük, ha a tiszteled a hagyományaikat és hajlandó vagy elsajátítani néhány szót és alap viselkedési szokást.

Na jó, igazából elvárják, de ez hozzátartozik Japán “Janus” természetéhez.

 Üdvözlés 

Az üdvözlésnek kiemelt szerepe van a japán kulturális etikettben. A különböző helyzetekben többféle üdvözlési forma használatos. Ha valakivel most találkozol először, ilyenkor “hajimemashite” -vel illik köszönteni, ami körülbelül ennyit tesz: “Örülök, hogy találkoztunk!”.

Ha megérkezel valahova, akkor így illik üdvözölni a másikat:  “ojama shimasu”. Majd távozáskor: “ojama shimashita” kifejezéssel tudsz udvariasan elköszönni. Az általános üdvözlés az “ohayō gozaimasu” (Jó reggelt!), amit délelőtt 11-ig használnak, de ha aznap még nem találkoztál az illetővel bármikor köszöntheted így. Igen gyakori köszöntési mód a “konnichiwa”, mely késő délutánig illik használni és megfelel a “Jó napot!” magyar üdvözlési formának. A “Jó estét!” japánul így hangzik: “konbanwa”. Ha pedig nyugovóra térsz így köszönhetsz el: “oyasumi nasai” (Jó éjszakát!)

Meghajlás

A meghajlás az üdvözlési szokás szerves része, melynek  komplex, rendkívül szerteágazó szabályrendszere  van. Nem mindegy kinek milyen módon hajolsz meg.  

A nők és a férfiak meghajlása különböző.

Míg a nők a meghajlás közben kezeiket a combjukon pihentetik (mégpedig úgy, hogy az ujjak összeérjenek), addig a férfiak esetében a vigyázzálláshoz hasonló módon a kezek a comb mellett van és így fejezik ki a tiszteletüket.

Azonban fontos figyelni a többi részletre is.

A meghajlás sok mindentől függ; a kortól, nemtől és a társadalmi státusztól is.

Így nem mindegy, hogy milyen mélyen és hosszan történik a tisztelet efféle kifejezése. A meghajlást mindenképpen illik viszonozni. Ennek elmulasztása durva illetlenségnek, sértésnek számít.

A meghajlás metakommunikációja egyaránt kifejezheti a tiszteletet, az elnézés kérését, a köszönést vagy egymás üdvözlését. A meghajlást gyakran használják a nyugaton elterjedt kézfogás helyett. Ennek oka, hogy Japánban kerülik a fizikai érintkezést. Nem tartják illendőnek. Az érzelmek kimutatása szintén nem illendő. A nagyon széles mosoly a zavart, az elfogódottságot, a mérget leplezi el.

Metakommunikáció és udvariasság

Japánban mindennél fontosabb a tisztelet, a megbízhatóság, és a feltétlen engedelmesség, de ami igazán áthatja az egész társadalmat az az udvariasság. Európai szemmel ez megint egy merev dolognak tűnik, de nézzük azt az oldalát, hogy mennyivel gördülékenyebben menne minden, ha itt is megadnánk a kölcsönös tiszteletet és udvariasságot egymásnak. Itt Japán megint túl tesz mindenen, ugyanis ők akkor is igyekszenek udvariasak lenni, mikor nem akarnak. Ennek oka, hogy a nyelvük sem engedi ezt, nyelvtanilag lehetetlen, mert teljesen más mondat rendszerrel és megszólítással beszélgethetünk a barátunk édesanyjával  vagy a barátinkkal a kávézóban.

Erre van egy külön mondat szerkezet típus.

A japán kultúra alapvetően nem verbális, így nem kell mindent szóban kifejezni, de az ösztönös udvariasság megköveteli, hogy rengeteg beszéddel vegyék körül a cselekedeteiket. Így például a japánok szinte mindenért elnézést kérnek és az egyik leggyakoribb szó a “sumimasen”, azaz bocsánat.

 A japán kommunikáció megértéséhez egy dolgot lehet hozzáfűzni: nem kell megérteni csak követni lehet, vagy nyugati szubkultúrából érkezőnek csúnyán szólva, utánozni.

Egy japán például sose mond egyértelműen nemet. Ennek oka, hogy nem szívesen mondanak ellent, helyette homályos mondatokkal próbálják kivágni magukat elkerülve a szégyent. Azt is mondhatjuk, hogy a nemet mondás művészete hiánycikk náluk. Így például, ha valaki valamilyen információ után érdeklődik és a kérdezőnek esetleg fogalma nincs arról, hogy mit mondjon, akkor sem fogja udvariatlanul elutasítani a kérdezőt. Addig mosolyog és hajolgat, amíg Te rá nem jössz, hogy ez zsákutca, s végül neked kell kihátrálni a szituációból.

Hasonlóan, ha valaki nem ért valamit, nem illik visszakérdezni.

Mindenki saját maga oldja meg a feladatait.

A nyugati kultúrákban is van különbség,
a metakommunikációban vagy a gesztusnyelvekben.

Ha távolabbra tekintünk,akkor ez a helyzet még inkább bonyolódik.

Nem mindegy, hogy milyen nemzeti vagy nemzetközi kézjelzéseket használunk, mert ha rosszul mérjük föl a helyzetet az kínos félreértésekhez vezethet. 

Képzeljük el a shusi szakácsot és a kését…. nem érdemes kockáztatni.

Inkább tegyünk egy kisebb fajta japán gesztus körutat így képzeletben. 

Mint mindenhol a pénz beszél

Ha a pénzre szeretnénk utalni,hüvelyk és mutatóujjunkkal egy érmét formázunk.  Hasonló az „Oké” gesztusához. Hagyományosan illetlen, mi több vulgáris volt pénzről beszélni. A szamurájok is ritkán értek a pénzhez.Nem is ők intézték a gazdasági ügyeket, hanem a szamuráj családok nőtagjai, akik szintén szamurájok voltak (erről  a témáról egy hosszabb írásban fogunk értekezni). Visszatérve az “oké” jelre:  habár férfiak közt gyakori, mégsem javasolt fehér embernek ezt mutogatni egy japán étteremben  fizetéskor.

Kő, papír, olló avagy a Janken

A „jan-ken-pon” a kő-papír-olló japán változata.Ez az első játék, amit a gyerekek megtanulnak. A diákok gyakran játsszák, ha például több ember közül szeretnének választani, vagy a „Kié legyen az utolsó cukor?” és a „Ki végezzen el egy feladatot elsőként?” problémákat szeretnék eldönteni.

Már itt megjelenik az eredményorientáltság  és a versengő japán társadalom, csak kicsiben. A játékosok azt kiabálják „jan-ken-pon”, majd a három lehetséges opcióból mutatnak egyet (kő, papír vagy olló). Ugyanúgy, ahogy nálunk.  

A szabályok is teljesen ugyanazok: 1. A kő legyőzi az ollót, mert az ollót kicsorbítja a kő. 2. A papír legyőzi a követ, mivel be tudja csomagolni. 3. Az olló a papír ellen nyer, mivel el tudja vágni.

Sake-t!

Ha meg szeretnénk hívni valakit inni, az ujjunkkal sake-s poharat formázunk
és a szánk felé emeljük, mintha innánk. A kezdetek kezdetén  ezt üzletemberek használták, ma már a diákok is előszeretettel alkalmazzák, ha a kocsmai életfilozófiájukat szeretnék megosztani.





Újabban a „sake-s pohár formát”  a söröskorsó összeütésének imitálása váltotta fel.

1,2,3….. számoljunk

A japánok pont fordítva használják számoláskor a kezüket, mint nálunk szokás. 
Amíg mi ökölbe szorítjuk a kezünket, és egymás után nyújtjuk ki az ujjainkat (hüvelykujjtól kisujj felé haladva),addig Japánban a kinyújtott ujjakat csukják le szintén hüvelykujjtól kisujj felé. Ha ötnél tovább számolnak,ugyanazt a kezüket használják, csak az ujjakat ekkor már kinyújtják.  

Ugyan így amolyan reciprok módon mutatják is a számokat. Kezünket ökölbe zárjuk, s ha egyet szeretnének mutatni, akkor felemeljük a mutatóujjunkat. Ha kettőt szeretnénk mutatni, akkor a mutató-és középső ujjunkat nyújtjuk ki és így tovább. A hüvelykujjunkat csak legutolsóként emeljük fel.

Fontos tudni ezeket az érdekességeket, ha számolnunk kell valahol Japánban.

Kard ki kard!

Az emberek veszekedését a két mutatóujjunk összeütésével tudjuk szemléltetni, mintha szamurájok összecsapása lenne. Ez olyan mint nálunk a rámutatás.

Elmondható, hogy a japánok nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de megéri ezeket a fontos gesztusokat és viselkedési normákat megismerni. A kulturális és pszichológiai szempontból sem mellékes,mivel így gyorsabban halad a kapcsolatépítés és biztonságban érezzük magunkat.

Tanácsot adni nem könnyű. Sőt, egyenes TILOS!

Ez most zavaró lehet, hiszen tréninggel ÉS tanácsadással foglalkozunk, de megmagyarázom: tanácsadás és tanácsadás között is van különbség.

A Benzaiten Tréning elsősorban készségfejlesztéssel foglalkozik.

Az egyéni tanácsadás része is főleg a készségfejlesztésre fókuszál. Empátia, kommunikáció, önismeret, konfliktuskezelés – mindegyikkel kapcsolatban vannak hasznos trükkjeink, hogyan lehetne adaptívabb, jobb és konstruktívabb módon hozzájuk állni. Egyéni tanácsadás keretében azt nézzük meg, hogy személyre szabottan Neked melyik módszer lenne a legmegfelelőbb és azt miként tudod maximálisan hasznosítani.

Ez is tanácsadás. Meg az is, hogy szakíts e a pároddal vagy ne – na ez az utóbbi tanácsadás az, amit el kell kerülni! Soha ne adj tanácsot, ne kérj és ne fogadj tanácsot ilyen témakörben – bár tisztában vagyok vele, hogy pont ezek azok a kérdések, amikor a leginkább igényelnénk.

Mit tartsunk szem előtt?

Több probléma is akad a magánéleti válságokra adott tippekkel. Teljesen mindegy, hogy szakember adja, vagy egy jó barátod, vagy a spirituális vezetőd,
a probléma mindig ugyanaz: Ő nem TE vagy!

A másik embernek fogalma sincs róla, hogy min mész keresztül.

Ecsetelheted neki órákon vagy napokon keresztül, jobb esetben annyit fog fel belőle, hogy szenvedsz, megérti és együtt érez Veled. De nem ismeri a párodat, a főnöködet, soha nem nevelte a gyerekedet, és még sorolhatnám.

Egy kívülállónak semmi sem drága.

Ugye sokunk hallotta már azt a jó tanácsot, mikor a munkahelyünkre panaszkodtunk, hogy „Hagyd ott a francba, keress másik állást!”?
Vagy amikor a párkapcsolatunk nem stimmel, hogy hagyjuk ott.
Egy kívülálló értheti a helyzetünket, és a racionális oldalát valószínűleg
ő jobban is látja a problémának.

De a döntéseinket általában érzelmekre alapozzuk, arról meg fogalma sem lesz, mert lásd 1. pont.

Neki csak egy pasi a sok közül a férjed, míg Neked az egyetlen. Nem mindegy.

A másik embernek is megvan a maga életszemlélete.

Az őt ért traumák és megoldások, tapasztalatok, sikerek és kudarcok formálták olyanná amilyen ma.

A döntései által lett olyan az élete amilyen.

Ezért az ő szemüvegén keresztül lát mindent: a Te problémádat is. 

A gúla tipikus esete: aki alulról nézi négyzetet lát, aki oldalról az háromszöget.

Mindegyik igaz a gúlára, de valahol egyik sem.

Mindenki a saját életéért felelős.

Miért vennéd ki bárki kezéből ezt a felelősséget?

Nem a kötelességed, ráadásul még jogod sincs megoldani mások problémáját.
A segítségnyújtás inkább a meghallgatásnál kezdődik. Ha eleve úgy állsz a dologhoz, hogy tuti nem fogsz tanácsot adni, akkor legalább nem azzal kötöd le a figyelmedet, miközben a másik beszél, hogy mit válaszolj neki, hanem tényleg arra koncentrálsz, amit ő mond.

Ha pedig úgy jönnek oda hozzád, hogy adjál tanácsot, akkor kedvesen utasítsd vissza az illetőt – de ajánld fel a legőszintébb odafigyelésedet.

Ne passzold le a felelősségedet!

Ha boldog akarsz lenni, akkor felelősséget kell vállalnod az életed minden döntéséért.

Ez sokaknak ijesztően hangzik, ezért erről lemondva másokra támaszkodnak, amivel 4 probléma van:

Ha más hozza meg a döntéseket helyetted, akkor sosem  fogsz fejlődni

Ha nincs ott a másik, életképtelenné válsz, tele félelmekkel és tehetetlenségérzéssel – egyik sem fog előrébb vinni az utadon

Ha a másik összeroppan a helyzet súlya alatt,
Te is vele roppansz

Végül: úgy sem tudod lepasszolni a felelősséget, mert az, hogy másokra hagyatkozol, az is a Te döntésed

De akkor miben segíthet egy szakember?

Egy szakember nem mutatja meg Neked, hogy merre kéne indulni.

Ezt a döntést Te hozod meg, viszont ha már döntöttél, hogy merre mész tovább, akkor egy tanácsadó remek támogató lehet az úton: ötleteket ad, hogyan tudnál a legjobban haladni, segít, ha elakadtál, vagy megpróbál irányban tartani, ha épp visszafelé kezdenél el lépegetni. A párkapcsolati példánál maradva, ha úgy döntesz, maradsz a pároddal, segít, hogy miként tudnátok megmenteni a kapcsolatotokat, boldogabban együtt lenni.

Ha pedig a szakítás mellett teszed le a voksod, akkor pedig a veszteség megélésénél és feldolgozásánál tud sokat nyújtani egy jó, pártatlan szakember.

A legfontosabb, hogy ha úgy döntünk, nem tudunk megbirkózni egy adott élethelyzettel, akkor célszerű szakember segítségét kérni, mindegy, hogy az coach, pszichológus vagy lelki pásztor “verzióban” a legmegfelelőbb számunkra.

És csak akkor kérjünk segítséget, ha képesek vagyunk elviselni a kritikát (hiszen ha mindent szuperul csinálnánk, nem kellene segítséget kérnünk), és vállaljuk a felelősséget, a mi részünket a kialakult a helyzetért (hiszen azzal csak mi tudunk foglalkozni, a mások részével meg foglalkozzanak mások).

A magányosság komoly lelki sérüléseket (illetve krónikussá válása után súlyos fizikai betegségeket) okozhat.

A krónikus magány ugyanolyan mértékben rövidíti meg az életünket, mint a dohányzás. De amíg a cigaretta veszélyeire számos médiumon keresztül próbálják felhívni a figyelmünket, addig a magányosság – figyelmeztet a pszichológus
Guy Winch – alattomosan férkőzik az ember bőre alá, és talán észre sem veszi,
hogy milyen és mennyi problémát okoz.

A magányosságot nagyon fontos elkülöníteni az egyedülléttől. Utóbbi kreatív időtöltéssé, önismereti forrássá, konstruktív cselekedetek platformjává válhat.
A magányosság érzése ezzel szemben mindig lehúzza és tönkreteszi az embert. Kihangsúlyoznám az „érzés” szót: magányosnak lenni eléggé szubjektív dolog, mely nem a külső tényezőkön múlik (hiszen társaságban is lehetünk magányosak), hanem saját hozzáállásunkon, és azon, hogyan éljük meg a helyzetet.

Mint minden érzés, a magányosság is örvényszerű jelleget ölt, folyamatosan egyre mélyebbre taszítva az embert nem kívánt állapotba, felerősítve a nem kívánt érzést.

Ennek oka, hogy a magányosság eltorzítja a percepciónkat és összezavarja a gondolkodásunkat. Olyan viselkedést vált ki (mások kerülése, önmagunk leértékelése, visszahúzódás, mások irántunk való érzéseinek érvénytelenítése), mely önbeteljesítő
jóslatot létrehozva tovább mélyíti magányunkat, még több lelki fájdalmat és a világtól
való elvonulást okozva.

Ezek után pedig egy olyan ördögi körbe kerülhetünk,
amit nem könnyű megtörni.

A magányos emberek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy vagy nem is próbálkoznak, vagy ha igen, akkor félelmeik által vezérelve olyan sután, visszahúzódón vagy „furcsán” viselkednek, hogy sikerül elérniük, hogy
tényleg kerülni fogják őket a többiek.

A magányos ember nincs könnyű helyzetben, ha ki akar szabadulni ebből az egyre inkább lehúzó örvényből, de helyzete nem reménytelen. tippjeit olvashatjátok, melyek a magányossággal vívott harchoz hivatottak némi eszköztárat nyújtani.

Cselekedj!

Nagyon sok embertől hallom, hogy
„Ha őket nem érdeklem, én miért keressem őket?
” c. mondatot.

Itt a az gond, amit már fentebb említettem: a magányosság torzítja a percepciót
és a gondolkodást. Ebben az állapotban (meg szerintem amúgy is) igen nehéz eldönteni, hogy tényleg nem érdekled az embereket, vagy saját magadat látod így? Ezzel a hozzáállással csak annyit érsz el, hogy tényleg magadra maradsz, ezért inkább cselekedj! Nézd át az ismeretségi listádat és vedd fel azokkal a kapcsolatot, akikkel régóta nem beszéltél!

Találj 5 embert, akikkel jóban voltál, közeli barátok voltatok,
és beszélj le velük egy találkát!

Áldásos kétely

Persze bátornak lenni és kezdeményezni igen nehéz, ha közben folyton az megy a fejedben, hogy elfognak utasítani, kiröhögnek, hülyének néznek, stb.

Egy szóval kételkedsz magadban. 

Helyes, ezt szintén a magányosságtól megfáradt elméd mondatja Veled.

De használd ki ezt a kételyt, és ne csak a sikerben,
hanem a negatív okokban is kételkedj!

Igen, a barátaid, volt kollégák, ismerősök, kis család nem kerestek meg, mikor azt ígérték hívni fognak, igen, elfelejtették a szülinapod, és a múltkor a pályaudvaron nem köszöntek vissza Neked.

De biztos vagy benne, hogy ez miattad van, hogy ez mind Rólad szól?
Nem lehet, hogy ők is ugyanolyan emberek mint Te?

Tele problémákkal, sok melóval, rengeteg gyerekkel – tehát lehet tényleg nem volt idejük, lehetőségük Rád. Nem tudhatod, hogy mások mit miért csinálnak, mert nem vagy sem gondolatolvasó, sem mindenható.

Ha tudni akarod, hogy mi az oka, amiért az ismerősök elhanyagoltak,
akkor szervezz le velük egy találkát és kérdezd meg!

Csak pozitívan!

A magányosság állapotában lehetetlennek érezzük az optimizmust,
de itt most nem is erről van szó.

A trükk annyi, hogy sokkal nagyobb esélyed van a sikerre, ha pozitívan, vonzó módon adod elő magad, mintha bánattal telt hangon rágalmaznád a másikat.

Ezért lehet célszerűbb kezdetben írásban megkeresni a másikat, mert ott könnyebb kontrollálni, mit és hogyan mondasz. Lehetőleg kerüld a másikról ítéletet alkotó megjegyzéseket (Nem kerestél, hónapok óta nem hallottam felőled, nem hívtál pedig ígérted, stb.) és helyette beszélj pozitívan a saját érzéseidről, mint pl.: Épp
rád gondoltam, nagyon hiányzol, szívesen meginnék Veled egy kávét és hasonlók.

Ezen kívül nagyon fontos, hogy légy pontos és konkrét, mert a “majd valamikor” – okból soha nem lesz semmi.

Nyugodtan kérdezz rá, hogy a másiknak melyik nap jó az elkövetkező két hétben, vagy ajánlj fel egy konkrét programot

(Jövő héten dobjunk be valamit itt és itt?).

A fentebb bemutatott technikákkal kezedbe veheted az irányítást, hogy ne a magányosság által beléd ültetett félelmek realizálódjanak, hanem amit tényleg szeretnél elérni a kapcsolataidban.

Nyúlj ki az emberekért körülötted, légy aktív és pozitív,

és felejtsd el, hogy minden rossznak Te vagy az oka. 

A Tao megismeréséhez nem csak egyszerűen
arra kell törekedni, hogy konkretizáljuk magát a
taoizmus pontjait , hanem érdemes az „elemekbe”
is belemerülni. Az elemek a keleti felfogásban nagy szerepet játszanak, legyen az akár a filozófia/vallás vagy a gyógyítás.

Az elemek nem csak egy-egy szervre vagy életszakaszra hatnak, hanem egymásra is
és ez a folyamat kölcsönös.

Legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy nagy egész (jin és jang) hat a kis egészekre (fa, tűz, föld, fém, víz) és a kis egészek ugyanúgy befolyásolja a nagy egészet. Minden hatással van egymásra az elemek táplálják egymást, de egyben el is vesznek. Minden létező az Egyetlen Végtelenek a megtestesítője.

Így lesz minden elemnek jin és jang oldala is. Míg a nyugati kultúra 4 elemet különböztet meg (tűz, víz, föld és levegő), addig a taoizmus 5 elemet különít el.

Ezek pedig: a fa, a tűz, a föld, a fém és végül a víz.

A sorrend fontos ezeknek az elemeknek az elemzésekor, mert mindent az elején
kell kezdeni és ez pedig a Fa elem. Tao szerint létezik egy olyan állapot, amely a „Faragatlan Fa” lényegét mutatja be, de ahhoz hogy tisztázni tudjuk mi is ez, végezzünk egy rövid kitérőt a Tao Kertjében, hogy lássuk saját szemünkkel a
Fa elem növekedését és lényegét.

A természetben a mag mindenek az alapja. Az életé a haladásé. A taoizmus a Fa elemet a mindenség első lépésének tartja. A gyermekkor életszakaszához köti annak minden ösztönösségével, akaratával, mozgékonyságával és őszinteségével.

Erre a legjobb példa, hogy megismerjük a „jó haragot” az „ösztönösséget”, hogy visszaemlékszünk kisgyermek korunkra. Azon belül az etetőszékre. Mikor kicsi vagy édesanyád gondoskodik rólad,ez a világ legtermészetesebb megtestesülése és az is , hogy neked még nincsen döntési jogod bizonyos dolgokban, mert kicsi vagy és növekszel a Fa elemmel együtt. Kanyarodjunk tehát vissza az etetőszékhez, édesanyádhoz, hozzád és …. a sóskafőzelékhez(kinek mi nekem a sóska a sokk a főzelékek között).

A kanál egyre csak közelít és közelít, te mocorogsz és fintorogsz, érzed a világod kifordult a sarkából. Röviden ez a végkifejlet nem igazán lesz jó neked. Édesanyád gondoskodni szeretne rólad, táplálni szeretne, de Te már abban a picike testben, ösztönből tudod, hogy Te és a sóska nem egy univerzumban mozogtok. Pattanásig feszülsz, eluralkodik nálad a „nemakaromkaja” érzés és hirtelen megjelenik a „jó harag” az „ösztön” és az „őszinteség”.

Üvöltesz egyet és készítesz egy modern festményt – kizárólagosan növényi alapanyagból – a falra és végül szignózod egy kiadós vigyorral.

Az előbbi kis történet hűen ábrázolja a Fa elem megfoghatóságát. Ösztönösségét,
az időzített haragot, ami gyorsan el is tűnik, mert a Fa energiái mindig változnak.
Az első elemhez tartozik a növekedés a fejlődés és az agresszió mértéke is.

Az „egészséges” Fa egy boldog kisgyerek és ez az állapot felnőtt éveink alatt is megnyilvánulhat.

A kiegyensúlyozott Fa mozgékony, türelmes, nagyvonalú, kreatív, meghallgatja a tanácsokat és tiszta képe van a jövőről. Tudja merre tart és hogy fog odajutni. 
A Fa elem fejlődik, rügyezik és végül lombot bont. Hálás a jó kertészért, hogy irányt mutat fejlődésének, mert jin és jang örök mozgásukkal folyamatosan alakítják a világot.

Természetüknél fogva a tavasz erejével és intenzitásával érkeznek a világba a Fa elem szülöttei. A kínai gyógyászatban és filozófiában a Fa a hajnalt, a tavaszt és a változékony időjárást testesíti meg. Az energia felszálló ágával van kapcsolatban, amelyhez a kezdetet és a születést rendelik a távol keleti kultúrák.

A Fa jegyűek fegyelmezetlen, de nagyon lelkes emberek.

Tele vannak kreatív és szokatlan ötletekkel,az egyik pillanatban békésen kávézgatnak, a másikban egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdik magyarázni 
partnerüknek,hogy a kávékapszulákból tök jó lámpabúrát lehet készíteni.
Pár perccel később már a környezetszennyezésnél tartunk és ott, hogy ez
milyen rossz hatással van az arabica kávéra ez a helyzet. Néhány pillanat múlva
a közélet a téma vagy valamelyik ismerős új hobbiját ecsetelik nagy lelkesen.

Összefoglalva :
többnyire képtelenek összefoglalni a feladataikat és a gondolataikat.

Hangulataik is ugyanolyan változékonyak, mint a kora tavaszi időjárás.

Közvetlenek és kedvesek, majd hirtelen fordul a kocka és kötekedővé,csökönyössé és kiszámíthatatlanná válnak. Először a Fa elem egy nagyon lelkes kedves, de egyben teljesen kiszámíthatatlan személyiségnek tűnik… pedig rengeteg jó tulajdonsággal rendelkezik, amelyek kárpótolják a sajátságos káoszért. Ahhoz képest, hogy milyen figyelmetlenek és fegyelmezetlenek, a Fa elem birtokosai kifejezetten gyakorlatiasak, szavahihetőek és erős bennük a közösségi szellem. Nagyon empatikusak, néha túlságosan is „belenőnek” mások problémáiba.

A Fa nagyon dinamikus és könnyen dönt, de ha mások gátolni próbálják a növekedésben, az könnyen meglepő hevességű haragot és dühöt vált ki belőlük, ilyenkor nehezen uralkodnak magukon. Viszont a dühük sohasem tartós. 

Egy Fa képtelen a megsértődésre és a sérelmek dédelgetésére. 

A Fa elemhez olyan érzelmek is kapcsolódnak, mint a harag vagy az elégedetlenség. Ezen érzelmek hirtelen keletkeznek, de gyorsan el is tűnnek,mint egy hirtelen szélroham.

A düh és a harag nem csak negatív érzelem.

Megvan a helye és az ideje az ember életében, tudni kell vele élni. Ha a harag energiáit jól használjuk – az aktuális most történt problémára vetítjük ki- és a ha az nem túlzott, akkor megfelelően hat a Fa – szervekre

A változékonysága miatt a Fa természetű ember, ha stabil, kitűnő tanácsadóvá válhat, viszont ha kibillen a helyéről, akkor az erősebb(erőszakosabb) egyének befolyásolhatják őt. Nem feltétlenül jó irányba. A Fa elem nem túl jó attitűdjei közé tartozik a hiszékenység és a naivitás. A jóhiszeműségük nem azt jelenti, hogy elhisznek minden blődséget. Egyszerűen nem feltételezik a másik félről, hogy becsapják őket.

Érzékenységük folytán imádják az irodalmat, a képzőművészetet vagy a színházat.

Szeretik az eszmecseréket és ha vitás helyzet alakul ki, akkor is mindig párbeszédre törekszenek. Kitűnő szónokok és imádják spontaneitást és teljesen belevetik magukat a feladataikba. Ebből következik,hogy kisebb káoszt is képesek maguk után hagyni ezért jó, ha van egy jó szándékú kontroll a közelükben.

A kiteljesedés vágya hajtja őket akármerre járnak, és ezért képesek ösztönözni és felrázni embertársaikat.

Néha ez a friss és virgonc viselkedés másokra rémisztően hat és ez ellenállást szül. Sok konfliktus keletkezhet ebből a pörgős életvitelből, igaz ebből a Fa semmit nem fog észlelni azonnal csak később. Az affér észlelése után egyszerűen- hogy stílszerűek legyünk- faképnél hagyja az értetleneket, mert a Fa szereti rögtön kifejteni nézeteit és mások véleményét nem mindig képes türelemmel végig hallgatni.

A Fa egyéniség tele van hirtelen ötletekkel, amelyek úgy törnek elő belőle,
hogy annak semmiféle előjele nincsen. Szükségük van erős mesterekre és barátokra, hogy megmaradjanak a realitás területén, mert különben ötleteik
úgy elburjánzanak, hogy a végén semmi sem fog megvalósulni belőlük.

A humoruk nagyon fejlett, de mint az előbb is megjegyeztem, iszonyatosan szókimondóak és „faragatlanok”tudnak lenni. Képesek csupa jóindulatból belegyalogolni mások érzéseibe, viszont ártatlanságuk és jó beszédkészségük miatt,gyorsan ki tudják magyarázni magukat a szorult helyzetből.
Irtó mázlisták, mert többnyire mindenki megbocsát nekik.

A Fa maga jelképezi a mozgékonyságot ezért soha nem unalmas a társasága.

“A szorgalom és a kitartás olyan erények, melyek előbb-utóbb sikerre visznek” – mondta anno Maróczy Géza sakknagymester, de nem csak ő volt az, aki leírta a siker titkát. Sőt, talán még azt is kijelenthetjük, hogy ahány ember annyi siker-recept. De ha a sikersztorik mélyére ásunk, ahogy azt Richard St. John is tette 7 éven át tartó, 500 interjút felölelő kutatásában, akkor a legjellemzőbbeket kiszűrhetjük.

Alább St. John listáját olvashatjátok.

Íme a siker 9 alappillére

1.Szenvedély

Anno versenyszerűen sakkoztam, és az edzőm nekem is (ahogy valószínűleg minden edző minden sakkozótól megkérdezte anno) feltette a nagy kérdést: Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó sakkozó váljék? Persze mentek a jobbnál jobb tippek: taktikai érzék, kitartó tanulás, szorgalom, tanulja meg az összes megnyitást, értsen a végjátékokhoz, és még sorolhatnám. Ez mind nem rossz és fontos – mondta az edzőm – de nem ez a legfontosabb. Ha profik, nagymesterek, bajnokok akartok lenni, akkor legelőször is szeretni kell a sakkot.

Minden más jönni fog magától.

St. John szintén a listája élére tette a szenvedélyt, mint legfontosabb elemet. Nem meglepő: ha utáljuk a munkánkat, akkor nem fogunk kellő energiát belefektetni, nem fogunk fejlődni, sőt elsorvadunk benne, kiégünk, és leépülünk. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról, tanulmányokról, bármiről: ha nem szenvedéllyel csináljuk, akkor ne várjuk, hogy eredményt érünk el benne!

2. Munka

Szép dolog a szerelem, de kemény munkára is szükségünk a siker eléréséhez. Eredményt csak azon a területen érünk el, amibe energiát feccölünk – és energia alatt most pénzt, időt, áldozatot értek.

Ha a sport analógiájánál maradunk: szeretek én úszni, hébe-hóba a Dunában, a Balatonon, gumimedencében szüleim kertjében. Szenvedélyes pancsoló vagyok, de ettől nem lesz belőlem Egerszegi Krisztina vagy Cseh Laci. Ők minden nap (ünnepnap és hétvégén is!) több órát hajtottak és edzettek azért, hogy a csúcsra jussanak.

A sikerben rengeteg munka van, ezért ha találkozol egy sikeres emberrel, akkor ne irigyeld, hanem csodáld: talán el sem tudod képzelni, mi mindent áldozott fel azért, hogy ott legyen ahol épp tart.

Persze így már érthetővé válik, miért kell szenvedéllyel csinálni valamit. El tudod képzelni, hogy tényleg minden nap 12 órát foglalkozol valamivel amit utálsz? Na ugye hogy nem? Anno mikor egyetemre jártam, és ki kellett választani a szakdolgozati témát, bölcs tanárnőm ezt mondta: Olyan témát válasszatok, ami érdekel Titeket, amit imádtok, mindennél jobban szerettek. Mert annyit kell majd olvasnotok és kutakodnotok azzal kapcsolatban, hogy a végén még azt is megutáljátok, nem hogy egy semleges területet.

3. Szakértelem

Bármi is legyen, amiben sikeres akarsz lenni, ahhoz, hogy ez megtörténjen, jónak kell lenned. Ezért ásd bele magad a témába, és fejleszd magad folyamatosan! Olvass, járj képzésekre, beszélgess szakmabeliekkel, brain stormingolj!

Nincs semmi varázslat, a siker kulcsa a gyakorlás, gyakorlás és a még több gyakorlás! Hála az internet világának, már az anyagiak sem lehetnek kifogás: a világhálón számos ingyenes képzést, letölthető tananyagot, videót beszerezhetsz. A közösségi oldalakon egymást segítő szakértői csoportok tömkelege található.

Bármi is legyen a vágyott tudást akadályozó tényező, ha leleményes vagy, előbb-utóbb szembejön a megoldás.

Én pl. sokat gondolkodtam rajta, hogy valahogy be kéne csempészni a jógát a tanácsadásba, hiszen remek stresszoldó és harmonizáló mozgás, ráadásul a hozzá tartozó keleti filozófia is sokat segít az ember lelki világán. Jógaoktatóvá válni viszont nem egyszerű feladat, ráadásul én magam a jógát sem bírom.
Aztán nem rég ráakadtunk egy do-in oktató képzésre, mely tized annyi pénzért és időért a jógához hasonló, de számomra is kivitelezhető technikát ad majd a kezembe.

4. Összpontosítás

Az összpontosítás szerintem van olyan fontos, mint a szenvedély, hiszen ugyanúgy irányt ad. A koncentráció által célorientálttá válhatunk, és sokkal hamarabb eljutunk A-ból B-be.

Ahol a figyelmem, ott a tudatom – amin a tudatom, azzal haladok, azzal foglalkozom, az létezik számomra. Ennek az igazsága nekem akkor kristályosodott ki, amikor vezetni tanultam. Két autó közé beparkolni rémálom volt, mert sohasem sikerült elsőre belőni a középpontot, hanem állandóan korrigálnom kellett.

Természetesen mindezt úgy csináltam, ahogy a legtöbb kezdő parkoló: úgy ráfókuszáltam a kocsihoz közelebb eső akadályra (másik autóra), hogy már a szemem is kigúvadt, és hiába csináltam bármit, végül mindig ott lyukadtam ki.

Oktatóm ilyenkor kedvesen megkérdezte:

- Erre van még hely?
- Nincs – feleltem
- Hol van több hely a korrigáláshoz?
- A másik oldalon…
- Akkor miért nem arra nézel?

Soha ne a problémára koncentrálj, mert akkor arra fogsz haladni.

Koncentrálj a megoldásra, amerre a lehetőségeid vannak,
amerre a nagyobb mozgástered van, és akkor automatikusan
arra fogod vinni a kocsit.

Bölcs tanítás, amit azóta nem csak parkolásnál igyekszem hasznosítani.
Egyszerre egy dologra fókuszálni, a megoldást szem előtt tartani – ez a siker egyik alappillére.

5. Rugdalás

A sikerhez, boldogsághoz számos saját magad vagy a körülményeid által állított korlátokat le kell küzdened. Rugdalnod kell magad, amíg célba nem érsz. Fizikailag, mentálisan, és lelkileg túl kell lépned önmagadon. Aki halogat, az sohasem jut el a célig. Egyik sikeres ember története sem kezdődik úgy, hogy és „ akkor hátradőltem és vártam, hogy majd történik valami, majd valahogy megoldódik”.

Ez a pont nem teljesen ugyanarról szól, mint a kemény munka. Itt főleg saját magadon kell keményen dolgoznod. Ha szerény vagy és kishitű, akkor pofátlanná kell válnod. Ha félsz, akkor meg kell tanulnod bátran fellépni. Ha őgy csinálod a dolgaidat, ahogy eddig, akkor azt az eredményt fogod elérni, amit eddig. Ha mást akarsz kapni az élettől, akkor csináld másképp.

Változtass magadon, a szokásaidon, a környezeteden, bármin, ami kibillent a holtpontról és siker felé visz!

Persze nem mindig könnyű rugdalni magad – mondja St. John – de szerencsére erre találták fel az anyukákat. Vagy bárkit aki szeret minket és nyaggatással támogat. Ezúton üzenem rugdalóimnak, hogy ezer hála, nélkületek nem tudnám, hogy mit akarok

6. Szolgálat

Az életben  sikeres akarsz lenni, olyan szolgáltatást kell nyújtanod, mely a Te és mások szemében is érték.

Ha csak magadat szolgálod, elbuksz, de ha másokra is együttérzéssel figyelsz, akkor olyan támogatást szerzel, ami előrébb visz a siker útján. Nem hiszed? Akkor tegyünk egy kísérletet!

Hallgass meg egy olyan zeneszámot, videóklipet, ami arról szól, hogy az előadó a legnagyobb májer a világon, sok pénze van, amit luxusvillákra, jachtra, ékszerekre és egyéb felesleges dolgokra költ. Minden nő döglik érte, a pénzt a valami luxusépület tetejéről szórja szét a levegőben.

Megvan?

Mit indított el benned?

És most nézz meg egy olyan videót, ami önkéntes orvosokról, állatmentőkről, az emberek életét megkönnyítő találmányokról, önzetlen jó cselekedetről szól.

Ez mit indít el benned?

És szerinted mennyi ideig van a csúcson az előbbi előadó,
és mennyi ideig egy olyan cég,
aki a bevétele nagy részét környezetvédelemre,
gyermekétkeztetésre, oktatásra fordítja?

7. Ötletek

A jó ötletek nem csak a kezdetek kezdetén kellenek, hogy pl. milyen vállakozást indítsunk. A sikeres ember élete minden területén kreatívan gondolkodik, mert ez az egyik alapja a problémamegoldó gondolkodásnak: hogy átkeretezzük amit eddig tudtunk, láttunk és merünk újítani. A jó ötletekhez nem kell nagy csodákra várni, csak alkalmazzuk az alábbi egyszerű trükköket:

Hallgassunk meg másokat! Ahogy G.B. Shaw mondta: „… ha neked van egy ötleted és nekem van egy ötletem, és kicseréljük, akkor mindkettőnknek két ötlete lesz.”

Figyeljünk meg! Ha csak magunkra koncentrálunk és elsuhanunk az élet mellett, akkor hiába kínál az remek lehetőségeket és ötleteket, nem fogjuk észrevenni.

Ezért járjunk nyitott szemmel és.....

8. Legyünk kíváncsiak!

Minél több téma iránt érdeklődünk és minél több mindenbe beleássuk magunkat, annál árnyaltabb lesz a gondolkodásmódunk. Nekünk egyetemen úgy tanították, hogy a jó pszichológus utolsó polihisztor szindrómában szenved, hiszen nem tudni, milyen érdeklődésű klienset vet elénk a sors. De ez nem csak a segítőszakmára igaz!

Tegyünk fel kérdéseket! Ne csak szakmailag legyünk kíváncsiak, hanem érdeklődjünk embertársaink iránt is! És felejtsük el, hogy szerintem, meg valószínűleg, konkretizáljunk mindent minél több és jobb kérdéssel!

Építsünk kapcsolatokat! Minden ember különböző, ezért minél többet ismerünk, annál jobban színesedik a világlátásunk. Megismerünk rengeteg kultúrát, szokást, véleményt, igényt, megoldást. A brain stormingnak sem akkor van értelme, ha 10 ugyanolyan ember ül össze, hanem ha különböző területről érkező és eltérő tapasztalatokkal bíró emberek osztják meg a nézeteiket.

9. Kitartás

Végül de nem utolsó sorban. Kitartás nélkül nincs eredmény. Még semmi nem született abból, hogy félúton feladták. Jól ismert andekdota Edisonról, hogy mielőtt feltalálta a villanykörtét, előtte 900 darab olyat készített, ami nem működött. 900 alkalommal nézte végig, hogy bedugja, felkapcsolja, és nem történik semmi. Ő állítólag úgy fogta ezt fel, hogy talált 900 módot, ahogy nem szabad villanykörtét csinálni. Kitartásának hála ezzel a kizárásos módszerrel végül megszületett a működő villanykörte, és Edison világhírű feltaláló lett.

De nem kell történelmi példákkal élni, elég ha magadra tekintesz. Te is értél már sok dolgot az életedben (még ha ezt nem is így gondolod, Te kis szerény :) ).

Legyen szó egy sportról, képességről, bármilyen teljesítményről,
nem elsőre érted el.

Kitartóan gyakoroltad, újrapróbáltad, nekifutottál sok százszor.

A sikerhez nem kell más: csak ezt a hozzáállást
alkalmazd mindennél,
ami fontos az életedbe és soha,
de soha ne add fel!